Egy remete Mataróból

–Muszáj edzésben maradnom –kezdi a Ferencvárossal bajnoki címet, Magyar Kupa- és KEK-győzelmet szerző center. –Tudja, a jövő héten már utazom is vissza, indul a Katalán Liga, ahol nem rosszak az esélyeink.
–Gyanítom, ha csak nyaralni menne, akkor is a medence környékén kellene keresnem.
– Imádom ezt a helyet, semmi máshoz sem hasonlítható. Itt nőttem fel, itt a család, az ismerősök, a haverok, az állandóságot jelentő kis büfé, ráadásul az idő is kifogástalan most. A második otthonom.
–És az első?
–Momentán a matarói. Jól érzem magam Spanyolországban, szeretnek, tisztelnek, problémamentes az életem. Csakúgy mint tavaly, idén is a hatodik helyen zártuk a bajnokságot, amivel elégedettek a vezetők. A négy közé jutásért Kiss Csabiéktól, a Sabadelltől kaptunk ki, méghozzá igencsak szoros meccseken. Jó lett volna meglepetést okozni, de a realitások talaján kell maradni, a hatodiknál nem voltunk jobbak. A rendszer átalakítása miatt egyébként úgy tűnik, jövőre a LEN-kupában indulhatnánk, hiszen az előttünk végzett Meditarrani állítólag visszalép. Mondanom sem kell, mekkora kiugrási lehetőség volna ez egy ilyen kis csapat számára, mint amilyen a miénk. Persze tudjuk, hogy a nemzetközi porondra így, ebben a formában gyengék volnánk, mindenképpen igazolnunk kell minimum két játékost. Csak akkor…
–…bocsánat, hogy közbevágok, de rögvest tisztázhatnánk is: marad Mataróban? Olyan lelkesen beszél a jövőről, hogy sejtem a válaszát.
–Lehet, hogy meglepem, de nem tudom.
–Meglepett.
–Nézze, minden szép és jó, csodálatosan érzem magam, még egy évre szól a szerződésem, de nem titkolom, ha adódna egy jobb lehetőség, megkeresne egy jobb csapat, elmennék.
–Mondjuk itthonról? Talán a Fraditól?
–A Fradi a szívügyem, még akkor is, ha évek óta darázsfészek a Népliget. Hallom, hogy most is vannak problémák, de hagyjuk is, nem az én dolgom. Még nem jövök haza, ez szinte biztos. Az ismerőseim, a barátaim, az uszoda emberei egytől egyig azt mondják: Márkó, amíg tudsz, maradj kint, eszed ágában se legyen visszajönni. Hallgatok rájuk, még akkor is, ha minden Magyarországhoz köt, és néha honvágy gyötör.

–A pénz, ugye…?
–Az is. Mindig időben fizetnek, katonás rend szerint kezelik az anyagiakat. De nem csak ez játszik szerepet a döntésemben. Kiszakadtam a hazai közegből, megtaláltam a számításaimat, ezt a Spanyolországot pont nekem találták ki. Az igazi persze mint mondtam, az volna, ha jobb csapatba igazolhatnék.
– Van rá esélye? Tényleg, hogy sikerült a szezon? A hírek állandó emberelőnyszerzésről szóltak.
–Szállítottam a fórokat becsülettel, nagy kár, hogy rosszul értékesítettük őket. Az az igazság, a tavalyi idényemmel jobban meg voltam elégedve, igaz, könnyebb dolgom is volt, ismeretlen voltam, nem tudták, mire vagyok képes. Ezúttal már sok esetben bezónáztak rám az ellenfelek, szerencsére azért így sem ment rosszul. Éppen ezért bízom benne, hogy hívni fognak; Sabadell, Catalunya, ilyen volumenű csapatokra gondolok.
–Ahogy mondani szokták, voltak már puhatolózó tárgyalások?
–Sokat kétkapuztunk a Sabadellel, állítólag tetszik a játékom az edzőnek, Csabival is beszéltünk arról, milyen jó lenne együtt játszani.
–Mármint ha ő nem jön haza…
–Igen, tudom, hogy a válogatottság miatt erről is szó van, meglátjuk. Idővel okosabbak leszünk. Mindenesetre a jövő heti bajnoki döntőben szereplő, azaz az Euroligában induló Sabadell nagy kihívás lenne számomra.
–És a válogatottság? Csak ha már szóba hozta. Végleg letett róla?
–Ilyennek ismer? Szó sincs erről, továbbra is a vágyaim között szerepel, hogy válogatott legyek. Utánpótlásszinten mindenütt ott voltam, természetesen a "nagyok” között is ez a tervem. Nem adom fel, de tisztában vagyok az esélyeimmel, ettől függetlenül bízom abban, hogy legalább egyszer, egyetlen egyszer a fejemre húzhatom a nemzeti sapkát. Kerettag már többször voltam, sajnos a lehetőséget még egyszer sem kaptam meg, pedig úgy éreztem, tudtam volna élni vele. Kicsi vagyok, ebből fakadóan nem is lehetek olyan erős, mint a többiek, de én hiszek abban, hogy a sokmozgásos játékommal ezt kompenzálni tudom a vízben.
–Hogy megy a spanyol?
–Ó, már remekül. Jártam tanárhoz is, ám idővel azon találtam magam, hogy egyedül maradtam a csoportból. Végül én is abbahagytam.
–Mivel telnek a kinti napjai?
–Semmi extra. Nem vagyok az a kirándulós fajta, amikor nincs edzés vagy meccs, a lakásban teszek-veszek.
– Főzőcskézik?
–Á, lusta vagyok én ahhoz. Edzések után együtt kajálunk, mondom, nincs semmire sem gondom. Élem a profik remeteéletét... De mondja csak, a Fradi–BVSC szombaton nem üti a Honvéd BL-meccsét?
–Nem, az egyik ötkor, a másik hétkor kezdődik. Miért?
– Mert akkor mind a kettőre ki tudok menni! Láthatja, azért hiányzik a magyar vízilabda…