Sorozatban csodálatos csapat

Rémisztő, egyrészt a látvány, másrészt a taktika miatt. Előbbi nyilvánvalóan nem szorul magyarázatra, ám utóbbi kijelentés némi részletezésre vár. Hiszen egy másik doktor, a vízilabda doktora, Faragó Tamás ezt mondta az elődöntő előtt: "Elégedett vagyok Sipivel, de ezúttal ő marad ki, a taktika ezt kívánja meg. A centerek semlegesítése leginkább Canira marad.”
Apró segítség a becenevekben, Si-piben Sipos Editet, Caniban pedig a vízből a harmadik menetben vérző, szétnyíló fejjel kikászálódó Zantleitner Krisztinát tisztelhetjük. Szóval a dunaújvárosi műtétje közben nem véletlenül aggódtunk…
"Köszönöm, megvagyok, kicsit zsibbad a fejem, de túlélem. A lényeg, hogy győztünk” – mosolygott a ljubljanai uszoda büféjében csütörtök 16 órakor játékosunk, mintegy tizenöt tincs hajat a sajátjából a kezében szorongatva…
Hullott ugyanis, mint csillagok az égről, jól meg is tépték szegényt, de hiába erőszakoskodtak az oroszok, csak az történt velük, ami lenni szokott: elbukták a soros világverseny elődöntőjét a magyar válogatott ellen.
A Faragó-társulat újra a fináléban!
2001., Budapest, Európa-bajnokság.
2001., Fukuoka, világbajnokság.
2002., Perth, Világkupa.
S most 2003. Ljubljana, 10. női kontinensviadal.
Négy világverseny, a negyedik aranycsata. Csodálatosak ezek a hölgyek, na!

Pedig a szünetben még az ellenfél vezetett. Mert igaz ugyan, hogy a Valkay lányok azonnal magukhoz ragadták a kezdeményezést (előbb Ágnes pattintott a rövidbe, majd az ő passzából megúszó nővére, Erzsébet járt túl Vorontszova eszén), és 2–0-s előnyt csiholtak ki, csak hát Klemenov csapata addig-addig kapta az emberfórokat, míg szép lassan felzárkózott. A negyediket Salimova, a hatodikat pedig a Faragó Tamás által szuperklasszisnak nevezett Konuh suhintotta be, miközben a lélegzetelállítóan csinos Jajna (a Kurnyikova- vagy Gyementyijeva-rajnogók figyelmébe ajánlanánk a 13-as sapkában játszó tüneményt) egyenlő létszám melletti próbálkozását is siker koronázta. Odaát Primász Ágnes, majd Kisteleki Dóra is ziccert hibázott, a centerbejátszásokat elnyelte a zóna, bizony, a lécek között a régi fényében tündöklő Sós Ildikó tartotta a lelket a mieinkben. No meg az a Drávucz Rita, aki elképesztő mennyiséget úszott a vízben, és az a Drávucz Rita, aki hosszú karjait a labdalopások terén kamatoztatta – nem egy orosz attakot akadályozott meg ragyogó ütemérzéke. "Örülök, hogy sikerült” – vigyorgott kajánul a szolnoki lány, aki ugyan nem iratkozott fel a góllövők listájára, ám így is a mezőny fölé nőtt a teljesítménye.
…és akkor beindult a henger. Stieber Mercédesz ejtett, Valkay Ági csavart (de milyet, te jó ég?!), Primász Ágnes szokásos felső sarkosát "hozta”, majd Pelle Anikó bombázott egyszer, bombázott másodszor, így Konuh szépítése ide vagy oda, pillanatok alatt eldőlt a meccs.
Legalább is gondoltuk mi, magyarok…
… és akkor ismét bebizonyosodott, a nők mindenre képesek, a női szeszély kiszámíthatatlansága ugyanis veszélybe sodorta a partit. Hiába jártunk a végső nekirugaszkodás, az utolsó felvonás felénél, hiába térhetett vissza társai közé a műtéti bevatkozáson túleső Zantleitner, hiába ment 7–4-re a csapat, kis híján az adrenalinszint-növelő hosszabbítás következett. A rengeteg kiállítás megtette ugyanis hatását: Salimova és Konuh alakította 7–6-ra az állást, ám ez sem volt elég – a szerb bíró 15 másodperccel a vége előtt Valkay Erzsit is kizavarta. Hogy miért? Ne kérdezzék. A lényeg, hogy Salimova a lécre püfölte a labdát, meg hogy a Sós Ildi fejét is érő kipattanóból – hogy a kapusunkat idézzük – "nem csavarta egyből a center, hanem kitette lövésre, mialatt lejárt az idő”.
…és akkor összeállt a vízben lévő 13 lány a kapu előtt, összeölelkezett, ugrált, toporzékolt, diadalt ült. Az egyik leginkább árulkodó jel: az első elődöntőt nyerő olaszok nem voltak túl boldogok a mieink győzelme láttán…

Mestermérleg
Faragó Tamás: – Az eddig sok gólt szerző és emberelőnyös helyzeteit nagy százalékban értékesítő ellenféllel szemben hátul nyertük meg a meccset. Döntő volt, hogy a remek kezdőcsapattal büszkélkedő orosz válogatottnak nincsenek minőségi cseréi, míg nálunk bárki bármikor bevethető. Hogy nem szakadt meg a döntős sorozatunk? Ez így volt tervezve.
Alekszandr Klemenov: – Rosszul játszottunk, rengeteg helyzetet kihagytunk, így nem lehet elődöntőt nyerni.