– Faragó Tamás szerint immár esélyesként utazik a női válogatott a világbajnokságra. Egyetért?
– Ez a csapat a legutóbbi négy megméretésen egyaránt ott volt a legjobb négy között, amire nem sokan voltak képesek, így sok minden nincs hátra, mint előre.
– Az eddig csupán egyszer elért harmadik helyig, vagy tovább is?
– Lépkedjünk egyesével, aztán legfeljebb többet sikerül. Ha most alá kéne írni, hogy érmet szerzünk, bármilyen színűt elfogadnék, de evés közben jön meg az étvágy. Csak aztán nehogy idő előtt érjen véget az étkezés...
– A visszatérő Kisteleki Dóra mellett újabb két tinit épít az együttesbe: kiapadhatatlan a női pólónk bázisa?
– Sajnos ez éppen fordítva van. A forrás gyakorlatilag tényleg kiapadhatatlan, ügyes fiatalokat találunk, ám felnőttkorú játékosból nincs több negyvennél. Sokan hagyják abba a játékot az érettségi vagy legkésőbb az egyetem után: míg a fiúknál egy közepesen gyenge ifi is elvan az ob I-ben, nálunk még a profik sem igazi profik. Az olimpia után megduplázták a Gerevich-ösztöndíj nagyságát, így már van, akinek az ösztöndíja magasabb a fizetésénél, viszont a Gerevich havi maximuma 300 ezer forint fejenként, aminek a felét sem érik el a béreink.
– Kicsit elkanyarodtunk a világbajnokságtól... Amikor elkezdte a munkát, gondolta, hogy bő két év alatt vb-esélyességig jut a társaság?
– Nem tudtam, meddig építkezhetek. A magyar pólóban nincsenek négy meg nyolc évek, az eredménykényszer az úr. Ebből a szempontból jól jött, hogy az utóbbi négy világversenyen elődöntőztünk, ami elfogadható eredmény, és aki kicsit is ért hozzá, bravúrnak tartja. Elégedettek mégsem vagyunk.
– Női csapatról lévén szó, melyik a fontosabb: a taktika, vagy hogy szeressék egymást?
– A kettő nincs meg egymás nélkül. Hiába jó a taktika, ha széthúz a társaság, illetve lehetünk jó barátok is, ha közben idióta dolgokat csinálunk.
– Most érezhetően jó a csapategység.
– Amiért nagyon sokat teszünk a lányokkal! A Sárvári György-féle coachinggal belenyúltunk a jóba, pozitív élmény a lányoknak, szeretik, jól működő dologról van szó. Kisteleki Dóra a legjobb példa: megjelent május utolsó hetében, bement Gyurihoz, beszélgettek egy-két órát, majd olyan volt, mintha mindig velünk dolgozott volna. Pszichikai szempontból már-már zavarba ejtően egyben van a csapat, pedig azok a lányok, akik ezt választják, komplett nyarakat áldoznak fel, ami 18-20 évesen nem akármi.
– Ha már a kort említi: a korábbi csikócsapathoz képest szépen nyílik az olló, tucatnyi év van a legidősebb és legfiatalabb között.
– Más a húszas és más a harmincas játékos érdeklődési köre, mások azok a problémáik, amelyeket behoznak a közösségbe. Az egyiknek gyereke van, a másiknak nincs pasija, viszont a harmincéves mind átélte azt, ami most a húszévesnek probléma, és tud rajta segíteni. Fordítva kevesebbet lehet, de nem látom, hogy ez gond lenne. Sőt, van egy nagyon érdekes megfigyelésem, ami nem volt jellemző a női csapataimra: kialakult a hierarchikus rend. Nem arról van szó, hogy az idősebb uralkodik a fiatalon, hanem hogy utóbbi lehajol a sapkáért, viszi a labdákat, előbbi viszont nem érezteti, hogy ő az idősebb.
– A cél bizonyára közös. Valamennyi korosztályt tekintve nemcsak az elődöntős, hanem az érmes szerepléseket is halmozzák. De lesz-e végre újra aranya a magyar női vízilabdának?
– Egyszer tuti lesz... Ez borzasztóan nehéz, minden alkalommal úgy indulunk neki, hogy de kéne már az arany. Keszthelyi Rita meg Antal Dóra mondta – akik három korosztályban is játszottak –, hogy állandóan másodikok meg harmadikok lesznek, és tele van már ezzel a hócipőjük. Azt gondolom, a munka meghozza az eredményét, csak az a kérdés, van-e annyi időnk.
A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN KÉTOLDALAS ÖSSZEÁLLÍTÁST OLVASHATNAK A VIZES VB-RŐL!
VIZES VB
NŐI VÍZILABDA, CSOPORTMÉRKŐZÉSEK, 1. JÁTÉKNAP
A-csoport: Oroszország–Üzbegisztán 9.30, Spanyolország–Hollandia 21.30
B-csoport: Ausztrália–Új-Zéland 10.50, Kína–Dél-afrikai Köztársaság 12.10
C-csoport: Egyesült Államok–Görögország 13.30, Kanada–Nagy-Britannia 17.30
D-csoport: MAGYARORSZÁG–Brazília 18.50, Olaszország–Kazahsztán 20.10