Vízilabda: „Benedek egyszerre volt csillag, csapatember, csapatkapitány”

KEMÉNY Dénes, háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány, későbbi szövetségi elnök:

„Amikor összekerültünk a válogatottnál edző-játékos kapcsolatban, máris lehetett érezni rajta, hogy karakteres tagja a közösségnek. Hatalmas tett volt a részéről, hogy partner volt abban, hogy ne az egyszemélyes pólót folytassa, amit a korábbi csapatokban, amelyekben olyannyira kiemelkedő tudású volt, hogy egyértelműen ráépült a játék. Ehelyett arra készült, hogy segítsen a csapatnak nyerni, hogy amikor esetleg aznap nem játszik kiemelkedően, a csapat akkor is sikeres lehessen. Egy másodperc alatt levette, megértette, hogy ez jó lesz így, és nemhogy beletanult a szerepbe, hanem kifejezetten élvezte. Ennek ékes példája a 2000-es olimpia Sydneyben, ahol a negyeddöntőben volt egy olyan fontos momentum, amellyel továbbsegített minket az aranyérem felé, és természetesen a döntőben játszott a legjobban, noha addig sem rosszul! Egyszerre volt csillag és csapatember, csapatkapitány.

Elfogadtuk és tiszteltük egymást: ezt vehetném annak is, hogy a közös cél érdekében, de annak is, hogy nemcsak ő szolgált rá az én tiszteletemre, hanem talán én is az övére. Mindenesetre az eredmények visszaigazoltak mindkettőnket. A válogatott munkája amúgy is különleges, hiszen a klubedzők máshogy közelítenek a játékosaikhoz, és egy világverseny alatt kényes tud lenni, ha bárki kívülről igyekszik megoldani akár egyéni formahanyatlásokat is. Tibor viszont ebben sem volt partner, amikor a válogatottban volt, csak a válogatott érdekelte, és velem beszélte meg a kérdéseket, hiszen mi tudtunk cselekedni.

Legendásan erős akaratú volt, sokszor hangoztatta is, hogy az akarata nagyobb volt, mint a tehetsége. Nyilvánvaló, hogy a válogatott élére olyan ember kell, akinek a remények szerint helyesek az elképzelései, ugyanakkor van akarata meg is valósítani őket. 2010 májusában, amikor még a Reccóban játszott, felhívtam, hogy nyáron majd üljön mellém, hogy amikor a 2012-es olimpia után én befejezem, nagyobb esélye legyen átvenni a helyem. Természetesen a döntés joga nem az enyém, hanem az elnökségé volt, de úgy véltem, jobbak lesznek a sanszai, ha a kinevezés előtti két-három évadot már kapitánynak készülve tölti. Persze mondtam neki, hogy a felkészülés mellett azért a rendes edzői munkáját lássa el, mire azt felelte, hogy: „Csak nem képzeled, hogy tanulmányútra jövök? Én azért jövök, hogy az elvégzett munkám után megdicsérj.”

Azon sem lepődtem meg egyáltalán, hogy az utolsó szezonban az UVSE-vel remekelt. Az utánpótlás-edzőknél a legfontosabb, hogy szeressék, amit csinálnak. Tibor nemcsak szerette a pólót, hanem mindent, amihez hozzáfogott, száztíz százalékkal csinálta. Minden gyermekben megvan a tehetség, úgyhogy ha egy edző csak felveszi a fizetését a hónap végén, a játékos akkor is jó lehet, viszont ha az edző beleteszi szívét-lelkét, akkor igazi klasszist is nevelhet, mert a felnőtt játékos a tehetség és az edző munkájának az összessége.

Egy ideje nyilván készültünk arra, ami most bekövetkezett, de igazán mégsem lehet. Nekem reggel óta azok a képek ugranak be Tiborról, amik a nagyközönségnek kevésbé, a csapattársaknak és a családjának inkább ismerősek, hogy ő igenis egy érző, helyes mosolyú fiú és férfi volt, sőt sok olyanra is emlékszem, amikor kisgyermeki boldogsággal nevetett, szinte kiesett a száján! És volt egy mondata Athénban… A 2004-es megnyert olimpiai döntő után, mihelyst kimásztunk a medencéből, indultunk átöltözni az eredményhirdetéshez. Egymás mellett sétáltunk, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte miként fordítottunk, inkább a szerbek vesztették el, vagy mi nyertük meg? Ezt felelte: „Biztos, hogy mi nyertük meg, mert mi nagyon szeretjük egymást.”

