Újabb szenzációs négyes

Azért ezen az estén már nem volt helye a finomkodásnak, az olyan lágyszívű akcióknak, mint amilyen Benedek Tiboré volt még a pénteki edzésen. Akkor egy, a vízben meglepően jól mozgó, ám láthatóan a közegtől elszakadni képtelen denevért mentett ki egy, a parton talált műanyag láda segítségével a csapatkapitány.
Egy biztos, Kemény Dénes szövetségi kapitány mindent elkövetett, hogy a szellem friss maradjon a kései kezdésig, hiszen a délutáni pihenőt követően kötelező mártózást írt elő a szálloda hűvös vizű medencéjében.
A védekezésben mindenesetre elevennek tűntek a mieink, hiszen nyitány gyanánt egy két perc öt másodperces horvát akciót sikerült gól nélkül megúszni, amelyben benne foglaltatott két emberelőny is, ám a pazar helyezkedésnek és a remek blokkoknak köszönhetően Szécsiig egyszer sem jutott el a labda. Két sikertelen Molnár centerkísérletet követően ugyanakkor sikerült bemutatni, miként kell egyből egy emberelőnyt értékesíteni: Kiss Gergely hátulról bombázott a bal felső sarokba. A kissé fura felfogásban bíráskodó bírókettős ezt követően is a labdátlan kiállításokra szavazott, azaz emitt Steinmetz Ádámhoz bejutott a labda, mégsem fújtak semmit, amott Hinicről csak úgy kizavarták Várit, és harmadjára Milakovic értékesítette az előnyt, még ha a léc segítségével is. Eztán Biros lövésénél Pavic "vette igénybe” a kapufa szolgáltatásait, a visszaúszásnál viszont egy rossz váltás Stritof góljába került (2–1). Kásás mindazonáltal hamar válaszolt, a következő támadásból egy kapáslövéssel. Egy gyengébben megjátszott kontrát újfent Stritof rekontrázott meg másfél perccel a negyed vége előtt, nem sok esélyt hagyva Szécsinek – igaz, Kásás sem volt ezzel másképp Pavic esetében, a Molnár által kiharcolt négyméteresnél. Majd ismét centerünk villant – Kásás labdalopása után –, Kiss Csaba álompasszát húzta be előnyből, így az első szünetben is előny mutatkozott az eredményjelzőn (3–4).
Meghitt füstfelhőben kezdődött a második negyed, a szünetbeli ünnepséghez gyűjtott fáklyák hagytak nyomot a légtérben – mindazonáltal sikerült egy újabb egyperces horvát attakot megúszni, hiszen egy füst alatt három lövést hatástalanítottunk (végre Szécsi is labdához ért), majd a félhomályban Molnár szabadult meg remekül védőjétől, Kiss Gergő passza úgy jött, ahogy kellett, a többi rutinmunka volt (3–5). Ebben a periódusban nem boldogultak a zónánkkal a hazaiak, a centerbejátszásoknál Steinmetz Barna boldogult a csatárral, az átlövéseknél Szécsi volt a helyén – kár, hogy balkezeseink két lövése is a lécről ment ki, míg egy rossz passzt követően nem sikerült úgy összerázni az emberfórt, hogy Benedek előtt jó lövőhelyzet adódjon, Pavicban elakadt a labda. Az sem volt viszont akármi, ahogy Szécsi kikapta Premus centerből elengedett lövését. Sajnos Kásás rafinált bombácskája a kapufára pattant Pavic kezéről, így folytatódhatott az úszóverseny, amelynek végén egy kérdőjelezhető fórból egy több mint kérdőjeles horvát gól született, hiszen két hárított lövést követően Premus a víz alá vitt labdát pofozta át közelről a gólvonalon (4–5). Bras játékvezető erre rátett egy lapáttal, az újabb "labdamentes” fórból azonban a ritmust elkapó Szécsinek hála nem született gól – más kérdés, hogy valahogy a mérkőzés első tizennyolc perce során az volt az ember érzése, kicsit esetlegesebb minden, mint a moszkvai víkenden.
Bras nem sokat változott, más kérdés, hogy a nyitófór elment Stritof rossz passzán, a túloldalon Steinmetz Barna bombabiztos helyzetből durrantott a lécre előnyben két méterről, majd Szécsi – megint hátrányban – óriási bravúrral piszkálta ki Frankovic surrantását. Az előnygyár eztán nekünk termelt ki egy lehetőséget, ezt Kiss Gergő elég gyatrán kente Pavic mellkasába, majd Benedek nem vette észre a környékére érkező labdát, ebből fordultak vissza a hazaiak, s Zubcicnak sikerült a hosszúba pattintania a labdát – megannyi, a három-, illetve kétgólos vezetéshez adódó alkalmat elszalasztva ismét elölről kezdhettük az egészet (5–5). Majd majdnem egy kicsit hátrébbról, miután Bras akciónk közben állította ki Molnárt, szerencsére két horvát lövés is a kapufáról pördült odébb, Fodor pedig elspriccelt, és megtalálta a rést a rövidnél Pavic hóna alatt. Vári remek szerelését követően, Molnár révén mi kerültünk előnybe, ám bántóan megzavart a horvátok letámadása, lövésig sem jutott a bent lévő hatos. Hanem Kiss Gergő… Kásás lövése épp hozzá pattant vissza, a kapufáról ő egy lóbával elsüllyesztette a hálóőrt, aztán hatról parádésan a hosszú sarokba ejtett (5–7). Bras, biztos, ami biztos, a negyed végén ismét a mi támadásunkból állított ki – Benedeket –, Kunac azonban elzúgatta a labdát, azaz ebben a negyedben négy horvát és három magyar előny maradt parlagon, akciógólokban viszont jobbak voltunk.
Az utolsó negyed álomszerűen kezdődött: nem sokat vacakoltak a mieink, két akciógóllal idegesítették a hazaiak idegeit. Biros és Vári volt a tettes, 9–5-re vezettünk tehát. A holland játékvezető azonban nem hagyta annyiban a dolgot... Tartotta a lelket a horvátokban, akik két olyan emberfórt zúdítottak a kapunkba, amely úgy pattanat vissza hozzájuk. Ez speciel a magyar idekre volt rossz hatással...
A vízben lévő pólósaink viszont mit sem törődtek a bíróval, a hazai reményekkel, folytatták maguk játékát. Székely Bulcsú egy hat az öt ellen történő megúszást követően lőtte ki a felső sarkot, majd egy emberelőnyös figurát –már ideje volt, hogy mi is fórt kapjunk! –fejezet be precízen az időkérés után Benedek Tibor. Csak hogy ne maradjon már gól nélkül...
11–7-es vezetésünk eldöntötte a találkozó sorsát, így Hinic előnygólja nem sokat ért a horvátoknak. Mintegy sluszpoén gyanánt Kásás Tamás villant: a késő estébe nyúló derbin a dudaszó pillanatában állította be a 12–8-as végeredményt. Csak úgy, tíz méterről... Úgy tűnik, idegenben mostanában nem tud négy gólnál kisebb különbséggel nyerni a Kemény-csapat. Csak őrizze meg jó szokását...