Märcz Tamás: Nem lehet olyan edző, aki azt mondja, nincs lemaradásunk

– Ilyen zsúfolt idénye még sosem volt a magyar válogatottnak. Jól jött a sok lejátszott mérkőzés?
– Nehéz megmondani, mi lett volna jobb: a kevesebb mérkőzés és a több gyakorlás, vagy a rengeteg mérkőzés és a kevesebb edzés. Nekünk most az utóbbihoz kellett alkalmazkodnunk – mondta a Nmezeti Sportnak Märcz Tamás, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Nemrég írtam meg a beszámolómat az elnökségnek, és egyedülálló volt, mennyi mérkőzést és eseményt kellett felsorolnom. Négy világverseny szerepelt az évad programjában, a játékosok közül sokan május végétől szeptember közepéig együtt dolgoztak velem. Vegyes volt az összkép, hiszen az Európa-kupán és az Európa-bajnokságon nem értünk el jó eredményt, viszont a világligában és a világkupában nagyon jól helytálltunk. Nehéz lenne azt mondani, hogy elégedett vagyok – persze voltak területek, amelyeken az lehettem, de olyanok is, amelyeken egyáltalán nem. Levontam a tanulságokat, néhány dolgot máshogyan szeretnék csinálni jövőre.

– Min szeretne változtatni?
– Például jövőre is a Bajnokok Ligája nyolcas döntője után szinte rögtön következik a világligadöntő, majd utána még kevesebb idő telik el a világbajnokságig, ami az év főversenye lesz. Szeretnék nyugalmasabb körülmények között készülni, ugyanis az idén a kevés együtt töltött idő nem adta meg a lehetőséget arra, hogy egymásra koncentráljunk, és jól összeállított edzésprogram alapján utazzunk el az Európa-bajnokságra. Itt a jó példa, a világkupa előtt átláthatóbb és tudatosabb volt a felkészülés, ez vissza is köszönt a teljesítményben. Ráadásul többet tudtunk gyakorolni, mint a felkészülési tornákon, ugyanis azokon a közvélemény és a szakma, de még mi magunk is elvárjuk a jó szereplést. Ezzel szemben augusztusban inkább mérkőzésszerű edzőmeccseket játszottunk, ez sokkal jobban megadta a lehetőséget a gyakorlásra.

– Az Európa-bajnoki nyolcadik hely után hozott némi megnyugvást a világkupa-győzelem?
– Biztos, hogy a játékosoknak és magának a magyar vízilabdának is jót tesz, hogy sikerrel zárult a válogatott idény. Ez motivációt jelent a jövőre nézve, mindenki láthatja, lehet ezt jól csinálni, és közben nekem is visszajelzés arról, hogy jó lehet az út, amelyen elindultunk az Eb után. De ez csak a kezdet, nem szabad olyan következtetést levonni, hogy az Európa-bajnokság csak félrecsúszott, amúgy minden rendben van, és ott állunk a világ tetején. A helyén kell kezelni a sikert, az a mi erényünk, hogy kiharcoltuk a részvételt a világkupára, akárcsak az, hogy ott jól játszottunk és győztünk is. Ennek ellenére vannak súlyos hiányosságaink is.

– Mit jelent pontosan az új irányvonal?
– Valamivel nagyobbak lettek az elvárásaim, és ezt el is mondtam a játékosoknak. Nem fogadom el például azt, hogy valaki a kétórás edzésből csak egy óra ötvennyolc percet koncentrál, minden percnek úgy kell eltelnie, hogy közben teljes a fókusz. Azt sem fogadom el, hogy egy játékos ne lássa magát kívülről, ne tudja, miben lehet és kell javulnia, pláne ha erre külön fel is hívom a figyelmét. Arról is sokat beszélgettünk, milyen legyen a kommunikáció, a metakommunikáció, a játékosok egymáshoz fűződő viszonya, az alázatosság, és sok egyéb tényező, amelyek apróságnak tűnnek, de ezeken múlik, hogy utána csak a munkával kelljen foglalkoznunk. Nagyon fontos, hogy a játékosok reálisan lássák, milyen szinten állnak, és miben van elmaradásuk. Erről már a tavasszal is beszéltünk, de akkor nem volt elég súlya, azonban a kudarcélmény után jobban odafigyeltek arra, hogy valami nem működik. Igyekeztük a taktikát is jobban memorizáltatni a játékosokkal, ugyanis változik a világ, és ez a fiatal generáció nehezebben tud koncentrálni. Nekünk, edzőknek kell tenni azért, hogy fenntartsuk a figyelmet. Azt tanácsolom minden edzőnek, ne fogadják el, ha lankad a játékosok figyelme, mert igenis képesek sokkal tovább koncentrálni, csak ezt ki kell hozni belőlük.

