Fő, hogy jó a vége

Ô vállalta az első lövést (blokkon halt el), s ő ment ki a németek első fórjánál, amelyet Schertwitis váltott gólra. Erre, szintén előnyből, Kásás jóvoltából érkezett a válasz, Kiss Csaba bombájánál viszont Csigir bizonyította, ugyanolyan jó formában van, mint a Spandau BL-meccsein. Vindisch lövését csak nézte, az azonban visszajött a fáról, míg a németek távoli kísérleteinél Szécsinek nem nagyon kellett izgulnia. A következő fórnál Vindisch lövését blokkolták, majd Kiss cselei nem jöttek be, a kontrát Nossek fejezte be, Kásás pedig hiába próbálkozott a hátralévő másodpercekben (1–2).
Steinmetz nézte meg magának a hosszú sarkot, ám egy német kézről a kapufára vágódott a labda, ezzel ment el a második részt indító előny. Könynyedén védekeztük ki a német akciókat, a vendégekben inkább Csigir tartotta a lelket – mígnem Kásás halálpontos passzát a védőjéről leváló Varga Zsolt be nem verte centerből. A vendégek továbbra sem lelték a magyar zóna ellenszerét, Varga Dániel remekül tartotta a centert. Később Kásás harcolt ki középen emberelőnyt, Steinmetz Ádám azonban közelről a kapus karját trafálta telibe – ez a negyed a védekezésünket dicsérte, elöl ugyanakkor érződött, hogy a hét óriási fizikai megterhelése a pontosság rovására megy.

A "percentpólót” játszó – azaz dehogyis játszó – németek leginkább a ritka esélyeket lesték, csak a tutira mentek, kockázatot nem vállaltak, és a harmadik negyedben egyik "kósza” fórjukat időkérés után Politze jóvoltából be is verték. Nem sokáig vezettek, Madaras kapáslövése – fórból – gyönyörűen megakadt a léc alatt. Eztán megint "belőlünk” indultak el: Székely húzta meg a szélén, beadását Csigir levadászta, és a rekontrából Pohlmann behelyezte a ziccert. Kis Gábor szépen kiharcolta magának a helyzetet centerben, de szemből a kapusba lőtt – egymás után kétszer. Kásás lövését védte Csigir (hátrányban), átellenben Szécsi hárított többször, azaz megint a németek vezettek – és már csak hét perc maradt.
Varga Zsolt sokszor megcsodált svédcsavarját ezúttal a hullámok nyelték el, Szécsi szépen hárította Pohlmann lövését, hogy aztán Madaras bő kilenc méterről hihetetlenül nagy gólt pattintson a bal felsőbe. Ez volt a jel a táncra: itt elkaptuk a fonalat, lövéshez sem jutottak a németek, mi viszont

Varga Zsolt forgatása után négyeshez készülhettünk – ezt Kásás gond nélkül betette, először vezettünk (5–4). És innen nem volt megállás: Kásás fordult, visszarántották, egy gyors passz után Székely kapufás gólt lőtt. A képbe Nossek rondított bele egy váratlanul szép átlövéssel, úgyhogy a következő fór két és fél perccel a befejezés előtt sokat számított: Kiss forintos, sőt, hovatovább eurós passzából Katonás gond nélkül zúdított a hálóba (7–5). Szécsi két szédületes bravúrral, majd három rutinos védéssel – az öt egy támadáson belül – izgalommentessé tette a hajrát, azaz mondhatni, nehezen indult a szezon, de végül
is: jól.

Mestermérleg:
Kemény Dénes: – Azt szokták mondani, hogy a vereségből lehet a legtöbbet tanulni. Úgy gondolom, játékosaim egyetértenek velem abban: ebből a győzelemből is rendkívül sokat lehet.
Hagen Stamm: – Tudjuk, a magyar válogatottból hiányzik jó néhány játékos, azaz még sokkal erősebb lesz a jövőben. Szerintem a közönség remekül szórakozott ezen az izgalmas meccsen, amely jól szolgálta Európa-bajnoki felkészülésünket.


Válogatott sapka a fejükön

Aki vízilabdázásra adja a fejét, egyetlen cél lebeg a szeme előtt: a válogatottban játszani. Bizony, nem mindenkinek adatik ez meg, hiszen hazánkban rengeteg a jó játékos, ahogy mondani szokták, még a negyvenedik pólós is kezdő lehetne bármely más nemzet csapatában. Itt, Balatonfűzfőn két úriembernek adatott meg, hogy első ízben fejére húzhassa a HUN feliratú sapkát. Varga Dániel, a Vasas 1983-ban született tehetsége a mérkőzés legelejétől a vízben volt. Érdekesség, hogy Kemény Dénes védőként számol a tinédzserrel. "Könnyebben menne a játék ezen a poszton, ha plusz tíz kiló lenne rajtam – mosolygott a lefújás után Varga Dániel. – Két hete próbálom megkeseríteni a centerek életét, ami ezúttal, úgy érzem, közepesen sikerült. Be kell valljam, az edzéseken jobban ment, de se baj, lesz még idő beleerősödnöm.”
A 6-os sapkában tempózó pólóst először még kiállították a németek középcsatáráról, ám a második alkalommal nagyszerű ütemben szerelte Politzét. "Kellemetlen, erőszakos csapat a német. Nem volt könnyű ellene játszani” – állapította meg.
Másik újoncunk, Kovács Róbert ugyan csak öt másodpercet kapott (kapitányunk az utolsó percben szerette volna becserélni, ám sajnos nem volt rá lehetősége), de minden valószínűség szerint ez a kevés idő is, no meg a legjobbakkal töltött napok felejthetetlenek a számára. "Ellentétes érzések kavarognak bennem: boldog vagyok, hogy itt lehettem, hogy a csapattal készülhettem, de egyelőre csak ennyi adatott meg nekem. Az Európa-bajnokságara és a vébére nincs esélyem, talán a Világliga során vagy az Unicum-kupán újra válogatott lehetek, és gólt is lőhetek. Nem adom fel!” – így az újpestiek 26 esztendős kiválósága.
Mindkettőjüknek teljesült tehát egy álma, várjuk a folytatást.