Ki bírja jobban idegekkel?

Körübelül egy hét, maximum kilenc nap leforgása alatt rögvest megfeleződik a mezőny: két csapat számára befejeződik az idény.
Honvéd, Vasas, BVSC, FTC, vajh' melyikük kullog búslakodva az elődöntők után, vajh' melyikük emeli diadalittasan a magasba április 23-án, esetleg 25-én vagy netán 27-én a kupát? A két favoritnál, az alapszakaszban az első helyért ádáz csatát vívó Honvéd, Vasas duónál azonnal rávágják, "Természetesen mi!”, amit az esélytelenebbnek vélt társulatoknál sejtelmes mosollyal nyugtáznak. Utóbbi megnyilvánulás is érthető: ugyan mind a Fradi, mint a Vasutas 1–3-as ponthátrányból veti bele magát a küzdelembe, a szokás szerint nyolc egységig tartó párviadalba, az előzményekbe kapaszkodva bíznak a fordulatban.
"A Népligetben hat ötre kikaptunk egy olyan meccsen, amelyen nekünk állt a zászló, a Kőér utcában nagyszerű védekezéssel és kapusteljesítménnyel három hármas döntetlent harcoltunk ki. Ha ideveszem, hogy a Magyar Kupában idegenben tudtunk a Honvéd ellen nyerni, nem vagyunk reménytelen helyzetben. Esélyesebb, persze hogy esélyesebb az ellenfél, de ha sikerül elhinnünk, hogy lehet keresnivalónk, meglepetést is szerezhetünk” – vélekedett például Gyöngyösi András, a zöldek szakvezetője. Kollégája, Kovács István természetesen másként látja a helyzetet: "Volt egy kisebb hullámvölgyünk, de úgy vélem, kievickéltünk belőle. Most csak a magyar bajnokságra koncentrálunk, hiszen a Bajnokok Ligája négyes döntőjét majd csak május közepén rendezik. Célunk egyértelmű: szeretnénk megvédeni a címünket, aminek érdekében előbb a Ferencvárost kell legyőznünk. Ez nem ígérkezik könnyű feladatnak, de a csapattal együtt bízom abban, hogy minél hamarabb sikerül kiharcolnunk a finálét.”
Mindkét oldalon akadnak betegek, ilyen-olyan sérüléssel bajlódó játékosok, de ahogy mondani szokták: ezekre a derbikre még a halottak is feltámadnak. Szóval, teljes arzenálját vonultatja fel a két együttes – feltéve ha a jövő hét szerdán kezdődő komárnói Európa-bajnoki selejtezők engedik… A szlovákok ugyanis ragaszkodnának a Domino kitűnő kapusához, Gergely Istvánhoz, akit – amint Novák Ferenc szakosztály-igazgató beszámolt róla – klubja a nemzetközi előírásoknak megfelelően elenged a tornára. Igen ám, de már napvilágot látott: a szlovákiai fiatalember magyar állampolgárságért folyamodott, sőt a magyar válogatottban szeretne szerepelni, így tulajdonképpen csak rajta múlik, hogy megy, avagy marad. Információink szerint az utóbbi változat következik be, azaz szomszédaink végleg lemondhatnak az óriásról. Nem úgy a kranji kontinensviadalért szintén harcba induló románok a Fradi védőjéről, Kádár Kálmánról, aki játékával kívánja hozzásegíteni az Eb-k egyik állandó csapatát, Romániát az újabb részvételhez. Mindazonáltal a pólós kettős szerepet vállal magára: amikor csak teheti, amikor nem üti egymást két meccse, autóba ül, a Liget avagy a Kőér utca felé veszi az irányt, magára húzza a 12-es számú zöld-fehér sapkát, majd visszazötyög Komarnóba – kérdés, mindez mennyire emészi fel az energiáját…
A másik ágon tusakodó feleknél nincs ilyen jellegű probléma, egyikük sem alkalmaz vendégjátékost. A versenysport már csak ilyen, náluk is akadnak nem százszázalékos állapotban lévő urak, ám a kitétel itt is ugyanaz: szerencsére senkinél sem akkora a baj, hogy ne tudná magát összedrótozni az esztendő legfontosabb mérkőzéseire. Nem csak e tekintetben hasonlít a Vasas–BVSC ütközet az előbbire: az 1–3-as hátrányból startoló Gerendás-tanítványok ugyanis, csakúgy mint a Fradi, úgy kaptak ki egy góllal soros ellenfelüktől az előcsatározások során, hogy abszolút nekik állt a zászló (az akkor még csonka Vasas erejét mutatta, hogy az utolsó percben, ha némi kontragyanús megmozdulással is, de 7–6-ra megfordította az eredményt), majd a következő összecsapáson 8–8-as döntetlen született. Majd következett a Magyar Kupa, annak is a fináléja, amelyen felejthetetlen, sportszerű hangulatban minimális különbséggel Szécsiék kerültek ki győztesen…
"Nyugodtan játszhatunk, mi már biztos Euroliga-indulók vagyunk!” – így Gerendás György, aki egyrészt már a jövőn töri a fejét, másrészt az őt ismerők tudják: nyugodtság ide vagy oda, már ebben a bajnokságban is komoly tervei vannak… Ugyanolyan komoly, mint az angyalföldieknek, akiknek feltett szándéka, hogy ezúttal a csúcsra jutnak. "A nápolyi vagy éppen a Honvéd ellen vívott utolsó meccsünk jó kiindulási alap” – mondta a kispadon a karmesteri pálcát Somossy Józseftől átvevő Földi László. Kétségtelen, a nagyszerű formában ténykedő Kósz Zoltán, valamint a centerben, átlövőposzton és saját kapuja előtt immáron hetek óta egyaránt remeklő Varga II Zsolt vezetésével roppant erősnek tűnik a piros-kék armada – a kérdés már csak az, a másik három riválisával közösen hogy bírja majd az erőltetett menetet, a kétnaponta zajló (kivétel: a Vasas és a BVSC a mai találka után holnap a Szőnyi úton újra szembekerül egymással!) idegi és fizikai megterhelést. A show ugyanis lélegzetelállító gyorsasággal pörög majd le.

Vasas–BVSC, Komjádi u., 17.00
Honvéd–FTC, Kőér u., 19.00