Szavak a Száva mellôl
Egygólos vereségek
Fura. 1997 és 2000 között hatból négy világversenyt nyert meg a válogatott. Nézzük a ki-ki meccsek eredményeit, az arannyal zárt eseményeket. 1997, Sevilla, Eb: 9–8 (olasz), 10–7 (orosz), 3–2 (jugoszláv). 1999, Firenze, Eb: 15–4 (német), 7–5 (olasz), 15–12 (horvát). 1999, Sydney, Világkupa: 8–4 (spanyol), 5–3 (olasz). 2000, Sydney, olimpia: 8–5 (olasz), 8–7 (jugoszláv), 13–6 (orosz). Az 1997-es athéni Világkupa elôdöntôjében 8–4-re vesztettünk a görögök ellen, míg 1998-as vb-n a 8–3-as ausztrálok elleni elôdöntôt követôen 6–4-re kaptunk ki a spanyoloktól. Mint a fentiekbôl is látszik, a legélesebb partikon hol magabiztosan, hol a végsôkig kiélezett küzdelemben rendre a mieink kerekedtek felül, igaz, amikor kikaptak, akkor egyszer sem volt igazándiból esélyük. Hanem itt egy újabb számsor, elvégre 2001 óta a negyedik világversenyen maradunk le az elsô helyrôl. Nézzük, mennyivel csúsztunk el. 2001, Budapest, Eb-elôdöntô: 7–8 (olasz). 2001, Fukuoka, vb-középdöntô: 2–3 (olasz). 2002, Belgrád, Vk-döntô: 8–9 (orosz). 2003, Kranj, Eb-elôdöntô: 9–10 (horvát). Minden egyes megveszekedett alkalommal egyetlen góllal úgy, hogy a tavalyi Vk-döntôt leszámítva mindig volt egy emberfórunk a végén a döntetlenhez, míg Belgrádban iksznél, öt másodperccel a dudaszó elôtt kaptuk a gólt. S természetesen valamennyiszer elmondhattuk: a meccsen akadt nem egy és nem két pillanat, amikor kicsit nagyobb összpontosítással és szerencsével játszva megspórolhattuk volna az idegôrlô végjátékot. Muszáj volna ezen változtatni, elvégre az olimpiáig már „csak” egy vb van hátra.
Szavak a Száva mellôl
Egygólos vereségek
Fura. 1997 és 2000 között hatból négy világversenyt nyert meg a válogatott. Nézzük a ki-ki meccsek eredményeit, az arannyal zárt eseményeket. 1997, Sevilla, Eb: 9–8 (olasz), 10–7 (orosz), 3–2 (jugoszláv). 1999, Firenze, Eb: 15–4 (német), 7–5 (olasz), 15–12 (horvát). 1999, Sydney, Világkupa: 8–4 (spanyol), 5–3 (olasz). 2000, Sydney, olimpia: 8–5 (olasz), 8–7 (jugoszláv), 13–6 (orosz). Az 1997-es athéni Világkupa elôdöntôjében 8–4-re vesztettünk a görögök ellen, míg 1998-as vb-n a 8–3-as ausztrálok elleni elôdöntôt követôen 6–4-re kaptunk ki a spanyoloktól. Mint a fentiekbôl is látszik, a legélesebb partikon hol magabiztosan, hol a végsôkig kiélezett küzdelemben rendre a mieink kerekedtek felül, igaz, amikor kikaptak, akkor egyszer sem volt igazándiból esélyük. Hanem itt egy újabb számsor, elvégre 2001 óta a negyedik világversenyen maradunk le az elsô helyrôl. Nézzük, mennyivel csúsztunk el. 2001, Budapest, Eb-elôdöntô: 7–8 (olasz). 2001, Fukuoka, vb-középdöntô: 2–3 (olasz). 2002, Belgrád, Vk-döntô: 8–9 (orosz). 2003, Kranj, Eb-elôdöntô: 9–10 (horvát). Minden egyes megveszekedett alkalommal egyetlen góllal úgy, hogy a tavalyi Vk-döntôt leszámítva mindig volt egy emberfórunk a végén a döntetlenhez, míg Belgrádban iksznél, öt másodperccel a dudaszó elôtt kaptuk a gólt. S természetesen valamennyiszer elmondhattuk: a meccsen akadt nem egy és nem két pillanat, amikor kicsit nagyobb összpontosítással és szerencsével játszva megspórolhattuk volna az idegôrlô végjátékot. Muszáj volna ezen változtatni, elvégre az olimpiáig már „csak” egy vb van hátra.
Már előbukkantak a nap első sugarai, amikor a magyar válogatott szállásán néhány játékos, továbbá a szakmai stáb tagjai még mindig az elődöntőn történteket elemezték. Nem a világosodás hozott megvilágosodást elsősorban, hanem hogy a virrasztás hajrájában leültek a video elé, és még egyszer megnézték a meccset.
