Bronzérmes a férfiegyüttes

Molnár kapufára bombázott labdájával indult, majd két "kapcsolódó előnyből” a másodikat sikerült belőni Biros jóvoltából, aztán az oroszok percei következhettek volna, ám egymás után három fórt hagytak ki, nagymértékben Szécsi, kismértékben Rekecsinszkij nagyképűsége miatt, aki másfél méterről a jóformán üres kapu helyett a felső lécet találta el. Az első percek magyarbarát hangulata határozottan alábbhagyott a negyed végére, elvégre nem adtak meg egy négyest, majd labda nélkül ítéltek egy újabb kiállítást, amelyet Sztratan végül csak bevarrt a hosszúba, jóllehet előtte Biros nem akármilyet blokkolt a kapufánál. Ezek után kaptunk egy fórt, amelyet Biros gond nélkül bepattintott, azaz az első negyed után vezettünk.
A differencia Molnár erőfeszítése után nőtt, a center által kiharcolt négyest Kásás gond nélkül a léc alá helyezte. Más kérdés, hogy eztán Jacev elég "olcsó” gólt szerzett emberelőnyből. Igaz, nálunk sem volt gond a fór megjátszásával, Benedek bepöccintését Vári rakta be (4–2). Úgy festett, az oda-viszsza alapon folyó kiállításosztogatás közepette Steinmetz hiába védekezett szabályosan, csak kiküldték, kisvártatva ment utána Madaras is, csakhogy Vári kettős hátrányban blokkolt elsőrangúan. Fodor adott rossz keresztpasszt fórban, de csak ideiglenesen ment el a plusz három esélye, minthogy Szécsi védését követően Benedek labdáját Varga Zsolt bezsákolhatta a kontra végén (5–2). Csomakidze centerből faragott a hátrányból, hogy aztán Margeta egy tökéletesen jogtalan négyessel tegye nevetségessé magát (ő gyaníthatóan még mindig nem érzi így). Jerisov felhozta egyre az oroszokat, ám Benedek a túloldalon megint kiharcolt egy előnyt, és ezúttal Kiss Gergő nem tévesztett – hét perc alatt megdupláztuk tehát a különbséget (6–4).

Remekül megoldottunk egy hátrányt, Molnár viszont megint a hosszú kapufát találta el. Szécsi ziccert védett, ekkor még nem tudtunk kontrázni, aztán egy kontrafaultot követően már igen, és Madaras mattolt is. Megnyugvás nem következett, Zakirov átlövése ugyanis megakadt a hosszúban – ám időkérés után a bronzmeccs-specialista (Budapesten is parádézott az utolsó napon), Biros Péter értékesítette újabb létszámfölényünket. Egy már-már semlegesítettnek vélt kontrából Jerisov lőtt okos gólt, aztán Kásás pazar átadásából Benedek zárt rövidre egy emberelőnyt. Szécsi szédületesen jött ki Csomakidze csavarjánál, a negyedzáró fórt azonban kettévágta egy orosz blokk, no és a dudaszó – mindazonáltal megint tettünk egy lépést a dobogó felé (9–6).
Millimétereken múlt, hogy Kásás elhozta a labdát, így a maradék kilenc másodpercben, időkérés után kezdhettük elölről a bűvölést: Kiss jól mozgott el, még jobban lőtt, s már néggyel vezettünk. Balkezesünk eztán szerelt hátrányban, Vári pedig betehette volna ajtót, de lövését, immáron fórban, védte Makszimov. Kezdtek szétesni az oroszok, sokat kockáztattak, keveset fogtak, mi pedig türelmesen játszva csak véget vetettünk a zenének: az egyre inkább bedurvuló vetélytárssal szemben adódó újabb emberelőnyből Kásás káprázatos lövéssel helyezte a hosszú felsőbe a labdát (11–6), a hangolás ürügyén "Ria, ria, Hungáriát” zengő horvát tábor örömére is. Katonás még belőhette volna a torna egyik legszebb gólját, de átdobós csele után Makszimovba lőtt – igaz, a soros fórt kegyetlenül bevarrta, így 12–6-ra nyertünk. Eggyel elmaradva attól az eredménytől (13–6), amennyivel épp az oroszok ellen kezdtük a tornát. És kettővel attól a helyezéstől, amelynek megszerzésében reménykedtünk.

Mestermérleg

Kemény Dénes: – A játékosok és a stáb nevében köszönöm ezt a tíz napot a rajt előtt komoly családi tragédiát megélt Molnár Tamásnak, a bronzérmet neki ajánljuk, és ugyanakkor sajnáljuk, hogy nem lett fényesebb.
Alekszandr Kabanov: – Két negyedig még volt esélyünk, utána a magyarok szinte minden emberelőnyüket kihasználták..