Férfi barátságos mérkőzés Magyarország-Szlovákia 12-6 (1-2, 6-1, 2-1, 3-2) Magyarország-Szlovákia 12-6 (1-2, 6-1, 2-1, 3-2) Komjádi uszoda, 2000 néző. V: Kiszelly, Németh A. MAGYARORSZÁG: Szécsi - Fodor 1, Kásás, Steinmetz Á. 2, Vári 1, BENEDEK 2, Kiss G. 2. Cs: Gergely I. (kapus), VARGA T. 1, STEINMETZ B., Biros, MADARAS 3. Szövetségi kapitány: Kemény Dénes SZLOVÁKIA: Gogola - Gyurcsi, GERGELY M. 2, Hrosik, Zatovic 1, Cipov, MRAVIK 3. Cs: Polaskok, Korons, Kratochvil. Szövetségi kapitány: Ondrej Gajdac Gól - emberelőnyből: 6/4, ill. 3/1 Négyméteresből: 1/1, ill. 1/0 Kipontozódott: Polaskok (12. p.)
Szécsi Zoltán ezúttal is élt fegyverével, a kiúszással, amellyel Hrosikot (4) is megtréfálta (Fotó: Mirkó István)
Szécsi Zoltán ezúttal is élt fegyverével, a kiúszással, amellyel Hrosikot (4) is megtréfálta (Fotó: Mirkó István)
Nehéz műfaj a gála. Különösen vízilabdában, amely ha túlságosan légiessé válik, könnyen elveszítheti legmarkánsabb ismérvét, a harcosságot és a férfias keménységet. Éppen ezért logikus célt tűzott ki Kemény Dénes szövetségi kapitány: jól kell játszani, a gála jelleget pedig a gólok szépsége adhatja meg. Az első negyedben még nem sikerült megfelni az igényeknek, látszott, a lassú felhevítés állapotában duruzsol a magyar motor. A robbanás előtti csendet Mravik használta ki, aki előbb a Cipov büntetőjét hárító Szécsiről kipattanó labdát vágta be, majd távolról váltott ki elismerést. Mindez 60 másodpercen belül történt a harmadik percben, s hogy ne maradjunk gól nélkül a nyitó felvonás után, Kiss Gergő négyesből szépített.
A következő játékrészben már berobbant a motor, elsősorban a balkezesek jóvoltából. Benedek gyönyörű suhintása csapódott be a bal sarokba, majd Madaras kapásból, jobbról lepte meg Gogolát (3-2). Kezdett helyreállni a rend, Steinmetz Ádám mozdulata pedig már valóban megfelelt a gála kritériumainak: centerként a bal szélről, kapásból púpozta ki a hálót, Varga Tamás pedig éppen a kisebbik Steinmetz eredeti helyén kergette őrületbe a védőket, jóvoltából sorra kaptuk a fórokat, ráadásul ő lőtte az ötödiket, Fodor pedig a hatodikat (6-2). A szlovákok végül csaknem tízperces gólcsend után örülhettek, mégpedig Gergely István öccse, Mihály jóvoltából, de Madarasnak még akadt tetszetős válasza a szünetig. Fordulás után immár Gergely állt a kapuba, aki a tavalyi vb-n nézett először farkasszemet öcscsével, de még sohasem kellett maga mögé nyúlnia a tesó próbálkozásait követően. Legalábbis szerdáig. A harmadik felvonás végén ugyanis ifjabb Gergely a vízen futtatva a labdát tolt ki a bátyussal (9-4). Haragról persze nincs szó, Kemény Dénes is csak mosolygott a történteken. Az utolsó negyedben sűrűn rezgett a háló mindkét oldalon, és egyet még srófoltak a különbségen Madarasék. Tipikusan olyan derbit láthattunk, amellyel mindenki jól járt: az athéni hősök győztek, a szurkolók ünnepeltek, a szlovákok pedig tanulhattak tőlünk. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Szavazás
---- Integetések, mosolyok. A hölgyek épp annak a kötélnek a magasságában ülnek, ahonnan kezdjük a ráúszást. A hölgyek - azazhogy a feleségek, kedvesek, továbbá mellettük a porontyok. Utóbbiak persze azonnal integetnek a papának - a papa pedig (Benedek Tibi, Szécsi Zoli) nem teheti meg, hogy ne jelezzen vissza. Ismerve Benedek Ginevrát és Szécsi Julikát, hétmérföldes sértődések származnának abból, ha a papák tudomást sem vennének róluk. Más kérdés, hogy a kimosolygásból nehéz visszazökkenni, és meccset játszani, élesben. Ez látszik. A többieken is. Ez nem olyan, mint az olimpiai döntő, amikor a ráúszásnál nincsenek vigyorok, csak egymást hergelő ordítások, továbbá a fogaknak csikorgatása. Ez a mosoly országának uszodai díszelőadása. Amelyen a szlovákok szerepe egyértelmű: amíg bírják erővel, addig izgalmassá teszik a partit. Épp ezért a gála egyvalamiben hasonlít az athéni fináléra: az