Vizes vb: Engedjétek az orrszarvút! – Csurka Gergely véleménye

Ez most egy olyan nap volt. Rasovszky Kristóf dühében odavágta az úszószemüvegét a célban, de még az sem jött össze, hogy a parton landoljon. Így aztán a búvárok – akik amúgy a beérkezőket figyelik, mert néha ájulásig hajtják magukat a nyílt vízi kiválóságok is – szépen elindultak szemüvegvadászatra, ami a Lupán kaland, mert ugye az egykori bányató 3-4 méter mély.

A szemüveg meglett, a dobogó nem, ami persze dühítő, mert hazai pályán, pláne a táv vb-címvédőjeként aligha a kilencedik pozícióval álmodik egy hozzá hasonló klasszis. Rasóban az a félelmetes, hogy ilyenkor körülbelül negyedóráig szétveti az ideg, látszik a szemén (pláne, ha letépi magáról a szemüvegét...), hogy most kábé rá is érvényes a klasszikus vicc poénja („Mit kell adni a hasmenéses orrszarvúnak?” – „Utat.”) – ám fél órával később már ki is purgálta magából az egészet, és lép is tovább, mintha mi sem történt volna.

Azért nem úgy kell elképzelni, hogy magasról tesz a történésekre, mert nyilván még este is végigpörgette magában a versenyt, meg még a sportolói sátorban is kiselőadást tartott a többieknek, miként kellett kerülgetnie a jobbra-balra szitáló kínaiakat, majd a mindenfelé, csak egyenes vonalban nem úszó ausztrálokat. Ám ettől még nem csupán belül tudja, hanem ki is mondja: ezt most elszúrta. És amitől az ember még inkább felnéz rá – már azon túl, hogy tényleg cápaméretű –, hogy kerek perec kijelenti: nagyon bántja, hogy belerángatta Betlehem Dávidot az elbaltázott taktikai manőverekbe, mert csapattársa előbb is végezhetett volna, ha nem erre „az elején maradjunk ki a bunyókból középen, majd a szélén megkerüljük őket” metódusra teszik fel a versenyüket, egymás mellett úszva. Amire ugyanis a megkerülés összejött, addigra a medencés srácok már messze jártak – ráadásul a Lupa inkább volt feszített víztükör, amelyben Wellbrockék 1500-as technikája tökéletesen érvényesül, pláne a legrövidebb távon. Széllel, hullámmal minden más lenne, ám erre ezen a héten szerintem hiába várunk.

Marad az, ami eddig hozott a konyhára mindent, amit el lehet képzelni (olimpiai ezüstöt, vb- és Eb-aranyakat, világkupa-győzelmeket): elindulni, és végigzakatolni a tíz kilométert a mezőny elején. Erő van hozzá, sebesség szintén, termet pláne, plusz a vasárnapi ezüst okán feszülni sem kell, hogy érem nélkül megy el a vb. Amiből még nem következik semmi, mert nagyjából tizenöt egyenlő képességű ember fogja végigúszni a tízezer métert, hogy a második óra végén tizedmásodpercek döntsenek közöttük, itt lehet bárki első és hetedik, ugyanolyan úszóteljesítménnyel. Amúgy meg nagyon jó úszónak kell lenni ahhoz, hogy valaki az első tízben végezzen 55 induló között egy világbajnokságon, és mégis dühösen dobálja a szemüvegét.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!