Az a megtiszteltetés érte a médiaválogatottat, hogy a meccs előtti bemelegítést Tóth László, a nemzeti csapat másodedzője vezényelte le. Mindenki Tóth Lacija a csapat kvalitásait felmérve „két hossz bármit” kért tőlünk, amit többé-kevésbé teljesítettünk is.
Szerencsénkre a női válogatott az esélykiegyenlítést (értsd: ne verjenek minket bucira) szem előtt tartva némileg megnehezítette saját dolgát. Volt olyan negyed, amelyben pólóban játszottak, volt, hogy csak a gyengébbik kezükkel érhettek labdába, és volt, amikor 15 passznak kellett megelőznie a támadásbefejezést.
Ezeknek a szabályoknak, no meg, hogy kapusunknak Áts Bertalant (a válogatott kapusedzője, az UVSE edzője és nem mellékesen korábbi ifjúsági Európa-bajnok) sikerült a meccs előtt szerződtetni, kiválóan helytálltunk az Európa-bajnokkal szemben.
És ne felejtsük el azt sem, hogy Bíró Attila szövetségi kapitány remek tanácsokkal látott el minket a negyedek között.
A mérkőzés – amelyen a Nemzeti Sportot Rác Benedek Balázs, az NS vízilabda-szakírója és Somlóvári Dávid, az NSO vezető szerkesztője képviselte – végén sikerként könyvelhettük el a 8–8-as döntetlent. Aztán, hogy a szétlövésben hány ötméterest sikerült értékesítenünk, azt fedje örök homály. Legyen elég annyi, hogy az „idegek harcát” a női válogatott tagjai jobban bírták…
És még arra is volt energiájuk, hogy hihetetlenül finom süteményekkel kedveskedjenek nekünk.