Igazán elkényeztettek minket férfi vízilabdázóink a sűrű nyár folyamán, a menetelős időszak alatt nem győztük lajstromba venni az érmeket. A termékeny évszak végét jelző "találat az universiadeválogatott nevéhez fűződik, amely Teguban százszázalékos produkcióval gyűjtötte be az aranyérmet, és a 30 esztendő után világbajnoki címet szerző felnőttekhez hasonlóan egyfajta pszichikai gátat vett, mégpedig magasan.
Kovács István: nyolc év, két ezüst, két bronz – és most arany az universiadecsapattal (fotó: Árvai Károly)
Kovács István: nyolc év, két ezüst, két bronz – és most arany az universiadecsapattal (fotó: Árvai Károly)
Az egyetemi és fősikolai világjátékokon ugyanis – bármennyire ontotta a diplomás pólósokat a sportág – 38 esztendeje nem volt szerencsénk. Hát most volt, illetve mázliról szó sincs, egyszerűen jobbak voltak Bárányék a többieknél. A frissítő erejű aranyat nagyon akarta már a szakvezetői feladatokat 1995 óta vállaló Kovács István, ő sem szeretette már a dobogó alsóbb fokain látni játékosait. – Valóban, az elmúlt négy universiadén két-két ezüst- és bronzérem jutott nekünk, így aztán nagyon akartuk az aranyat – magyarázta a szakember. – De talán nem is ez volt a legnagyobb motiváció, hanem az, hogy a keretből nyolc játékos végigdolgozta a világbajnoki felkészülést a válogatottal. Nekik ez nagy lökést jelentett, és mindent megtettek Teguban a sikerért. – Mindig a tűz közelében voltunk, mégis miért éppen ez a csapat törte meg az átkot? – A korábbi viadalokon is megvolt a lehetőségünk, de mindig közbejött valami apróság, ha más nem, akkor a bírók tévedései akadályoztak meg minket az aranyérem megszerzésében. Egy biztos, a Teguban szereplő játékosok valóban csapatot alkottak, az egyéni érdekek háttérbe kerültek. – Ezek szerint a legjobb egyéni teljesítményekről ne is kérdezzem? – Tényleg nem szeretnék senkit sem kiemelni. Persze a két center, Steinmetz Ádám és Bárány Attila gólképességét megemlíthetném, de igazából Pelle Balázs és Jászberényi Gábor kapusteljesítményét tartom kulcsfontosságúnak. A támadójátékunkra az elmúlt universiádékon sem panaszkodhattunk…
Nôi junior-világbajnokság, Kanada
A 3. helyért: Spanyolország–Oroszország 9–7 (2–1, 1–1, 3–2, 3–3). Döntô: Kanada–Egyesült Államok 3–3 (1–0, 0–0, 1–2, 1–1, 0–0, 0–0) – négyméteresekkel: 5–4. Világbajnok: Kanada, 2. Egyesült Államok, 3. Spanyolország, 4. Oroszország, 5. Németország, 6. Ausztrália
– Az eredmények nagy magyar fölényről árulkodnak, négygólosnál sohasem volt kisebb a különbség. Ennyire egyszerű lett volna? – Nem nevezném könnyed menetelésnek a szereplésünket, elég, ha csak azt említem meg, hogy az ausztrál válogatottból kilencen ott voltak az universiadecsapatban is. Mi a lehető legkomolyabban vettük a sorozatot, mindennap edzettünk, a meccseken pedig igyekeztünk annyival verni aktuális ellenfelünket, amennyivel csak lehet – nem álltunk le. – Hol helyezi el mint edző ezt az eredményt? – Klubedző vagyok, nyertem BEK-et, LEN- és Szuperkupát, de ezt a sikert is nagyra tartom. Szerintem ösztönösen alulértékelik az universiadét, holott olyan, mint egy olimpia: százhetven országból hétezren próbáltak szerencsét Teguban is. Mindenképpen nagy dolog ez az aranyérem. Harmincnyolc év után főképpen…