Erre nem kaphatnak nívódíjat

A második rész elején Fodor a lécet találta telibe (negyedik előny), míg Vári bombája bevágódott Pelle kezéről (az ötödiknél – 1–1). Eközben a "bal négyes páholy”, azaz a Fradi-vezérkar folyvást az öt-nullás fórarányt vetette a játékvezetők szemére, akik eztán végre adtak egyet a zöldeknek is, ám a vendégek nem adogadtak valami meggyőzően. A másodiknál sem, ekkor kétszer is jól blokkolt a hazai védelem – igaz, a szögletet követően Hosnyánszky megoldotta a nehezebbik feladatot, és sikeresen átlőtte a zónát (1–2). A Dominónál viszont megint nem működött az előnymegjátszás, ezúttal Birost blokkolták.
A harmadik rész kivételesen Fradi-fórral indult, mindjárt kettővel is: az elsőnél hárított a védelem, Hosnyánszky felsősarkosához ugyanakkor senki sem tudott hozzászagolni. Pelle rajta volt Szívós kapáslövésén, ám már az érintés is bravúr volt, avagy hamar jött a Domino válasza (2–3). Átellenben Gergely piszkált bele bravúrral Hosnyánszky bombájába (ez is fór volt), majd Pelle nyúlt rá remekül Molnáréra (meg ez is). A zóna megfejtésével mindkét oldal hadilábon állt, a bajnok olyannyira, hogy egy akciónál ötször tüzelt, de egyszer sem járt sikerrel. Fontos Fradi-fór halt el Fodor blokkján – Katonás lóbált s lőtt hiába –, avagy az utolsó rész előtt "csak” eggyel vezettek a vendégek, mondani sem kell, nem kis meglepetésre.
A szünetben az örökkön jókedvű Fradi-szakosztályvezető Wiesner Tamás "Ébresztő!”-t kiabált az előtte vonuló hazai játékosoknak, amire a sajtópáholyban helyet foglaló BVSC-edző, Gerendás György nevetve annyit mondott: "Jó poén, de ha egyszer nekem mondanád meccs közben, nem tudom, mit csinálnék veled!” Abban ugyanakkor egyetértett a két régi játékostárs, hogy Tóth László kiállítása a Domino kapuja előtt jogos volt – és az egyenlítést jelentette (Kiss jóvoltából). Szívósnak ugyanez kétszer sem sikerült, a zöldek – szintén fórban – lövésig sem jutottak, majd a Domino előnyéből nem lett hovatovább szokás szerint semmi. Később Bereczki orra vére eredt el, az eset konzultációt igényelt – nem orvosit –, miután a cserék elég rendszertelenül jöttek be a hazaiaknál, végül a játékvezetők továbbengedték a partit. Az utolsó perc kezdetén megint kimaradt egy honvédos fór, hogy aztán két, nem túl acélos támadással le is pörögjön az idő e nívóját tekintve meglepően gyatra összecsapáson. Hogy ezért ki milyen mértékben felelős, azon elgondolkodhatnak a résztvevők. Különösen a hazai oldalon. Molnár és Fodor mindenesetre elég sokáig üldögélt még lábát a vízbe lógatva, míg az edzői szobában méla cigarettafüstbe burkolózva duzzogott a szakmai stáb. Érthető: bizonyos szint alá nem illik lesüllyednie egy ilyen együttesnek.

Mestermérleg
Kovács István: – Három gólt lőni egy ilyen meccsen… Ez botrányos.
Gyöngyösi András: – Pelle Balázst a válogatottba, békét a világnak!