Hé, 64! – Deák Zsigmond jegyzete

Nagyon boldogok vagyunk.

Életem legunalmasabb és leghosszabb meccse.

Még mielőtt valaki szörnyű tévedésbe esne, az első mondat a vesztes, a második győztes szövetségi kapitánytól származik minden idők eddigi legnagyobb különbségű nemzetközi vízilabda-mérkőzése után. Hogy miért voltak boldogok Dzsin Man Keunék és a dél-koreaiak a 64–0-s zakó után, rejtély, hiszen rendezőként ölbe hulló világbajnoki részvétel ide vagy oda, senkinek sem esik jól, ha kiderül, egyáltalán nem ért ahhoz, amit épp csinál. Bíró Attila unalmát már inkább megértem, ekkora tudáskülönbség élvezetéhez erős perverzió kell, még akkor is, ha a mi javunkra áll fent, ami a jelek szerint nincs meg a magyar női válogatott szövetségi kapitányában. Realitásérzék annál inkább, hiszen jelezte, ez a „pancsolás” még a meccset követő két edzés bemelegítésének is nehezen illett be.

Mielőtt elkezdenénk „herótozni” a pólót, hogy ilyen bántó különbségek előfordulhatnak, szögezzük le, bár a víz speciális közeg, ez nem feltétlenül a sportág, inkább a lebonyolítás, illetve a vb-résztvevői lehetőség hibája. Nyilván a brazil labdarúgó-válogatott is sok gyengécske amatőr csapatot kitömne hasonló módon, csak hivatalos keretek között sosem találkozik velük. Ha más, mondjuk egyéni sportágat veszünk példának, az alpesi síben a menők és a „siklottak még” szintűek közötti óriási időeltérés megfelelne egy 64–0-nak, csak épp nem együtt indulnak, nem közvetlenül egymás ellen versenyeznek. Tavaly februárban a fél világ azon röhögött, ahogy Swaney Elizabeth magyar színekben csorgott le a pályán szabadsízés félcső kategóriájában a pjongcsangi olimpián, azóta is szégyelljük, pedig ő csupán kihasználta a kvalifikációs szisztéma kiskapuit. Hogy átvitt értelemben mindenkitől kikapott 64–0-ra, nem számított. S Eric Moussambani, az egyenlítői-guineai angolna is úszni nem tudásából él a 2000-s sydneyi olimpián bemutatott „0–64” óta.

Néhány „demokratikusabb” sportágban ilyesmi eleve nem fordulhat elő. Bunyóban néhány nagyobb pofon után kihirdetik a technikai döntő fölényt, birkózásban a kötöttfogásúaknál nyolc, a szabadfogásúaknál és a nőknél tíz pont különbségnél jön a technikai tus, nem kell végigvárni az előírt mérkőzésidőt. Így viszont az edző sem lehet oly boldog, hogy 10–0 helyett 64–0-ra verik az emberét.