Sétálni kell a vízen járás helyett

A szakvezető előzetesen is a Posillipo Napolit tartotta esélyesebbnek ("A két meccs alapján ők a favoritok”), ám nem adott lejjebb fanatizmusából, igenis bízott az első meccs sikerében! Méghozzá háromgólos hazai győzelemben ("Ennyi talán elég lehet a visszavágóra.”) – egészen az elmúlt hét közepéig. Midőn azonban világossá vált, hogy három játékosa, Varga Tamás, Vindisch Ferenc és Hesz Máté tulajdonképpen az ágyból lesz kénytelen a medencébe ugrani, már csak minimális előny megszerzésében, időnyerésben bízott.
Nos, előny sajnos nincs – igaz, legalább hátrány sem…
"Ugyanazt tudom mondani, amit a mérkőzés után, csodák tényleg nincsenek. Ez sport, profi szintű sport, és ahogy várható volt, a végén kijött a fizikális különbség – fejtegette kettőt aludva a történtekre Somossy József. – A betegek csak percekig voltak használhatóak, a többiek pedig szépen elfáradtak a végére. Ahogy közeledtünk a lefújás felé, úgy növekedett az elemi hibák, rossz megoldások száma, s ezt kíméletlenül kihasználta a Posillipo. Elemzésről felesleges is beszélni, addig semmi értelme ennek, amíg nincs meg a lehetőségünk kijátszani mindent. Sajnos, a betegség közbeszólt, megbontott struktúra, kényszerpálya jellemezte a csapatot. Ameddig bírták, becsülettel mentek előre, nem lehet rájuk panaszom.”
Olyannyira mentek, hogy azt nyugodtan szárnyalásnak is nevezhetjük. A második negyedben döbbenetes, hét, azaz hét góllal terhelték meg Antonino kapuját – a meccs után Piero Fiorentino, az olaszok mestere meg is jegyezte: "Félelmetes volt a Vasas ebben az időszakban.” Félelmetes, mert Madaras Norbert és Varga II Zsolt megállíthatatlannak bizonyult, Kósz Zoltán lehúzta a rolót, a bekkek vízbe fojtották Bencivengát, és az ellenfél legnagyobb klasszisa, Kásás Tamás sem jutott sok levegőhöz. Tombolt az uszoda, minden képzeletet felülmúló részeredmény, 8-4-s állás virított a térfélcserénél a Komjádi eredményjelzőjén…
"Automatikusan, az addig üsd a vasat, amíg meleg elv alapján mentek előre, és ugyan nem hiszek a csodákban, de be kell valljam, egy ideig magam is kezdtem hinni, hogy akár el is dönthetjük a kupa sorsát. Aztán hamar rá kellett jönnöm, mindez csak hiú ábránd. A Posillipo egyrészt nem az a tipikus latin csapat, amely ilyen szituációban letérdelt volna, másrészt törvényszerű volt, hogy pihenés nélkül nem bírják végig erővel játékosaim” – folytatta a címvédő edzője, aki a visszavágóval kapcsolatosan amondó: "Nápolyban sétálnunk kell a vízen, ha nyerni akarunk. Amennyiben nincs előny, nemzetközi szinten elfogadott trend, hogy a visszavágón az otthon játszó együttes megkapja a sanszot, amivel megpróbálhat élni. Nincs ezzel baj, van két hetünk, reménykedjünk, hogy végre nem jön közbe semmi, mindenki tud edzeni, aztán majd meglátjuk, mire leszünk képesek.”
Két hete van a Dominónak is a következő, utolsó Bajnokok Ligája csoportmérkőzéséig, ám Kovács Istvánnak nem kell idegeskednie, csapata – történjen bármi a Nice ellen – elsőként végez a Piros-csoportban. "A történjen bármit nem ismerjük, mi minden meccset győzelemmel kívánunk letudni, különösen igaz ez a hazai derbikre” – vágott közbe a mester, mintegy előre jelezve, a franciák semmiben sem reménykedhetnek. "Maximum az erejükben, ami azért nem lebecsülendő!” – így Kovács István, utalva a Nice–Mladost 6–3-as meglepő eredményre. A Kőér utcában vasárnap este viszont szó sem volt meglepetésről, a sérülésekkel, betegekkel teletűzdelt BL-címvédő Olympiakosz Pireusz annak rendje s módja szerint behódolt a magyar bajnoknak. "Okos vízilabdával talán kezdhettünk volna valamit, ám ezúttal sem hallgattak rám, mentek a saját fejük után. Ez az idény már csak ilyen, a tavalyi siker után azt hiszik, mindent ők tudnak a legjobban, aztán tessék. Ráadásul hiányoztak is páran, elsősorban Trbojevics és Pszichosz, Humbert térde nem bírja már ezt a terhelést, Thomakosz csuklója is sérült, nem csoda, hogy a magyar válogatott pólósokkal kiálló Honvéd ellen nem volt esélyünk” – magyarázta roppant őszintén a görögöket a kontinens csúcsára vezető Kásás Zoltán, aki ezúttal már nem ismételheti meg ezt a sikert, lévén 6–4-es budapesti vereségével kiesett az Olympiakosz…
"A váratlan francia sikerrel pont azért tűnt veszélyesnek az ellenfél, mert ezzel ő is újabb sanszhoz jutott – vette vissza a szót a Domino trénere. – Észnél kellett lennünk, hogy megőrizzük veretlenségünket. Ennek megfelelően a védekezésünk hibátlannak bizonyult, mint ahogy a kapuban remeklő Kovács Zoli teljesítménye is. Hat–egyes vezetésünk után támadásban már többet bakiztunk, jó néhány helyzetet kihagytunk, ám úgy gondolom, gond nélkül gyűjtöttük be az újabb pontokat. Hogy mit szólok a Spandau reccói győzelméhez? Előzetesen is azt mondtam, jó kis csapatot alkotnak a németek, feljövőben vannak, mi is megszenvedtünk velük a selejtezőben. Úgy tűnik, ők végeznek odaát a másik továbbjutó helyen, ami számunkra azért lehet kedvező, mert legalább már közelről ismerjük őket. De voltaképpen mindegy, kivel kell majd az elődöntőben mérkőznünk. Nyerünk kell, és ez a lényeg.”