A kiütésig gyakorlatoztak

Mi, magyarok nyolc verzióval álltunk fel az asztaltól, elvégre a B-csoportban olyan kesze-kusza helyzet kerekedett, hogy az utolsó fordulóban minden meccs az oszt és szoroz kategóriájába tartozott. A késő este esedékes olasz–spanyol például – gondolta volna valaki az Eb előtt? – a kiesésről (is) döntött…
A mieink mindazonáltal nem matekoztak, mellőzték a reáltárgyak tudományát – igaz, humánusak sem voltak, ugyanúgy, mint a komáromi és gyöngyösi kétkapuzás során, jól eltángálták szlovák kollégáikat.
"Egyik kulcsemberünk, Milan Cipov sérüléssel bajlódik, így nélküle próbáljuk meg felvenni a harcot a magyarokkal, ami nem ígérkezik könnyű feladatnak” – elmélkedett a kezdés előtt Gajdos András, a szlovákiai tréner, aki 1–1-ig reménykedhetett abban, hogy megszorítják fiai nevesebb ellenfelüket. Kásás Tamás előnygóljára egy védekezési hibát kihasználva Karol Baco még válaszolt, ám eztán az óriási forróság, mintegy 40 fok közepette beindult a hideg fejjel működő henger. Egy Benedek Tibor, Molnár Tamás mesteri összjáték, majd egy precíz Madaras Norbert-bomba hivatott jelezni: nem a hollandok elleni szoros, hanem a románok elleni laza siker ismétlődik meg a kora délutáni összecsapáson.
S ugyan a honosítás előtt álló, a Margitszigeten edző Gergely István öccse, Gergely Mihály túljárt az amúgy kifogástalanul védő Szécsi Zoltán eszén, a Molnár, Benedek duó újabb villanása (előbbi kiharcolta, utóbbi bevágta a fórt) gyorsan lehűtötte a szlovák kedélyeket.
A hamisítatlan show a második menetben vette kezdetét: a Kásás, Kiss Gergő, Molnár háromszögelés, Kiss G. és Molnár csukott szemmel történő összjátéka, a Madaras által végigvitt lefordulás, valamint Kiss Csaba villámgyors csuklómozdulata mind-mind a tanítani való elemek tartozéka. De hogy ne csak a támadásokat dicsérjük: a társait zseniális érzékkel irányító Szécsi hátrányban is lekapta Hrosik és Baco labdáit, Biros Péter pedig blokkolt, keresztpasszt szedett le, ragyogóan indított. Nem csoda, hogy a második negyedben az emberelőnyös mutató itt 4/4-et, amott
4/0-t mutatott…
A százszázalékos teljesítményt egy rossz átadás után a védők által szorongatott Kiss Cs. törte meg, sőt ezt követően Benedek is fölédurrantott egy létszám fölötti helyzetet, de így sem volt probléma, hiszen nem csökkent a két együttes közötti különbség. Vári Attila bevert egy irtózatos jobb felső sarkost, Biros elképesztően jó ütemben vált le védőjéről, és kapta a labdát Molnártól (ez a derbi kétségkívül a zseniális bemozdulásokról, passzokról marad emlékezetes), így hiába a Szécsit váltó Kovács Zoltán kapujába helyezett Nizny-dupla, 10–4-gyel indultak a felek a végső felvonásra.
Ebben afféle hurrávízilabdát láthattunk, nyolc, testvériesen megosztott góllal, a hangsúlyt inkább a támadásokra fektető, a látványra törekedő csapatokkal.

Az oroszokat felülmúló szlovákokat értelemszerűen nem törte le a vereség, továbbjutottunk, gondolhatták. Másfél óra múlva ment fel bennük az adrenalin, midőn a hollandok a szerbeket szorongatták – de rendesen ám! Sapicsék végül egy ajándék fórral kínkeservesen 7-6-ra győztek, kiejtve a hollandokat, nyolc közé juttatva a megkönnyebbült szlovákokat. Kemény Dénes gárdája, ahogy a szerbek elleni hirtelen halált követően várható volt, így másodikként zárt, és nyugodtan várta negyeddöntőbéli ellenfelét.
Az olimpiai kvalifikációs verseny, a világbajnokság miatt "csak” felkészülési állomásként számon tartott Eb úgy istenigazában ezután veszi kezdetét. Számunkra –amint eldőlt –a Spanyolország elleni, csütörtöki negyeddöntővel. Ugyanekkor Szerbia-Montenegró a németekkel, Oroszország a görögökkel, Szlovákia pedig a horvátokkal csap össze.

