Manhercz Krisztián elárulta, mi volt a szerbek elleni siker titka

– Szép utat járt be a csapat a berlini világkupán. Mi volt a legnagyobb különbség az Európa-bajnoksághoz képest?
– Ahogyan az eredményekből is látszott, napról napra jobban ment a játék – mondta lapunknak Manhercz Krisztián, az A-Híd-OSC-Újbuda újdonsült világkupagyőztes vízilabdázója. – Pont fordítva alakult, mint az Európa-bajnokságon, amelyen az elején kaptunk egy pofont az olaszoktól, ami után nemhogy felálltunk volna, hanem egy saját magunk által generált örvénybe húztuk bele magunkat. Itt éppen az ellenkezője történt a németek elleni nyitó meccset követően. Nagyon jó volt a csapatszerkezet és a hangulat, küzdöttünk egymásért, és felálltunk az elveszített első mérkőzés után.

– Az elődöntőben négy év után újra legyőzték a szerbeket. Mi volt a siker kulcsa?
– A szerbek ellen ugyanaz volt az erősségünk, mint ami az egész tornát jellemezte: szinte minden mérkőzésen volt hat-nyolc blokkunk, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Így volt ez a szerbek ellen is, ez önmagában, egy-egy meccsen is kitűnő teljesítmény, de nekünk átlagban sikerült hoznunk. Ezzel a sok blokkal is el lehet bizonytalanítani az ellenfelet, ehhez jött még Kardos Gergely kiegyensúlyozott teljesítménye a kapuban.

– A finálé volt a legsimább mérkőzés – minek köszönhetően?
– Az ausztrálok elleni két mérkőzés tökéletesen leírja azt a fejlődést, amely végbement a világkupa alatt. A csoportmeccsen is jól játszottunk, felépítettük az előnyt, de a végén magunkra engedtük őket, és lett belőle szolid egygólos győzelem, amelyet úgy kellett kivédekeznünk, mert a végén még támadhatott is az ellenfél az egyenlítésért... A döntő is hasonlóan kezdődött, nyolc kettőre vezettünk a harmadik negyedben, de utána egyáltalán nem engedtünk ki. A negyedik góljukat hétgólos hátrányban dobták egy perccel a vége előtt, amikor már nagyban örültünk a győzelemnek.

– Jót tett a lelkeknek a világkupa-aranyérem?
– Nyilván, de azért emlékeznünk kell arra, hogy ez a nyár nem csak abból állt, hogy nyertünk egy világkupát, és döntősök voltunk a világligában. Az Európa-bajnoki nyolcadik helyet nem szabad elfelejtenünk, annak ott kell élnie a fejekben. A világkupa-győzelemből építkeznünk kell, motivációt kell merítenünk, és látnunk kell, hogy mi erre is képesek vagyunk: így is tudunk védekezni, még a legjobb csapatok ellen is. Ezt kell továbbfejlesztenünk, akkor járhatjuk be azt az utat, amely a tokiói olimpiáig vezet.

– Támadásban és védekezésben is a csapat egyik legjobbja volt. Hogyan értékeli a saját teljesítményét?
– Úgy érzem, jól ment a játék, és egyre inkább hasonlított a teljesítményem a régebbi játékomhoz, és nem ahhoz, ami az utóbbi egy évben volt jellemző. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy olyan játékosokkal szerepeltem együtt, akikkel tizenöt éves korom óta egy csapatban játszom. Mi magunk is nevetve állapítottuk meg, hogy a tizennégy tagú keretből, amely végigdolgozta a felkészülést, csupán négyen nem játszottak ugyanabban az utánpótlás-válogatottban Horkai György irányítása alatt. Ennek megfelelő volt a hangulat, mindenki ismerte a korábbi sztorikat, nem volt klikkesedés, teljesen egyben voltunk. Ez az egység lendítette át a csapatot a németek elleni mérkőzésen, és ez adott pluszerőt a továbbiakban.

– Mostantól mindig a világkupás Manhercz Krisztiánt láthatjuk a vízben?
– Rajta leszek, igyekszem a legtöbbet kihozni magamból. Szeretnék tovább fejlődni, ami összefügg a klubcsapatom és a válogatott teljesítményével is, hiszen minden együttes egyénekből áll, és ha egyénileg jobban megy, a csapatnak is jobban fog mennie.