BVSC-ünnep a pólóünnepen

Ünnepnap híján persze a nőnapon sem voltunk – mi tagadás, a mérkőző felek varázslatosan izgalmas produkcióval köszöntötték mind a szép számban megjelent hölgyeket, mind az ámuló urakat.
És ha már az ünnepeknél tartunk: Zoltán-napon a csapatok olimpiai bajnok Zoltánjai jézusi teljesítménnyel tették még emlékezetesebbé ezt a szombatot – más kérdés, idő kell Kósz Zoltánnak, míg pozitív oldalról közelíti meg a történéseket, mert az ugyebár a sport egyik sajátossága, hogy két gárda csatájából csak az egyik kerülhet ki győztesen.
Ezúttal ez nem a Vasas volt, pedig Kósz ezúttal is elsőrangúan tette a dolgát. Főleg neki köszönhette Somossy József csapata, hogy a nyitó negyedet 2–0-s előnnyel kezdte. Bámulatos volt, ahogy Császár elnézős lövését a kapufára tolta, majd Dabrowski duplázását ölelte magához. Szenzációs reflexmozdulattal ártalmatlanította Vincze és Gór-Nagy bombáját, hogy aztán egy újabb kipattanót, ezúttal Kis próbálkozását húzhassa le. És még hol volt a vége…! Amikor újfent Kis gondolta azt, túljárhat az eszén, szemtől szembe fogta a lövését. Amúgy ezek csak az első hét perc emberhátrányos védései voltak…
Mellesleg a negyedik fórját is elpazarolta a BVSC (ezt Németh lőtte a blokkba), miáltal két fával meg tudott lépni riválisa. Meg, mert egy megúszást rögvest az elején pontosan játszottak meg az angyalföldiek (Mátyást csak négyméterest érően tudták megállítani, a büntetőt pedig Vindisch értékesítette), majd a harmadik Vasas-előnyt (a másodiknál már Szécsi is jelezte bombaformáját) Binder zúdította a kapuba (0–2).
A második felvonás aztán pont az előző ellentettjére sikeredett: ebben a periódusban a piros-kék armada hozott össze egy 4/0-s fórmutatót, kettős hátrányban is átjátszhatatlannak bizonyult a hihetetlenül jól takaró Szécsi, aki megfejelve teljesítményét, az indítás műfajában is jeleskedett. Mindehhez persze az is kellett, hogy a Varga Tamás által elhamarkodottan ellőtt szituációban Gombos elnézze Vincze megúszását… Gólja előtt a rutinos pólós Nitsovits kezére játszott lehelletfinoman (megtört a vasutas fórátka), így egyenlítettek a Gerendás-tanítványok. Sőt! Amikor már mindenki azt gondolta, 2-2-vel mennek a röpke pihenőre, Császár villant – kihasználva, hogy Steinmetz nem támadja meg, távoli pattintással lepte meg a joggal mérgelődő Kószt (3–2).
A játékvezetők szinte az első mozdulatra kiállítást fújtak, ha volt labda a közelben, ha nem – a csapatokat azonban mindez nem zavarta, a kőkemény (de sportszerű!) játékra szavaztak. Ezt is figyelembe véve a harmadik negyedben látott Varga Zsolt-csavart (Fülöp képtelen volt megállítani az akciót) nyugodtan nevezhettük a nap legcsodálatosabb találatának. Később Madaras gondoskodott arról, hogy létszámfölényben is mutasson valamit a Vasas (ügyesen találta meg a rést a kapu előtt tornyosuló kézerdőben), zúgott is az angyalföldi tábor (3–4). Örömét aztán előbb Szécsi (sydneyi hősünk Madaras álompassza után Varga Zs. húzását szedte le), majd Vincze rontotta el. A még mindig zseniális dolgokra képes irányító azok után, hogy az időkérést követő fórban elveszítette a csatát Kószzal szemben, akciógóllal tette jóvá hibáját. Szinte hihetetlen, de Steinmetz ezúttal sem támadta meg a negyed legvégén emberét – ezúttal is bűnhődött csapata. A duda megszólalása előtt Vincze a jobb felsőbe zúdította a labdát – nap gólja 2 (4–4).
Az öldöklő küzelemben fáradni látszott a Vasas, ami nem csoda: kiélezett KEK-meccsek és a csütörtöki MK-bravúr (Vasas–Domino 10–5) sokat kivett a játékosokból, ennek tudható be a rengeteg kihagyott fór, a negyedvégi elmélázások, a koncentráció hiánya. A fináléba kikövezett úton bejutó BVSC Szécsi újabb parádés indítása és Vincze újabb parádés megúszása után újfent vezetett, sőt a remekül centerező Kis révén négy perccel a lefújás előtt két találattal meglépett (6–4).
Az angyalföldi szív azonban újra megdobbant, az óriási akarattal játszó Somossy-legények maradék erejüket mozgósítva, szívósan kapaszkodtak, mi több, a két előnyt is bezúdító Varga Zsolt révén egyenlítettek (6–6)! A nagy hirigben azonban a vasutasgárda bizonyult higgadtabbak: amíg Varjas okosan tette be a labdát csapata utolsó fórjában Tóth kezei mellett Kósz kapujába, addig a legvégső támadásnál Varga Dániel elhamarkodottan pattinott a Szécsi által őrzött rövidsarokra. Így nyert a BVSC 7–6-ra, így nyerte meg a zuglói együttes fennállása ötödik Magyar Kupáját. De méltán tapsolta meg a nagyrészt angyalföldiekből álló, módfelett sportszerűen a BVSC győzelmét elismerő publikum Somossy József alakulatát is – nem vitás, a vízilabda nagy-nagy ünnepeként aposztrofálhatjuk ezt a finálét. És ha még március 15-én játszották volna…