Mestermérleg

Kemény Dénes: – Igyekeztünk olyan variációkat is gyakorolni, amelyeket eddig nem vettünk elő. A védekezéssel, különösen az első két negyedben, elégedettek lehetünk, támadásban azonban, mint az eddigi mérkőzéseken általában, akadtak hullámvölgyek. Ezeket próbáljuk meg kiküszöbölni, természetesen elsősorban a vébéig.
Gajdos András: – Nem tudtuk tartani a lépést ellenfelünkkel. Védekezésben szarvashibákat követtünk el, emberelőnyben pedig katasztrofálisan játszottunk. Ettől a meccstől függetlenül továbbjutottunk, és ennek nagyon örülünk.

Szünnapok a kiszámíthatatlanság ellen

Egy rádióinterjú, amely hűen tükrözi lányaink elszántságát. Barta Gábor, a Magyar Rádió riportere a spanyolok ellen remeklő, az első negyedben mesterhármast elérő, végül négy találatig jutó Drávucz Ritát faggatta az eddigi történésekről, a várható esélyekről. Az interjú közepén kapcsolódunk be egy kérdés és egy válasz erejéig a beszélgetésbe:
– Az elődöntőben Európa egyik legjobb csapata…
– …az mi vagyunk! – vágott közbe a pólós.
Az Itáliában, az olaszok elitcsapatában, az Orizzonte Cataniában légióskodó szolnoki hölgy határozott kijelentése nem véletlen: 2001-ben diadalt ünneplő válogatottunk szombaton úgy 18 óra 50 perc környékéig bizonyosan kontinensünk legjobb társulata, a büszke cím tulajdonosa. Magyarán még a kötekedésre hajlamos egyének sem találhatnak kivetnivalót klasszisunk mondandójában.
Mindazonáltal Drávucz Rita és társai nem tekintgetnek hátrafelé, önbizalommal felvértezve azon vannak, hogy a fentebb említett időpont után is minden maradjon a régiben, azaz két esztendeig újra az eredménnyel alátámasztva mondhassák: "Európa legjobbjai mi vagyunk!”
"Vajon Rita azt is elmondja, hogy a délelőtti edzés során kiküldtem a vízből?” – viccelődött Faragó Tamás, a kapitány, a vezír, aki hétfő este még engedte lazítani a lányokat (a Stieber Mercédesz vezette hölgykoszorú gyorsan átruccant az urak meccsére), ám jobbkezével, Györe Lajossal együtt kedden rendesen megdolgoztatta őket. A jókedv ettől még persze továbbra is jellemzője a csapatnak.
Na, de hogy visszatérjünk a fenti beszélgetéshez: a riporter (aki amúgy joggal dicsérte meg interjúalanyát: "Igen, így kell, fő az önbizalom!”) félbehagyatott mondatát később az "Oroszok várnak majd rátok” szavakkal egészítette ki, köszönhetően annak, hogy a szbornaja a középdöntőben némi nehézség árán, de maga alá gyűrte spanyol ellenfelét.
S hogy mi lesz ellenük? "Mi lenne? Győzünk, mint két éve a Margitszigeten!” – hangoztatja a vállukat immáron jó szokás szerint nemzeti színeinkkel díszítő játékosok (a festésben amúgy a Sós Ildikó, Valkay Erzsébet duó a főnök). Faragó Tamás persze óvatosabb, "Kiszámíthatatlanok, hol remekül, hol gyengén játszanak” – mondta az oroszokra vonatkozóan. És halkan tette hozzá: "A keddi és a szerdai szünnap célja, hogy elérjük, stabilak legyünk. Mert eddig mi is kiszámíthatatlanok voltunk.”