Miénk volt ez a nap!

Nem, nem, még nem a görögök elleni elődöntőről, hanem egy, a szlovákokkal szembeni csatáról van szó, 2001. július 24-éről. Napra pontosan két éve szintén vb-meccset vívott válogatottunk, ott, Fukuokában, a jó nevű Hakata-no-mori Teniszcentrumban felállított medencében gyűrte le 9–8-ra a tótokat. Mi tagadás, 2003. június 24-én, este tíz óra tájban is kiegyeznénk ezzel az eredménnyel…
Az állandóságot nem csak a nap, hanem Chaney jelenti – az amerikai bíró ott izzadt a két évvel ezelőtti meccsen, és itt izzad most is. Még örülünk is neki (no nem annak persze, hogy a nagy melegben folyik róla a víz…). A töröknek? Neki nem. Mert ugyan, mint a mieink mondják, "Jól elvagyunk általában vele”, ám görögbarát szíve is közismert.
A mesterek félórával a start előtt az ajtóban egymásba botlanak, puszi, puszi, gyors köszönés, szent a béke, még sikert is kívánnak a másiknak. A harmadik helyért zajló meccsre majd, természetesen…
Campagna sejtelmesen mosolyog. Miért is idegeskedne? Lesz, ami lesz, története legjobb vb-szereplését produkálja Görögország, ahogy mondja: "A magyaroknak van nagyobb veszítenivalójuk, amúgy is jobbak.” Ravasz. Megpróbálja elhitetni, hogy csapatának voltaképpen esélye sincs, hogy az ő fiacskái már megtették a magukét, hogy bőszen készülnek a bronzmérkőzésre. Na persze… Ismerjük a mentalitásukat, minél nagyobb a tét, annál elszántabbak, annál inkább csípnek, rúgnak, harapnak. Az olimpiai , világ- és Európa-bajnok mester is tisztában van ezzel, csak hát a pszichológia, ugyebár… Nem viselkedett másként két éve a pesti Eb-n és az említett japán vb-n sem, aztán szépen leszállópályára kényszerítette csapatával a meinket. Jóllehet ezt még olasz kapitányként tette…
Kemény Dénes feszültebbnek látszik. Ez is érthető. A létező összes címet begyűjtötte kiválasztottjaival, a vb-arany ez egyetlen hiánycikk. Perthben második, Fukuokában ötödik lett csapatával, most csak az első helyben gondolkozik. Mint teszi ezt odahaza tulajdonképpen mindenki. Arany, arany és arany, ha a vízilabda kerül szóba. És az utolsónak bizony már három éve…

