„Féltem Budapesten, utáltam Magyarországot” – a menekült úszó őszinte vallomása

Nem mindennapi történet a budapesti vizes világbajnokságon versenyző Juszra Mardinié. Kezdjük is mindjárt a legelején, a szíriai fővárosban. „Damaszkuszban éltem, az édesapám volt az edzőm, hatévesen kezdtem az úszást – mondta az NSO kérdésére Juszra Mardini, akivel a Duna Aréna VIP-vendégeknek elkülönített teraszán beszélgettünk. – Mindennap két edzésem volt, onnantól kezdve alig volt szabad időm, nem nagyon jutott idő a barátaimra sem. Aztán két évvel ezelőtt el kellett hagynom a hazámat.”

Mardini egy hajón menekült Európába, és kalandos úton ugyan, de eljutott a magyar fővárosba. Az utazással kapcsolatban sokat nem árult el (bár az AFP-nek korábban elmondta, hogy úszva segítette az embereket a hajóra, amelyet aztán tolt is a vízben), mivel hamarosan könyv és film is készül eddigi életéről.

Akkor úgy éreztem, hogy végre megérkeztem Budapestre. Aztán egy hétre itt ragadtam. Utáltam ezt az országot, utáltam a Keleti pályaudvart, az egészet – mondta szinte rezzenéstelen arccal a 19 éves úszónő. – Sok minden történt, az egész olyan, mint egy hollywoodi sztori. Sokkoló volt, sosem gondoltam volna, hogy egy nap a földön fogok aludni, vagy hogy valakire szükségem lesz, hogy egy másik országba vigyen. Féltem. Megértem, hogy az embereknek nehéz elfogadni a menekülteket. Nemcsak Magyarországon, az egész világon. Ugyanakkor ez a tény nagyon szomorú, azon dolgozom, hogy változtassak rajta.

Bár Budapestet azóta megkedvelte, hiszen a világbajnokságon nagyon jól érzi magát, a Keleti pályaudvartól még mindig kirázza a hideg.

Ma jártam épp arra, kicsit sokkoló volt. Két évvel ezelőtt a földön aludtam, néha egy hotelben. Nehéz volt az az időszak – folytatta a visszaemlékezést Mardini. – Aztán amikor meghallottam, hogy Budapesten lesz a világbajnokság, arra gondoltam, hogy »ne, nem akarok odamenni«. De ez most életem egyik legboldogabb hete. Legyőztem a félelmet. Boldog vagyok, hogy itt vagyok.

A Keleti pályaudvarnál valóságos tömeg alakult ki a menekültekből, Juszra Mardini és társai alig várták, hogy minél előbb továbbmehessenek.

„A McDonald’s és a Burger King között éltem, valamelyik gyorsétteremben ettem mindennap – így a szíriai hölgy, aki a készülő film miatt a Budapesten töltött egy hétről kevés információt osztott meg. – Figyeltem, hogy mi történik, és vártam. Az állomást lezárták, nem voltak hírek. Próbáltunk elszökni kétszer-háromszor. Aztán végül buszokkal mentünk Németországba. Veszélyes volt, az emberek tüntettek, ott volt a rendőrség. Nagyon nehéz volt. Mindenki láthatta, mi történik ott.”

Fővárosból fővárosba, azaz Budapestről Berlinbe vezetett az útja. Németországban hamar beilleszkedett, és 2016-ban az olimpián is részt vett a menekültcsapat tagjaként.

„Egyre nehezebbek a mindennapjaim, mivel edzésekre járok, nyelvet tanulok és beszédeket tartok. Jelenleg is németül tanulok, és úszok. Panaszkodni azonban eszem ágában sincs, nagyon élvezem, amit csinálok – mosolygott Mardini, aki terveit is megosztotta velünk. – Továbbra is tartok motivációs beszédeket. Meglátjuk, a könyv és a film megjelenése után mi lesz a következő lépés. Az úszást szeretném folytatni, bármi is történjen.”

De vajon a hányattatások, a rossz élmények, az újrakezdések negatívan érintik versenyzés közben?

Soha! Ez teher a vállamon, de nem nehéz teher. Hozzászoktam már. Nemcsak a hazámat képviselem, hanem azokat az embereket is, akik harcolnak a jogaikért, és szeretnének tenni valamit. Büszkén képviselem a menekülteket, és remélem, hogy ők is büszkék rám. Amikor a rajtkövön állsz, csak a vizet látod, nem is gondolsz másra. Az édesapám megtanított erre – magyarázta Juszra Mardini, aki elárulta: szívesen úszna szíriai színekben, ha úgy alakulna a későbbiekben. – Ha lenne lehetőségem, természetesen így tennék. A hazám, nem is kérdés. Persze azt sohasem felejtem el, hogy Németország befogadott és támogatott.

Természetesen a magyar úszókról is kérdeztük a fiatal úszónőt, aki egyet emelt ki közülük, a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkát, akire példaképként tekint. Hozzátette, nézte a magyar női vízilabda-válogatott meccseit, szimpatikusak neki a játékosok, szurkol nekik.

„A 2012-es rövid pályás világbajnokságon csináltam egy közös képet Hosszú Katinkával. Nagyon kedves volt velem – mondta Mardini, aki megnevezte példaképeit is. – A férfiak között eddig Michael Phelps volt, de most már Adam Peaty is, mivel több világcsúcsot megdöntött. A lányok között Sarah Sjöström és Hosszú Katinka, természetesen.”

Juszra Mardini Budapesten 100 m pillangón és 200 m gyorson állt rajthoz, előbbiben 41. lett összesítésben, utóbbiban 47.