Férfi vízi: „A németektől elszenvedett vereség is kellett az aranyhoz”

Két világverseny, két érem – a férfi vízilabdázók szempontjából legalábbis felemás nyárból Kardos Gergely szinte a legtöbbet hozta ki. A Szolnoki Dózsa 23 éves kapusa Nagy Viktor mögött lehetőséget kapott a világliga júniusban Budapesten rendezett nyolcas döntőjében, amelyen ezüstérmet szerzett a válogatott, majd aranyéremmel tért haza a berlini világkupáról.

„Nagyon pozitívan gondolok vissza az elmúlt hónapokra, ez volt az első év, amikor szinte végig a csapattal készülhettem – jegyezte meg a Pipi becenévre hallgató kapus. – Extra, hogy már a világligán is szerepeltem, az meg külön öröm, hogy sikerült döntőbe jutnia a csapatnak, és csak a ötméteresekkel kaptunk ki Montenegrótól.”

Amikor vízbe került, nem védett rosszul, ám Märcz Tamás szövetségi kapitány Vogel Somának szavazott bizalmat a barcelonai Európa-bajnokságra, így nem volt tagja a nyolcadik helyen végző társaságnak.

„Nyilvánvaló volt, hogy Nagy Viktor biztosan utazik Barcelonába, Soma és én versengtünk a második helyért – folytatta Kardos. – Persze csalódott voltam, hogy nem kerültem keretbe, de egyrészt azt éreztem, hogy még fiatal vagyok, lesz esélyem megmutatni magamat, másrészt a kapitány jelezte, hogy a világkupán számít rám, így nem is pihentem sokat, hamar elkezdtem edzeni. Az a célom, hogy jövőre már a világbajnokságon a tizenhármas keret tagja legyek.”

A berlini vk-n aztán a vártnál is többet védett, részben mert poszttársát, Vogel Somát térdsérülés hátráltatta. Kardos a németek elleni vereséggel végződő nyitányt leszámítva minden meccsen a kapuban taposott, s rendre magabiztosan tette a dolgát – az ausztrálok ellen 10–4-re megnyert döntőben a legjobb játékosnak választották.

„Önbizalmat ad, hogy ténylegesen tettem a sikerért, hogy sokat játszottam – jegyezte meg. – Az első mérkőzés stresszes, hiszen nem vagyok meccsben, a másodikon viszont már kevésbé izgul az ember, és van ideje fokozatosan felépíteni magát, elérni, hogy magabiztos, higgadt legyen.”

Kíváncsiak voltunk, hogy Kardos miként látta, hogyan tudott akkorát változni a csapat, hogy a barcelonai nyolcadik hely és döcögős teljesítmény arannyá nemesedjen a világkupán – megjegyezve persze, hogy a magyar keret hat helyen változott, és a vetélytársak kerete is átalakult az Eb-hez képest.

„Többségünk azonos korosztályba tartozik, játszott együtt korábban. Fontos volt, hogy a németektől elszenvedett vereséget követően fel tudtunk állni, és egymásért küzdve javulni. Bizonyos értelemben nem volt veszítenivalónk, hiszen a világbajnoki kvalifikációt már a világligaezüsttel megszereztük. Igaz, magyar vízilabdázóként mindig a győzelem a cél. Fontos volt, hogy ismét megízleltük a győzelem ízét. A többiek mondták is: legutóbb akkor nyertek, amikor az Európa-bajnokságon a nyolc közé jutásért legyőzték a hollandokat. Jó volt ismét nyerni. Utólag visszanézve talán még a németektől elszenvedett vereség is kellett az aranyéremhez. Így, hogy negatív élményből álltunk fel, még értékesebb a siker.”

Kardos úgy fogalmazott, az Európa-bajnokság előtt nem volt kérdés, hogy Nagy Viktor utazik. De vajon eljön, eljött az az idő, hogy az ő és Vogel Soma teljesítménye megkérdőjelezze a klasszis kerettagságát?

„Viktor jóval előbbre tart, rutinját és fizikai állapotát látva szerintem még jó darabig ő lesz az első számú kapus a válogatottban – tisztelgett a társ előtt Kardos Gergely. – Ugyanakkor az a cél, hogy idővel konkurenciát jelentsünk neki. Most viszont még jó, hogy tanulhatunk tőle, és ilyen szempontból kitűnő helyen vagyok Szolnokon, hiszen a hétköznapokban is fejlődöm mellette, sokat segít, tanít – ideális a felállás.”