Akadt, aki ezután lenyugodott, Kemény Dénes szövetségi kapitánynak azonban sehogysem jött álom a szemére, így aztán tegnap kissé álmoskás hangon összegezte, mire jutottak első körben. "Az ember onnan kapja a pofont, ahonnan nem várja: ez pedig a hátrányos védekezésünk volt. Ez a szisztéma, amely az Eb-n forrta ki magát, még a jugók elleni vereség alkalmával is működött, csakhogy péntek este csődöt mondott. Emiatt kaptunk annyi gólt, amennyit már úgymond nem tudtunk túllőni. Illetve megvoltak a helyzeteink, hogy válaszoljunk erre a kihívásra is, ám ezeket kihagytuk. Bár mindez természetesen összefügg: egyfelől aki tíz gólt kap egy elődöntőben, az ne nagyon reménykedjék a sikerben. Másfelől ha a második félidőben jobban megy a helyzetkihasználás, az automatikusan visszahat a védekezésre is, azaz gyaníthatóan nem jutnak tízig a horvátok sem. Persze az alapvetés mégiscsak az, hogy bár nem szereztünk több gólt, attól még nem kellett volna épp ezen a napon gyengébben védekeznünk. Ez úgymond számunkra is meglepő volt, és már nem tudtunk újítani.”
Nagyobb szakmai mélyfúrásokba már csak az olvasók kedvéért sem óhajtanánk bocsátkozni, de természetesen néhány "miért?” kezdetű kérdést fel kellett tenni a kapitánynak. Például: miért bomlott meg így a védekezés?
"A horvátoké a fizikálisan legerősebb centerpáros az egész mezőnyben, s minthogy a felállt védekezésünk is bicegett, ők ki tudtak harcolni annyi emberelőnyt, amennyiből – miután az emberhátrányunk összecsuklott, talán azért, mert kiismerték a hetedik meccsre, továbbá az egyének is hibáztak az egyes szituációkban – elegendő gólt lőttek a meccs megnyeréséhez.”
Aztán az is jó kérdés (lásd egyik keretes írásunkat), hogy miért vesztettünk megint egy góllal?
"A pszichés összetevő, mint mindig, szoros összefüggésben van a szakmával. Akadnak bizonyos hiányosságok, amelyek bizonytalanságot szülnek, ebből viszont olyan hiányosságok keletkeznek, amelyek már nem indokoltak. A tanulság egyértelmű: ha a szakmai színvonal megfelelő, azaz a játék jól működik, akkor a játékos is duzzad az önbizalomtól. Aztán előfordul, hogy biceg a játék: vannak olyan csapatok, játékosok – régebben mi is ilyenek voltunk, és ezt kellene mindenképpen visszahoznunk –, akik képesek a bicegőból is kihozni a maximumot. Nekünk ez most nem jött össze a remek napot kifogó horvátokkal szemben, akik előtt le a kalappal, mert tényleg remekül játszottak. Csak az menthetett volna meg bennünket, ha a védekezésünk javul, mert az önbizalmat adott volna, s egyben levett volna az övékből is.”
De miért nem hasonlítunk régi önmagunkra?
"Amikor nem nagyon ment, régebben mindig akadt egy-két jó játékos, aki egy egyéni bravúrral átlendített bennünket a holtponton, akár elöl, akár hátul. Egy-egy ilyen most is akadt, bár amikor igazán fontos lett volna, akkor »megállt félúton«, mint Kásás Tomi labdája a vízen a negyedik negyed elején. Ugyanakkor a szakmai tár kilencnapos felkészülést követően egyelőre nincs annyira tele, hogy a bravúrokat néhány, csapatszinten hozott biztos megoldással megfejeljük. Azaz még nem tudunk előszedni egy, a kályhától indított figurát emberelőnyben, amelyek ilyen esetben kirántják a szekeret a kátyúból. Még nem tudunk biztosan védekezési formációt váltani, miután a második verziónkat nem lehetett úgy begyakorolni, hogy egy elődöntőben, ilyen éles állásnál gond nélkül alkalmazzuk.”
A legfontosabb persze továbbra is a világbajnokság, kérdés, az itt látott völgyeket mennyire sikerül kiiktatni július közepéig. Kemény amondó: "Abból a szempontból nincs ok az aggodalomra, hogy ez a csapat ebben az összeállításban irigylésre méltóan erős. Abból a szempontból viszont van, hogy nehogy már megszokjuk, hogy mindig közbejön valami. Már csak az hiányozna…”
Férfiak, KranjA 7. helyért: Szlovákia–Görögország 7–6 (2-0, 1–4, 2–2, 2–0). Az 5. helyért: Spanyolország–Németország 5–4 (1–2, 1–1, 2–0, 1–1)
VizesmenüJúnius 15., vasárnap
Férfiak, Kranj
A 3. helyért: Magyarország–Oroszország, 16. Döntő: Szerbia-Montenegró–Horvátország, 18.