Vizes vb: Tanulságos vb-döntő volt – Kenderesi Tamás

„Írsz egy szöveget estére? Nem leszek ott fejben.” „Angolul?” „Ja.” „És az 1:49.85-höz igazítva?” „Is-is. 50/50.”

Rövid üzenetváltás Milák Kristóffal a Whatsappon kora délután. Mindenre gondol. Pontosan tudja, győzni fog. Pontosan tudja, az angolja még nem tart ott, hogy valamit ott helyben rögtönözzön – viszont minden aranyérmesnek az orra alá tartják a mikrofont, mondjanak valamit a közönségnek, plusz a nagyvilágnak, a tévéknek, és ő nem csak őőőzni akar, meg szavakat keresgélni. Nem lenne méltó ahhoz, amire készül.

Az 1:49.85 vidám célzás, hogy akkor most olyasmi kell, amit egy világrekord után mond az ember, vagy... Ezek szerint 50-50. És ezt szemrebbenés nélkül írja vissza. Ebből az is-is-ből üvölt, hogy mindennél jobban akarja a csúcsot.

Fél óra múlva elkészülök. „Ez amúgy nagyon jó” – írja vissza.

Este hét körül járunk. Az eredményjelzőn a New WR felirat villog. Négyezer ember tombol, Kristóf ül a rajtkőnél, és integet. Végül odavonszolja magát a fal elé – ez most tényleg fájt –, kapja az 50 ezer dolláros látványcsekket, plusz érkezik az orra alá a mikrofon.

Amikor átküldtem neki az angol dumát, gondoltam, hát jó, alapnak tán megfelel... Azóta elteltek órák, elkezdett melegíteni, felpörgetni magát, kilépett a zsúfolásig telt Duna Arénába, felállt a rajtkőre, aztán repesztett egy kozmikus világcsúcsot. Átlagembernek most ne kezdjük magyarázni a fiziológiai folyamatokat, a 210-es pulzust, a fájdalomküszöb kitolását... Hétmilliárd emberből mindössze egy ússza a 200 pillangót 1:51 perc alatt (másodszor), azaz erről másnak konkrétan fogalma sem lehet. Úgy voltam vele, sansztalan, hogy azt a néhány mondatot fel­idézze.

„You know, this is my home... I won my first big medal here five years ago, I've been training here ever since. This pool belongs to me, lane four belongs to me... And now I have four thousand fantastic fans here.” Szóról szóra. (Tudjátok, ez az otthonom. Itt nyertem az első komoly érmemet öt éve, azóta itt edzek. Ez az én medencém, a négyes pálya az enyém... És most itt van négyezer fantasztikus szurkoló.)

A közönség őrjöng, Kristóf alig áll a lábán... Látom, mondaná tovább... Lüktet mindene, püföl a szíve, ég a tüdeje... A műsorvezető érzékeli, ez pont elég az élő tévéadásba, elvágja az angol részt egy lekonffal; de azért magyarul még befejezik, egymás mellett ülve, a földön, mert a bajnok nem bír állva maradni.

És hozzáteszi azt, amit a lihegés miatt már nem tudott tovább mondani angolul. „Ez az érem a tiétek. Ez a rekord a tiétek. A szívem a tiétek.”

Annyira jó, hogy ő meg a miénk.

CSURKA GERGELY