Felbolydult méhkasként jellemezhetnénk a hét végi európai kupaporondot. A LEN-kupa-döntő firenzei odavágóján mint lejjebb is olvashatják , írd és mondd, mindössze hét gól esett, annyi, amennyit a Komjádiban egy negyed alatt dobott a Posillipónak a Vasas (kár, hogy ez a 72-es álommenet "csak a 1010-es döntetelenre volt elegendő).
Aztán itt van ez a Bajnokok Ligája: a bombaerős Recco otthonában maradt alul a Spandauval szemben, és hogy a Domino csoportját is elérje a meglepetések hulláma, a Nice gond nélkül intézte el a Mladostot. No már most, utóbbi francia hőstett a görög szíveket is megdobogtatta, esélyt kapott ugyanis az Olympiakosz arra, hogy kiharcolja a Final Fourba jutást. Mindehhez annyi szükségeltetett a címvédő számára, hogy elkalapálja a Kőérben a magyar bajnokot, aztán a hazai, ütött-kopott, bádogtetős uszodájában sikerrel zárja a horvátok elleni ki-ki derbit. Ám amint vasárnap este kevéssel nyolc óra előtt végérvényesen kiderült, szó sem lesz holmi ki-ki derbiről, Kovács István csoportelsőséget megszerző tanítványai ugyanis Athén után Budapesten sem kegyelmeztek. A nyitó negyed fogáskeresését követően (az első hét percben Kiss Gergő előnygólja jelentette az unikumot) indult be a gépezet: Kiss tarthatalannak bizonyult, Schizasz egyenlítő találatát kettővel duplázta meg – hogy teljes legyen a repertoár, előbb egy büntetőt értékesített (Szívós Márton harcolta ki), majd akcióból köszönt be Deligianisznak. A mór megtette kötelességét, pihenőt kapott – edzője Frikk Ottót küldte vízbe. Nehogy azt higygyék, ez visszavetette a Dominót! A Sugár Sándor, Molnár Tamás összjáték a támadóidő lejárta pillanatában bizonyult gyümölcsözőnek, aztán meg Bárány Attila villanása jelezte a mieink erejét. A héten a 25. születésnapját ünneplő center azt a Chatziszt ültette hintába, aki mire feleszmélt, mire tudatosodott benne a történet, már csak azt láthatta, hogy ellenfelének két keze a magasban volt. Csak hogy segítsünk a görögök 11-esének: válogatottunk kíméletlenül fejezte be akcióját…
Molnár (világos sapkában) és Thomakosz különcsatája a példa rá, hogy a Dominónak nem volt könnyű dolga
Demoralizáló hatású volt a nagy játékkedvvel tempózó, labdákat szerző Sugár-alakítás: a szünetet jelző dudaszót egytized másodperccel megelőzően zúdította be azt a fórt, amelyet nem sokkal előtte kapott csapata, s amelyet a társak edzőstül a következő felvonásra mentettek volna át. Persze aki mer… Mindazonáltal a 6-1-es félidő nemcsak a határozott támadójátéknak, hanem a felettébb összehangolt, Vári Attila vezette védekezésnek tudható be. Akciógól szerzésére esélye sem lehetett Kásás Zoltán együttesének, a bekkek szükség esetén megcsinálták az utolsó rántást – csinálhatták, mert hátrányban sem ment rosszabbul. Nem, hiszen a bizalommal élő Kovács Zoltán nagyon elkapta a fonalat, csodásan kapkodta ki a labdákat, mozdult ki a centerbejátszásokra. Hogy a második félidőt 3-0-ra hozta az amúgy sérülésekkel megtizedelt Olympikosz? Nem osztott, nem szorzott, maximum figyelmeztetőleg hatott. A lényeget Novák Ferenc szakosztályvezető foglalta össze: "Továbbra is veretlenek vagyunk, ami a Nizza elleni meccs után sem lesz másként!” Naná, elvégre ebben a szédült európai kupasorozatban az állandóságot a Domino képviseli.
Mestermérleg Kovács István: – Az első két negyedben nagyon jól vízilabdáztunk, Kovács Zoli remekül védett, s ez meghatározónak bizonyult. Sok helyzetet kihagytunk a meccs második felében, ám győztünk, ez a lényeg. Kásás Zoltán: – Okos játékkal legyőztük a Vuliagmenit a bajnokságban, ám nem tudtuk megismételni ezt a teljesítményt. Ez az esztendő, úgy látszik, már csak ilyen: a saját fejük után mennek, hiába mondom nekik, mit kellene csinálni. Aranyosak, szeretem őket, de a BL-győzelem óta azt hiszik, mindent jobban tudnak. Ráadásul sérülések, betegségek is hátráltattak bennünket, összességében sajnos így esélytelenek voltunk.