Raducanu mester és a fellebbviteli bizottság. Két összetevő, amely közrejátszott abban, hogy Gyöngyösi András csapata legerősebb összeállításában fogadhatta az öt olimpiai bajnokkal felálló riválisát. A szakvezető a román válogatottban szereplő Kádár Kálmánt engedte a Népligetbe, a testület pedig a felek legutóbbi ligeti csatája után három meccsre eltiltott Tóth László büntetéséből engedte el a fennmaradó két találkát.
A túloldalt is mindössze egy hiányzót rögzíthettünk – a rúgásért öt, később három mérkőzésről eltiltott Kovács Olivér szemlélhette a lelátón, amint csapata a nyitó negyedben négy emberfóros helyzetéből hármat is gólra váltott, amint Kiss, Biros és egy gyönyörű kombináció után a fellegekben járó Bárány helyezett a kiszolgáltatott, Szívós lövésénél remekül védő Pelle kapujába. Eközben a Fradinak mindössze egy kiharcolt (Szirányi forgatta be Sugárt), majd értékesített (Katonás zúdította be) négyméteresre futotta az erejéből – többek között két létszámfölényes helyzetet is elkapkodtak a zöldek. Az első kisszünetben Székely Zoltán játékvezetőt próbálták rábírni egyesek, hogy tegyen valamit az ellen, hogy Wiesner Tamás, a hazaiak három hónapra eltiltott, egyenpólóban feszítő szakosztályvezetője ne végezhesse munkáját (mi is a munkája a meccsen?) – a spori azonban helyesen eltekintett ettől, mondván, ez aztán nem az ő, hanem a ligetben megjelent szövetségi emberek asztala… Az aprócska közjátékból a felek semmit sem vehettek észre, normál mederbenben folytatódott a sportszerű találka, amelyben rákapcsoltak Gyöngyösi fiai. Hátul rendkívül fegyelmezetten tették a dolgukat, Pelle Balázs nemcsak kiváló irányításával, hanem elsőrangú védéseivel vétette magát észre. És ami különösen nagy szó: kiállítás nélkül tartották a bekkek a Domino erős centereit. Átellenben sem kellett senkinek a második felvonásban húsz másodperces büntetésre mennie, így hát akciógólokkal egyenlítettek az életükért küzdő ferencvárosiak!
A ferencvárosi Lehmann (fehér sapkában) védekezett, ahogy tudott, de hiába… (Fotó: Árvai Károly)
Térfélcserét követően gyors pengeváltással kezték az urak: Kiss precízen végrehajtott fórlövését Hosnyánszky kontrázta meg, önmaga második, csapata harmadik akciógólját szerezve. Az 5–5-ös döntetlenből előbb a Domino, majd az FTC léphetett volna ki, ám Fodor és Katonás egyaránt emberelőnyben bizonyult pontatlannak. Ekkor jött Molnár, aki Kádárral szemben brusztolt ki egy négyest, és jött Kiss, aki magabiztosan tüzelt. A Fradi azonban rendesen csipkedte magát – Szirányi harcossága előnyt, Hosnyánszky precizítása pedig a kiállított visszajövetele pillanatában egyenlítést eredményezett. Vári azonban egy perc alatt léket vágott a fradzsanti hajóba… A válogatott védő a harmadik játékrészt egy irtózatos bombával zárta, majd a következőt egy ennél is bődületesebb lökettel nyitotta. Eldőlni látszott a derbi, ám a Ferencváros továbbra is elszántan küzdött, aminek meglett a gyümölcse: kevesebb mint három perccel a lefújás előtt Katonás révén nyolcnál utolérte riválisát. A végletekig kiélezett hajrában Fortuna istenasszony is a vendégek segítségére sietett – az utolsó két percet ugyanis ellenfele kapuja előtt tölthette a bajnok. Pelle Bereczki kísérletét tolta szögletre, Fodor lövése Kádárról pattant vissza, Birosé meg a kapufáról. Kilenc másodperc volt vissza, amikor páros kiállítás fújt Vojvoda (Nyéki és Kiss úszhatott ki), a bedobásnál pedig Székely Bulcsút találták túl vehemensnek (?) a bírák. Az időkérést követően a fináléért adogattak Fodorék – eredménnyel: Bereczki ugyanis a döntőbe lőtte csapatát.
Mestermérleg Gyöngyösi András: – Szeretném folytatni és befejezni a két éve megkezdett munkát, de profibb körülmények között. Becsületesen végeztem a feladatom, amit jó lenne folytatni, mert sok van ebben a társaságban. Kovács István: – Örülök, hogy vége, és van két extranap pihenő.