BVSC: Derekas helytállás

Nem sokáig: Szécsi belepiszkált egy gyanúsan rossz lövésbe (talán mellément volna a labda), Madaras pedig a kornert ritkaságszámba menő módon gólpassznak használta, ha áttételesen is. A magas bejátszásnál Steinmetzet ugyanis négyest érően szerelték, Varga Tamás pedig gond nélkül beverte a büntetőt. Később megint a kézbe törölt egy előnyt a bombagyáros, ami azért került sokba, mert Varjas fórban elengedett lövése bepattant Kósz feje fölé a védők blokkjáról. A harmadik előnyt mindazonáltal kihasználta a Vasas, a gólt jegyző Varga Tamás pedig azzal tüzelte a többieket a szünetben, hogy "gyerünk, úgyis meg fognak törni!”
Decker pompázatos betörése nem ezt mutatta, a hegyomlás méretű ifjút nem is tudták feltartóztatni, s közelről besúvasztotta a kezére tett labdát. Hanem az addig normális, vízilabdás mederben folyó parti eztán már-már hagyományosnak mondható módon összekuszálódott. Történt, hogy Fülöpöt jogosan kiszórta Kiszelly a centerről, ám konzekvensen a 8-as számot mutogatta a kiállított sapkaszámaként. Fülöp közben – fején 6-ossal – kitempózott, míg a többiek üvöltöttek Ibolyának, így aztán ő is kifelé vette az irányt, Varga Tamás pedig "betömte” az így támadt lyukat. Vincze évezredes rutinjával persze felmérte a helyzetet, és addig ütötte a vasat a gól után, míg az ellenőr-játékvezető a találkozó végeredményeképp újra nem játszatták az előnyt az angyalföldiekkel, immáron Fülöppel a kiállított szerepében. Szécsi védett, ám a szögletet követően kapott még egy előnyt a Vasas, és Tóth ezúttal már jól pattintott, azaz végül is csak győzött az igazság, az eredményjelzőn újfent megjelent a 3–3. Nem sokáig maradt ott: Vincze fórban ugyanis elsőrangúan helyezett, a kétgólos vezetés esélye azonban elszállt, miután a nézőtérre telepedett feszült csendben Nitsovits lövését Kósz védte hátrányban. Átellenben viszont megszületett a mesterhármas, Varga Tamás megint átverte Szécsit, azaz a szünetben ott tartottak, ahol elkezdték (4–4).

A harmadik fejezet mindazonáltal csak a BVSC-ről szólt: előbb Vincze mattolta Kószt, majd Ibolya bizonyította egy új formáció létjogosultságát, midőn szokatlan helyről, a szélről fejezte be az újabb emberelőnyt. Az amúgy pörgős, izgalmas parti ezen periódusában egyértelműen a fórkihasználáson múlt minden: a Vasas sorra hibázta el lehetőségeit (no persze, Szécsi is brillírozott), és a negyed vége felé már a szétesés jelei mutatkoztak a piros-kékeken, rendre lekontrázta őket a hazai gárda, s csak Kószon múlott, hogy nem kerültek végképp medencefenékre. Más kérdés, hogy a vén zászlótartó "csak” Decker és Kis ziccerét hárította, Császár megúszásánál tehetetlen volt, így sokat sejtető, háromfás különbséggel fordultak a zárórészre a csapatok (7–4).
Madaras ugyan faragott ebből valamit (addig csak a kapufákkal csinálta ugyanezt), ám a BVSC rendkívül higgadtan használta ki a maga előnyét (Németh lóbált kedvére, s lőtt pontosan), azaz tartotta a távolságot (8–5). A hajrában lassan, biztosan szabadultak el az indulatok, Szécsi Varga Zsolt orrával együtt szerzett labdát, majd Varga Tamás és Németh Zsolt üvöltött egymással néhány centis távolságból, szerencsére, ennél tovább nem jutottak. A Vasas sem: kihagyta az újabb előnyt is 2:40-nel a duda előtt (Vindisch labdáját nyelte le Szécsi), így egy Vincze Balázs–Varga Zsolt pofonváltást nem számítva békében csorgott le a meccs (a végén az eltiltott Gerendás György csak annyit mondott: "Jó lenne, ha más is észrevenné, milyen jó csapat a BVSC, és milyen jó edző Derekas Szilárd.”)
A feszült derbi közös dolgait az urak némi levezető úszkálással oldották békévé, sőt, elmenőben már kölcsönösen röhörésztek. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy kedden nem kezdődik a gyilkos hirig elölről.

Mestermérleg:

Derekas Szilárd: – Szombaton is ugyanilyen jól ment a harmadik negyed elejéig, ott azonban következett egy hullámvölgy, s ezt akkor kihasználta a Vasas. Ma nem estünk vissza, és a Vasast sem engedtük kibontakozni, ezért arattunk magabiztos győzelmet.

Földi László: – Kicsit elfáradtunk a mai mérkőzésre: mentünk, kialakítottuk a helyzeteket, de nem mindig lőttünk jó ütemben, jó helyre, és a harmadik negyed vége felé már nem működött úgy a csapatjáték, ahogy szokott.