Mestermérleg
Gerendás György: – Nem szakadt meg a sorozat!
Somossy József: – Fáradtságunk befolyásolta a játékunkat, gratulálunk a BVSC-nek. Megpróbáljuk a KEK megnyerésével kárpótolni magunkat és a mellettünk
állókat.

A medence széléről

Madaras Norbert: – Nehéz most olyat mondanom, amit esetleg később ne bánnék meg… Sajnos fele olyan jól sem játszottunk, mint ahogy tudunk. Olyanokat is ellőtünk sokszor, amit nem lett volna szabad. A BVSC-sek nagyon lelkesek voltak, igaz mi is, csak nem úgy és nem annyira, amennyire kellett volna.

Varga Tamás: – Nagyon gyengén használtuk ki az adódó lehetőségeinket, egyesek úgy érzem túl sokat vállaltak magukra. Rengeteg fórt hagytunk kihasználatlanul, néha felelőtlenül lövöldöztünk.

Ibolya Tamás: – Kérdezzék Vinczét, ő játszott a legjobban.

Hesz Máté: – Igazából semmi különöset nem tudok mondani, csak annyit, hogy rosszul használtuk ki emberelőnyünket. Gratulálok a BVSC-nek.

Szécsi Zoltán: – Tudtuk hogy lehetetlen, ezért megcsináltuk. Nagyon örülök.

Nitsovits Tamás: – Piszok nehéz volt, úgy éreztem mi voltunk töbször hátrányban. Mindenki százszázalékot vagy még afölött teljesített, így győzhettünk. Még nem tudom felfogni.

Németh Zsolt: – A Vasason érezhető volt, hogy két Honvéd elleni elődöntő után fáradtabb, de így is kegyetlenül nehéz volt. Jól játszottunk és azt hiszem, megérdemelten nyertünk. Külön örülök hogy azt a Vasast sikerült legyőznünk, amely a múltkor a Dominót verte öt góllal.

Fülöp Gergely: – Be vagyok rekedve, nincs hangom, vizet kérek! Szenzációsan játszottunk, a sikerünk megérdemelt.

Péter Imre: – Kemény volt, mindkét csapat remekül védekezett. Az döntött, hogy több akciógólt lőttünk.

Vincze Balázs: – A mi csapatunk nagyon lelkes, talán nem olyan jó mint a Vasas vagy a Domino, nem is vagyunk annyira sztárolva, mint ők. Ám egy kupameccs pont a mi csapatunknak fekszik, hiszen egy meccsen bárki győzhet bárki ellen. A Vasast nagyon becsülöm, hiszen kegyetlen két hét áll mögötte és talán még nehezebb napok előtte. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ők az Újpesten és a Honvédon át jutottak a döntőbe, mig az elődöntőben mi "csak” a Szegeddel játszottunk. Nagyon örülök.

Derekas Szilárd, a BVSC másodedzője: – Bejött az, amit annyian mondtak: a BVSC egy meccsen bárkit megverhet.