Így lett kacagásból ordítozás

Hétfőig legalábbis, elvégre a bajnokság folytatásában rögvest a Honvéddal kezdett a friss kupagyőztes, amely meccs egyrészt az őszi "nagy verés” miatt ígérkezett izgalmasnak, másfelől azért, mert a tabella jelen állása mellett egyetlen elődöntő-variáció sem záható ki, azaz előfordulhatott, hogy az itteni eredmény "ponttá alakul” a rájátszásban.
A meccs mindenesetre kedélyes röhörészéssel indult, minthogy az első Domino-fór kezdetén megfagyott az óra, s beletelt néhány percbe, míg újraindították. A játékosok vigyorogva beszélgettek egymással, Gerendás pedig részben arról értekezett, hogy "akkor legalább jelentsük ki, nem csak a Szőnyi úton rossz az óra”, másrészt nevetve javasolta: "előbb megvárjuk a Fradi–Vasas végét, aztán kezdjük”.
Végül elektronikus úton nem sikerült félórán keresztül feltartani a történéseket, azaz lassan csak megindult a játék. Egy-egy elrontott fórt követően Fodor Vinczét lerázva szerzett gólt a kapu elé törve, később Gór-Nagy átlövése vágódott a kapufáról Gergely fejére, majd a hálóba. Vári aztán létszámfölényben is bombázott egy egészségeset, majd ugyanezt tette Fodor is.
A második negyed Kis Gábor erőszakos, ámde gólt érő centerezésével indult, majd egy BVSC-előnnyel folytatódott, ám Császár lövésére a keresztező Bereczki ért oda. A Domino boltját Bátori játékvezető dúlta fel, előbb fújt a kelleténél, így Bárány gólba szálló csavarja helyett emberelőny következett, ami az alkalmi felállás okán ki is maradt – átellenben Németh viszont szépen eltalálta a hosszú alsót. Nem igazán lelte a játék ritmusát a Domino, igaz, a Molnár által összebrusztolt – mi tagadás, néha éppenséggel kontragyanús – fórokból Vári egyet bevágott, ám ez is csak a soványka vezetéshez volt elég a kupagyőzelem mámorából részben a keménykedő vetélytárs, részben a játékvezetők által kizökkentett és ismét harapó vendégek ellen.
A folytatásban előny-hátrány párharccá kezdett változni a parti, amely egyre durvábbá is vált (Bereczki és Ibolya is ütésért került végleg partra). A BVSC kettőből kettőt vágott be a negyed elején (Németh, Vincze), a hazaiak ugyanakkor Bárány gólját követően egymás után két fórnál is Szécsibe verték a labdát, majd blokkba a negyedik alkalommal. Ezek után talán ők sem csodálkoztak, amikor Németh lefordulásból (!), szélről (!) a vezetést is megszerezte övéinek (5–6). Kisvártatva a vasutasok labdaszerzését egy vasutaskiállítás követte (állítólag Nitsovits szabadult túl keményen), amit Gerendás végképp nem állhatott: trikóját levéve csapkodta a rajtkövet, ennek csakis piros lap lehetett a vége. Korántsem mellesleg Kiss Gergely eltalálta a hosszú felsőt, így az utolsó részre döntetlennel fordultak a felek, ám várható volt, munkában lesznek a hangszalagok a záró hét perc során.
Gergely mindenesetre kifejelte Vincze létszámfölényben leadott lövését, igaz, ugyanezt megtette Fodor is. Később Kis Gábor remek ejtése a gólvonalig libegett, míg másodjára kiállítást harcolt ki az Ibolya szárazra űzését követően szingliben maradt, épp ezért hihetetlen munkát végző ifjú center. Az időkérés gyümölcsöt hozott: hiába védekezett az öt olimpiai bajnok a hátrány során, Vincze megtalálta Nitsovits kezét a kapu előtt, ő pedig a rést Gergely és a felső léc között, így két és fél perccel a duda előtt megint a vendégek vezettek, és ha Zoufal higgadtabb egy tiszta megúszásnál… Ám a kapufát találta telibe az ifjú villámember, így egy előnyből Fodor 80 másodperccel a befejezés előtt egyenlített. Vári szerelte Kist, átellenben viszont még egy labda nélküli kiállítást nem adtak meg a játékvezetők – ugyanakkor a BVSC-nek sikerült bejuttatnia a labdát centerbe, így időkérést követően fórban adogathatott az utolsó hat másodpercben. Vincze megpróbált egy hirtelen bejátszást, ám erre készültek Szívósék, elütötték a labdát Gór-Nagy elől, azaz maradt az iksz, ami mindazonáltal a vasutasok dicsőségére szolgál. A kupagyőztes után a bajnok skalpja is kevés híján az övék lett, s ez, valljuk meg, bárkit hosszas kalaplengetésre késztethet.

Mestermérleg
Kovács István: – Ismét egy sor emberelőnyt kihagytunk, ez megint döntőnek bizonyult. Fizikálisan már bírtuk, fejben azonban továbbra sem ment úgy, ahogy kellene. Bár ez szerintem törvényszerű.
Gerendás György: – Ha a gyerekeim játszanak, és én a tízévest támogatom az ötévessel szemben, akkor rossz apuka vagyok.