Nagy fordulat, csodacsavarral

Voltaképpen fél perc alatt süllyedés közeli állapotba került a BVSC: az első, afféle ritmusfelvevő támadásokat követően Kis forgatása nem volt igazán sikeres, Steinmetzé annál inkább, az azért kapott négyes pedig beszédült a kapufáról Varga Tamás lövése nyomán. Rögtön eztán a nagy ember labdát szerzett, Szécsi ugyan a keresztpasszra megpróbált odaérni, ám a dupla vagy semmiből a semmi jutott neki (Madaras elpöccintette mellette a labdát), míg az angyalföldi előny megduplázódott. Majd tovább nőtt: a Vasas kihasználta első előnyét Vindisch jóvoltából (3–0). Egy szépen "kikalkulált” vasutastámadást Varjas fejezett be elsőrangúan igen éles szögből, ám Varga Zsolt azonnal válaszolt: briliánsan etette meg a védőjét és Szécsit, jobbal eltette mellettük a labdát, majd ballal a gólvonal mögé terelte (4–1). Miután Németh labdáját Kósz könnyedén lekapta hátrányban, úgy festett, az első negyedben padlót foghatnak a vendégek. Ám a negyedzáró vasutasfór végül gólt hozott: Németh ezúttal pontosan célzott, apró szépséghiba, hogy a duda megszólalása után engedte el a labdát. A játékvezetők a zsűrire néztek, onnan nem érkezett használható információ, így aztán középre mutattak, osztatlan hörgést váltva ki a piros-kék szimpatizánsokból.
S miután a második negyedet Császár relatíve pontos átlövése nyitotta (Kósz szidta magát, elvégre a feje fölött hussant be a labda, nem túl magasan), sebtiben eltűnt az oly magabiztosnak tűnő vezetés (4–3). Eztán a sors (?) visszaadta azt, amit a dudánál (?) elvett: Madaras úgy használhatta ki az amúgy nem túl jól végigadogatott emberelőnyt, hogy a belsők eltüntették előle a védőt, így akadálytalanul vághatta a rövidbe a labdát. A BVSC figurája is működött, itt Varjas volt a befejező, majd 5–4-nél háromszor futhatott neki a Vasutas a 35 másodpercnek, ám eredménytelenül kísérletezgetett, így Steinmetz varázslatos centerezése visszahozta a közte kettőt. Egy, szintúgy parádésan megtervezett fórt Decker fejezhetett be eztán tökéletesen tisztán, így továbbra is tapadt ellenfelére a Vasút.
Sőt a harmadik rész elején utol is érte, akárcsak Kósz Németh labdáját, de csak a vonalon belül, s minthogy bólintott a gólbíró ítéletére, ezúttal senki sem háborgott. A találkozó eztán – akárcsak két napja – fór–hátrány csatává alakult, egy ideig mindenki hozta a kötelezőt (Vindisch egy dupla előnyt tett be, Ibolya ballal húzott gólt – jobbkezesként tanulta a pólót, mert erre nevelték Szentesen, amúgy balos eredetileg –, Steinmetz is zsákolhatott), aztán viszont mintha elvágták volna. Holott Gór-Nagy "surrantását” követően két lehetősége is volt a BVSC-nek, hogy átvegye a vezetést, ám Vincze és Császár előkészítetlenül lőtt előnyben, a következőnél pedig az időkérés még rontott is a megjátszáson… Épp ezért Steinmetz szenzációs akciója – centerből ejtett, igaz, Szécsi feleslegesen vadászott – megint Vasas-vezetést jelentett (9–8).

És ezt követően a hazaiaknak akadt két lehetőségük is, hogy megugorjonak, először a negyed végén, majd a záró rész elején, a fór azonban mindkétszer kihasználatlanul maradt (Szécsi tett jóvá ezt-azt), sőt másodjára Vincze elment, s bár szorongatva, de valahogy elpattintotta a labdát Kósz balja fölött. Egy tökéletesen szétrepkedett Vasas-fórt követően Péter maradt le Madarasról, aki szépen lőtt kapásból, átellenben Varjas még a fórban találta el fantasztikusan a hosszú sarkot (10–10), így őrült izgalmakkal telt a hajrá. A Vasas láthatóan nem tudott mit kezdeni a hátrányban elképesztő mozgásokat bemutató vendégekkel, így azok a mérkőzés során először Varjas előnygóljával megszerezték a vezetést, szintén emberelőnyben, 68 másodperccel a befejezés előtt. No most a soros Vasas-fór is elszaladt már-már a bizonytalan paszszokkal, de Vindischről Vincze egy leheletnyivel lemaradt, s ő bepattintotta Szécsi hóna alá a labdát. Harmincegy másodperce maradt a Vasasnak, majd egy rossz centerbejátszást követően 12; Földi László egy ideig hajtotta a játékosait, majd időt kért, s az óra 7-nél állt meg. Némi reklamálást követően visszapumpálták 12-re, s ez elegendőnek bizonyult annak eléréséhez, amiben tán már senki sem hitt: Steinmetz Ádám egy az egyben legyűrte Dabrowskit, és egy pompázatos svédcsavarral, harmadik centergólját szerezve, 1.2 másodperccel a befejezés előtt eldöntötte a találkozót (12–11). Aki emlékszik a két együttes őszi bajnokijára, az tudja, hasonló volt a kezdet (ugyanígy, Steinmetz vezérletével menekült győzelembe a Vasas). Ami most történt, az viszont a párharc végét sejteti.

Mestermérleg

Földi László: – Többször is elmehettünk volna három góllal, később kettővel, ám a saját hibáink, továbbá a BVSC remeklése miatt ez nem sikerült. Ellenfelünk most játszott a legjobban – igaz, a végén sikerült élnünk a kínálkozó lehetőségekkel…

Gerendás György: – Rosszul kezdtünk, ám óriási küzdelem és erőbefektetés árán sikerült megfordítanunk a mérkőzést. A végét, úgy érzem, talán mi szúrtuk el. Illetve, nem csak talán…