– Említette a hiányosságokat, melyek ezek?
– Mindenben fejlődnünk kell, szerencsére nagyon jó bajnokságunk van, és sok sztárjátékos játszik a mi játékosaink mellett. Egyelőre nem elmenni kell a többi nemzet mellett, hanem jó néhány téren utol kell érni őket. A robbanékonyság, a dinamika, a lábtempókészség, a tudatosság – ebben előrébb járnak a riválisok, és sajnos azt kell mondanom, hogy a technikai képzésünk sem egyeduralkodó. Ha megnézünk egy görög vagy szerb labdajáratást, nem lehet olyan edző Magyarországon, aki azt mondja, hogy nincs lemaradásunk. De azt mondom, hogy ez tanulható, csak alázat kell hozzá. És ha mindenben azon a szinten állunk, mint a vetélytársak, akkor a virtuozitás, ami a magyar vízilabdát mindig is kiemelte a többi közül, ismét érvényesülhet. De ez nem a közeljövőben várható el, hiszen ez hosszú távú cél.

– Mi szükséges a felzárkózáshoz?
– Az egységben és a hitben lehet az erő, de csak a tudatos munka hozhatja meg, hogy folyamatosan ott tudjunk maradni az elitben. Nem győzöm elégszer mondani: mindenkinek el kell felejtenie, hogy a vízilabda válogatott szinten két-három csapatból áll, jelen pillanatban nyolc-tíz együttes száll vízbe minden eseményen reális éremeséllyel. Láthattuk, hogy olykor a legnagyobb ászok is kipottyannak a negyeddöntőben, hogy aztán a következő versenyen ismét éremért harcoljanak. Ez a mi esetünkben is pillanatok alatt megfordulhat. Tudom, hogy nagy az elvárás, mindenki érmet és lehetőleg aranyat vár a magyar vízilabdától, de ez nem olyan korszak, és nem is biztos, hogy nekünk van a legjobb generációnk. Alázatos munkával és egyáltalán nem könnyen lehet kiharcolni az olimpiai kvótát a következő két évben. A realitása megvan persze, de nagyon észnél kell lenni, mert nagyon erősek az ellenfelek. Amikor megvan a kvóta, akkor lehet csak arról beszélni, mit érhet el a csapat az olimpián.

– Szövetségi kapitányként ez volt a harmadik döntője, ezúttal meglett az aranyérem. Felszabadult tőle?
– Nagy tett aranyat nyerni, mindig mondjuk, hogy az ezüst és az arany között sokkal nagyobb a távolság, mint az ezüst és a bronz között, és ezt érzem én is magamon. Győzni mindig jó érzés, főleg úgy, hogy sok mindent viszontláttam a fiúktól, amit szerettem volna. A legfontosabb, hogy láttam a csapatot örülni, és sikerült átlépni a küszöböt. Nemcsak a döntőre gondolok, hanem a szerbek legyőzésére is, ugyanis egyrészt ez régóta nem sikerült, másrészt még a korábbi, sikeres időszakban sem mindig adatott meg. Emiatt is jó érzés volt a mostani győzelem.

– Mégsem engedte magát vízbe dobni a döntőt követően.
– Ez az Európa-bajnokság miatt történt. Úgy éreztem, nem most van itt az ideje, hogy a vízben legyek. Lehet, hogy nem is adatik meg még egyszer, hogy ilyen helyzetbe kerüljek, mégis, a rosszul sikerült Eb tükrében nem éreztem volna helyénvalónak. Persze nagyon szívesen megfürdök legközelebb, amikor lehetőségem lesz rá.

– Hogyan alakul az év további része?
– Elvileg egy-egy mérkőzés vár ránk havonta, ha van rá mód, szeretném, hogy hosszabb időre találkozzunk ilyenkor. Persze tervezni csak akkor lehet igazán a következő idényt, ha már hivatalosak az időpontok. Ráadásul a szezonnak a kapitány szemszögéből akkor van vége, amikor megtartja a beszámolót az elnökségnek, ez a következő hetekben történik meg.

– Ezt a válogatott idényt több játékos is kihagyta a saját kérésére. Előttük is nyitva lesz az ajtó?
– Zárva senki előtt sincs.