Verrasztó Zoltán: Örüljünk a sok döntős helyezésnek!

„Elveszítettünk” hat érmet menet közben: a 2017-es budapesti világbajnokság úszóversenyeit a magyar csapat két arannyal, négy ezüsttel és két bronzzal zárta – az ideit, a szombaton véget érő vb-t pedig két elsőséggel.

Igaz, Milák Kristóf két győzelme mellett még másik 17 döntősünk volt, s hogy ez mit is jelent a valóságban, szakmailag hogyan is kell ezt megítélni, arról NS-szakértőnket, Verrasztó Zoltánt      kérdeztük.

„Ez a szám azt takarja, hogy a viszonylag népes válogatottból sokan sikeresen eljutottak a döntőbe, ám azt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezúttal nem a szokásos mezőnyt láthattuk a Duna Arénában, kicsit furcsa volt ez a világbajnokság – nyilatkozta a korábbi világbajnok úszó. –      Ennek több oka van, az egyik a múltra vezethető vissza, hiszen az, hogy a tokiói olimpiát egy évvel elhalasztották, sokak életét és pályafutását átrendezte. Emellett sokáig bizonytalan volt, lesz-e a világbajnokság, kitört a háború, így az orosz és fehérorosz úszók nem is indulhattak a vébén, ráadásul nemsokára Nemzetközösségi Játékokat rendeznek, és több országnak az a kiemelt esemény. Ettől független egyáltalán nem lebecsülendő a döntős szereplés egy világbajnokságon, és örüljünk is ennek a magas számnak.”

Azt már Sós Csaba szövetségi kapitány is hangoztatta a világbajnokság idején, hogy valamit változtatni kell – és persze van, ami változik magától: az öregedés az élet természetes velejárója, és a magyar úszósportban is zajlik a generációváltás.

„Ez kétségkívül igaz, de én azért nem rúgnám ki páros lábbal az idősebb úszókat sem – jegyezte meg Verrasztó Zoltán. –Nézzük csak meg az amerikai csapatot, ott is van harmincéves mellúszó a férfiak között. Nálunk hány harmincas férfiúszó van?”

A korábbi kiválóság kérdésére a válasz az, hogy kevés, leginkább egy: mégpedig Verrasztó Zoltán fia, Dávid, aki kihagyta ezt a vb-t, mert az augusztusi római kontinensviadalra készül.
A „változtatni kell” mottóval egyetért szakértőnk is, s bátran is fogalmaz: „Fantasztikus programokat indított el a Magyar Úszószövetség, nagyon sok mindenre figyel, de azt nem tartom normálisnak, hogy a válogatott csúcsát képező néhány úszó kivételével a többiek nagyjából azokat a lehetőségeket kapják meg, mint harminc évvel ezelőtt...”

A két magyar arany kapcsán természetesen Verrasztó Zoltán is megemeli a kalapját, és azt mondja, az, ahogyan Milák Kristóf ússza a kétszáz pillangót, és az, amilyen időeredményeket ér el ezen távon, mindenkit arra késztet, hogy szaladjon – hátrafelé.

„Egyelőre senkinek sincs köze a kétszáz pillangóhoz Kristófon kívül – jelentette ki Verrasztó Zoltán. –A száz más kérdés, hiszen a döntőben ketten is úsztak ötvenegy másodpercen belül, és nem azok, akiknek korábbról már volt ilyen eredményük. Szerintem nem kell azzal foglalkozni, hogy az amerikai Caeleb Dressel visszalépett a versenytől, hiszen egy világbajnokságon csak a győzelem számít. Ha pedig valaki esélyes, és így képes nyerni, az minden elismerést megérdemel.”

Szakértőnk jó ötletnek tartja, hogy Szabó Szebasztián figyelmének egy részét az ötven gyorsra (is) fordítja innentől, hiszen zentai illetőségű Európa-bajnokunknak kiváló a rajtja, remek a víz alatti delfinezése, nagyon gyors, és „Eszébe sem jut levegőt venni az ötven méter során. Drukkolok Szebinek, hogy minél gyorsabb legyen ötven gyorson, bár továbbra is fenntartom a korábbi megállapításomat, jelesül, hogy a közép-európai génállomány nem a sprintereknek kedvez.”

Másik világbajnoki negyedik helyünkről Verrasztó Zoltán már kifejtette véleményét lapunk hasábjain, ezúttal inkább Hosszú Katinka mentalitásáról értekezett. „Kőkeményen odatette magát Katka, hozzáállása, küzdőszelleme a fiatalokat mindenképpen inspirálja.”

Hosszú Katinka és a női 400 vegyes kapcsán persze érdemes kitérni arra az egyértelmű tendenciára, hogy olybá tűnik, mint ezen a távon Európa lemaradt volna a világ élmezőnyétől.

„Én azért óvatos lennék, és nem beszélnék trendekről, hiszen a már említett Nemzetközösségi Játékok mellett augusztusban Európa-bajnokságot is rendeznek, s akadnak, akiknek ez a két verseny áll a fókuszban – van, aki emiatt el sem indult ezen a vébén, s van, aki elindult, de nem csúcsformában versenyzett.”

Apropó, csúcsforma: szakértőnk a szövetségi kapitány véleményét osztja, Sós Csaba ugyanis úgy véli, hogy bár lehet egy évben többször is jól úszni, ám igazi csúcsformát csak egy versenyre lehet időzíteni.

Éppen ezért kérdéses, hogy a római Eb-n milyen időeredmények születnek, ráadásul a kontinensviadalt nyitott uszodában rendezik.

„A római valóban nyitott uszoda, jó kis régi medence, ráadásul Rómában augusztusban ritkán van tíz fok... – utalt a nagy melegre Verrasztó Zoltán.  –De nincs ezzel semmi baj, elég gyors az a medence, jókat lehet ott úszni. Remélem, a váltóink ott is kitesznek magukért, a vébé kapcsán ezekről a versenyszámokról még nem beszéltünk, pedig nagyon is van bennük perspektíva. A férfi négyszer kétszázas gyorsváltóban mindenképpen, de a lányok ugyanezen számában is. A férfi négyszer százas gyorsváltó csoda kérdése: vagy van, vagy nincs.”