első negyed indítása a szerbek 3-0-ját idézi (még ha csak nyomaiban is). A folytatás viszont utolsó randevúnkat, a barcelonai világbajnoki negyeddöntő első negyedét, amikor is egy könnyű 5-0-lal rajtoltunk. Most 6-1 - ettől fogva természetesen az történik, amiért az esemény megfogantatott. Izgalommentes, ugyanakkor permanens ünneplés. Bár a töltetek nem annyira élesek, mint augusztus 29-én, nem kerülget senkit az agyérgörcs, mint anno, az olimpia záró napján, 5-7-nél, tehát a publikum jól szórakozik. Különben is, itt nem az a lényeg, hogy menynyire nyerünk - hanem hogy idén, még egyszer láttuk őket így, együtt. Ha nem lenne karácsony, akkor is azt mondhatnánk: ez tényleg szép ajándék. ---- Minthogy nem csupán úszó Európa-bajnokságot, de férfi Világkupát is rendezünk 2006-ban Budapesten, a vízilabdások is egyértelműen síkra szállnak azért, hogy a közös földi paradicsom, a Hajós Alfréd Uszoda tovább bővüljön. "Közös érdek, hogy két ilyen csodálatos medencével gazdagodjon az ország, annál is inkább, mert csak mi, vízilabdázók szoktuk használni a nyitott medencéket májustól októberig. Azaz nekünk nem csupán egy egyhetes verseny miatt van égető szükségünk az új uszodára - nekünk évtizedekre oldaná meg a gondokat, elvégre öt-hatszáz fiatal pólós jutna még több edzéslehetőséghez" - közölte Kemény Dénes. ---- Kemény Dénes: - Jól játszottunk, szép gólokat lőttünk, de a hangulat és a játék ritmusa azért évzárójellegűre sikerült. Összességében elégedettek lehetünk, hiszen ünnepelni jöttünk, s ez meg is valósult.
Ondrej Gajdac: - Nagy megtiszteltetés, hogy minket hívtak meg a gálára. Kemény Dénessel legalább harminc éve ismerjük egymást, sokszor játszottunk egymás ellen, s azóta is jó barátok vagyunk. Mi a január eleji világbajnoki selejtezőre készülünk, sajnos most öt, Spanyolországban játszó játékosunkat nélkülöznünk kellett, mert ott éppen szerdán rendezték az utolsó idei bajnoki fordulót. Ha ők is itt vannak, talán még színvonalasabb lett volna a mérkőzés.
Benedek Tibor: - Mindig nagyon jó újra együtt lenni. Sok idő telt el az olimpia óta, így főként azok örülhetnek közülünk, akik külföldön játszanak. A mérkőzés után kapott félmillió forintot pedig szeretnénk felajánlani a Segítő Szívek Alapítványnak, amely Csankó Viktória tizenkét éves kislány szívműtétjére fordítja a pénzt.
Gergely István: - Örülök, ha az öcsém gólt lő, még akkor is, ha esetleg én vagyok a szenvedő alany. Örülök, ha a szlovák, örülök, ha a magyar válogatott szerez gólt, de annak örülök a legjobban, ha az a csapat nyer, amelyikben védek. ---- Feltűnően sokan, úgy hétszázan kísérték figyelemmel a Coop-gála nyitó eseményét, a Budapest-Vidék női összecsapást. Három olaszországi légiós, Stieber Mercedes, Pelle Anikó és Drávucz Rita is hazalátogatott az esemény alkalmával, és mindhárman a fővárost képviselő csapatot erősítették. Olyannyira, hogy a trió hét gólt vállalt a tízből, azaz jelentős érdemeket szerzett a kétgólos diadalból. A találkozó harmadik negyede utáni szünetben köszöntötték a tíz évvel ezelőtt világbajnokságot nyerő válogatott játékosait, Dancsa Katalint, Eke Andreát, Huff Zsuzsannát, Kertész Zsuzsannát, Kuna Ildikót, Rafael Irént, Rédei Katalint, Sipos Editet, Stieber Mercedest, Szalkay Orsolyát, Szremkó Krisztinát, Tóth Gabriellát és Tóth Noémit - az egy évtizede Tóth Gyula által irányított vb-aranyérmesek többsége személyesen fogadta a gratulációkat.
Női mérkőzés Budapest-Vidék 10-8 (3-3, 3-0, 1-2, 3-3) Komjádi uszoda, 700 néző. V: Juhász Gy., Székely B. BUDAPEST: Horváth P. - Drávucz 2, Györe 3, Tiba, Tomaskovics, Stieber 3, Pelle 2. Cs: Bodor, Porvay, Ipacs, Kiss A., Péteri, Papp. Edző: Györe Lajos VIDÉK: Tóth II A. - Benkő T. 2, Poszkoli, Brávik, Sipos, Tóth I. A, Huszka 1. Cs: Jankovics (kapus), Győri, Zsámbok, Benkő N., Szűcs, Primász 2, Zantleitner 3. Edző: Mihók Attila Gól - emberelőnyből: 4/1, ill. 5/3