Hogy ne kelljen még egy esztendőt várni a folytatásra, a végigjátszott himnuszokat követően (eddig az összeset kb. 20 másodperc után lekapcsolták…) Kásás Tamás úszik villámgyorsan a labdára, ám Thomakosz nála is sebesebb. A lelátón megháromszorozódik a magyar tábor, sokan érkeztek otthonról az utolsó három napra, igaz, sokan nem kapnak már jegyet, így a tengerpartól hallatják hangjukat. Az első találatot Kalakonasz szerzi, előnyből, ám átellenben Kásás kiharcolja, és be is vágja a négyméterest. Ismerkedés? Ugyan már! Ismerik ők egymást. Mennek is, rohannak, nincs megállás, a centerek szállítják a fórokat, ám Kiss Gergő, Benedek Tibor, illetve Thomakosz és Kalakonasz is pontatlan, a sűrű kézerdő nyeli le a labdákat, avagy a kapufák élei kopnak. De csak a második Benedek-lövésig! Balkezesünk a harmadik előnyt kíméletlenül zúdítja Reppasz mögé, a válasz sem késne, ám Mazisz is a lécre trafál. Vezetünk, 2–1, egy ilyen csapat ellen, mint a görög, fontos, rendkívül fontos ez. Szécsi Zoltán is tudja, tesz is érte! Theodoropulosz bombáját fogja, eddig remek.
Második menet. Ha minden így maradna… A ráúszás koreográfiája speciel nem változik. Elhozzák. Hiába. Varga Tamás tisztán szereli az idősebb Afrudakiszt, Georgioszt, ám Fodor Rajmund sem jár jobban a görög centernél, hiszen Reppasz könnyen hárítja kísérletét. Eztán Szécsi, majd Benedek óvja meg kapunkat a góltól (előtte Chaney ítél kiállításos kontrát Molnár Tamás ellen), ami azért számít duplán, mert a Madaras, Benedek duó által összekapart négyest Kásás Rappasz hasába helyezi…
A tűzzel játszunk, és sajnos meg is égünk: Thomakosz a negyedik fórt bezúdítja, majd Vlontakisz szerez látványos akciógólt Kásásról. Előny volt, hátrány lett…
Amíg nem jött Kiss Gergő. Középről, előnyből, pontosan. Tudják, ahogy látni szoktuk tőle: gatyáig kiemelkedve. Emelkedik Hadzitheodoru is, ám Szécsi magasabban, megússzuk a hátrányt, 3-3, nehéz, nagyon nehéz.
De miért is lenne könnyű? Hiszen ez már a vb-elődöntő!
Na! Kásás elhozza a labdát, nem rossz jel. De nem ám! Molnár fogcsikorgatva szerzi az újabb fórt, Biros Péter pedig laza csuklóval küldi a labdát helyére. Ahogy Hadzitheodoru is teszi. Nem, nem akarnak leszakadni, 4–4, kemény, kőkemény a parti. És újra hátrányt mutat a tábla… Jogos a kiállítás (Kásás inkább vízbe döngöli Vlontakiszt, minthogy újra akciógólt szerezzen róla a görög), Santa pedig nem pepecsel. Thomakosz igen, lesodorják a mieink a kezéről a labdát (azután, hogy Molnárt és Maziszt dulakodásért egyszerre küldik ki), Vári Attila azonban nem tud élni a lehetőséggel: Reppasz és a kapufa hárít. Egy támadás itt, egy ott, helyzet sehol, 4–5, már csak hét perc az élet.
Ugye, kedves lesz ez a hét perc, fiúk?!
"Meg vagyunk dermedve elöl!” – kezdi Kemény doktor rövid mondandóját a kisszünetben. Igaza van. Ha ezen változatatni tudna a csapat… Az amerikai bíró a ráúszásnál szabálytalanságot lát a mieinknél, a plusz kettőért támadhatnak. Ejtés, Szécsi a helyén. Biros, eladott labda, idegesek, nagyon idegesek. Ez már nem jó jel…
Ez pedig… Steinmetz Barna kipontozódik, időkérés. Ha belövik… Ha! Szécsi leszedi Santa lövését, kontra és négyméteres. Thomakosz kiállítottként avatkozik játékba, büntető és végleges kiállítás. Egyik legjobb emberét veszíti el Görögország – no meg az előnyét, hiszen Benedek kíméletlen, 5–5. Egy fór itt, egy ott, erre korlátozódik a derbi. Egy gól ott (Kalakonasz pattint), egy eladott labda ott, 6–5 oda. Két hat a hat elleni támadás: Hadtizheodoru-kapufa, Vári – pontos bomba, 6–6 és 2.40. Pokoli a csata.
Szeretjük ezt a kapufát! Santa is beleveri a labdát, ezt is megúsztuk. Molnár küzd, hajt, újabb fórt szerez, kell az időkérés. Nyugtatólag. De hiába. Benedek kétszer is blokkot talál, aztán meg eladja. Santa lép meg, Biros üldözi, semmi. Az utolsó attak. A fináléért. Meg kell csinálni! Nem tudják. Sőt, marad a görögöknek hét másodperc. Naná, hogy időt kérnek. Ez az utolsó támadás. Reméljük, csak a rendes játékidőben. Abban. Hoszszabbítás.
Hadzitheodoru, Benedek, remek pólósok, elképesztő akciógólok. És egy mákos. Mazisz teszi be fórból az általa kapufára vágott zsugát, majd leüvölti Szécsit. Tiszteletlen, maradjunk annyiban. Vári zúdítja be a mi előnyünket, és Szécsi üti ki Santa bombáját, ennyi fér három percbe. És már csak ugyanennyi marad.
Magyar vagy görög?
Görög vagy magyar?
Ha csak Szécsin múlik, magyar! Újra megnyeri a párbajt Szantával szemben. Ha Kissen múlik, magyar! Csodásan lövi át fórból az előtte álló falat. Szécsi, Szécsi, Szécsi! Ha rajta múlik, meg is van: ezúttal Hadzitheodoru veszít vele szemben. 1.11, Kemény újra időt kér, tudja, ha eredményes volna a támadás… Nem az. De odaát sem! Vlontakisz csavarja a kapufán csattan, majd onnan fölé száll a labda. Megvan! Megcsinálták! Július 24. Szeretjük ezt a napot! Ennél jobban már csak a július 26-át tudnánk…



Mestermérleg

Kemény Dénes: – Gratulálok játékosaimnak a bátorságukhoz!
Alessandro Campagna: – Nagy meccs volt, mindkét csapat győzelmet érdemelt volna. Nem volt szerencsénk!