SZABÓ Zoltán, BEK-győztes csapattárs, a Nemzeti Sport állandó szakértője:

„Nyilván sok mindenki sok mindent elmond és felsorol majd, hogy miket ért el, de igazából az ő életéből az kell fontos maradjon, hogyan érte el ezeket. Az öröksége az út, ami mindenkinek példa, és egyben kötelesség, hogy továbbvigyük, amennyire csak tudjuk. Nem is lehet azt mondani, hogy ő nem volt… Sokszor elmondtam már, amikor vele kapcsolatban kellett nyilatkozni, hogy nélküle sokan mások, én sem lettem volna olyan vízilabdázó, és nem jutottam volna el odáig, ameddig végül eljuthattam, mert ahogyan és ahova ő ment, mindig vitte magával a csapattársait is. Ebből a szempontból nem is lehet jól megfogalmazni, mennyit adott nekem és még megszámlálhatatlan embernek.”

Felipe PERRONE, korábbi brazil-spanyol csapattárs a Pro Reccóban:

„Tibor nemzetközi legendája a sportágnak, megtiszteltetés, hogy a klubtársa lehettem a Reccóban. Családias ember volt, és igazi kapitánya a csapatnak. Elképesztett, amikor láttam, annyi meg annyi vízilabdában töltött év után is mennyire szereti a sportágat, és milyen keményen edz nap mint nap. Példa volt mindannyiunknak, nemcsak játékosként, emberként is. Elképesztően szomorú nap ez a vízilabda-közösségnek, részvétem és mély együttérzésem az egész családnak.”

Pro Recco:

„Nincsenek rá szavak… A hír, amit nem akarsz olvasni, hogy Benedek Tibornak nem sikerült… A vízilabdasport 47 éves korában elveszítette minden idők egyik legnagyobb bajnokát, a Magyarországgal háromszoros olimpiai bajnokot, aki nyolc idényen át a Pro Recco színeit is viselte (2001-től 2004-ig, majd 2007-től 2012-ig), méghozzá a csapat kapitányaként: a kék-fehérek ezalatt négy Bajnokok Ligája-, hat olasz bajnoki, négy Olasz Kupa-, négy európai Szuperkupa-sikert arattak egy Adria Liga mellé. Ez a győzelmek gyűjteménye, viszont a számok nem mindig árulnak el mindent, Tibor a vízből kiszállva is rendkívüli ember volt, alázatos és karizmatikus. A legmélyebb részvétünk a családnak és barátoknak! Viszlát, Tibor: a mi történelmünket is írtad, sosem felejtünk!”

Budapest Honvéd SE:

„Egy nagyon küzdő, egy legenda távozott... Életének 48. évében, súlyos betegség után csütörtök hajnalban elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai aranyérmes, világbajnok és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar férfi válogatott korábbi szövetségi kapitánya, a BHSE korábbi játékosa. A BHSE vezetése részvétét fejezi ki a családnak, a hozzátartozóknak! Nyugodj békében, Tibi!"

Faragó Tamás, olimpiai bajnok:

„Fájdalmas, tragikus, döbbenetes… Tudtuk, Tibi milyen feladat előtt áll, de azt gondoltuk, annyira különleges személyiség, hogy alkalmas még arra is, hogy az orvosi diagnózisokat felülírja. Mindig úgy gondoltuk, csodalény, hiszen a tehetsége mellett egész pályája során a legszorgalmasabb is volt, ez emelte a világ legjobbjává. Az egészben a dráma, hogy igenis tudtuk, ez a hír meg fog érkezni, mégis mellbevágott mindannnyiunkat. Nemcsak arról van szó, hogy elveszítettünk egy fantasztikus vízilabdázót, edzőt, hanem az embert, fiatal családapát is. Lehet azt mondani, a karrierje során sokszor szerencsés volt, ám most nagyon nem. Minden nap, amikor találkoztunk és beszélgettünk, tudta ő is, én is, hogy mi a helyzet, de ha a férfiak beszélgetnek, csak arról szólnak, hogy mi van a jelenben és mi lesz a jövőben, úgy tesznek, mintha semmi baj sem lenne…”

Gazzetta dello Sport:

Az olasz sportnapilap Benedek Tibor teljes pályafutásának részletes bemutatása mellett így búcsúzott:

„A háromszoros olimpiai bajnok, a Reccóval négyszeres Bajnokok Ligája-győztes Benedek Tibor 47 évesen hunyt el. A magyar támadó szívében Olaszországnak is jutott hely. Hogy ki volt a vízilabda legnagyobb harcosa? Ha erről szavaznának, biztos, hogy ő kerülne a dobogó tetejére. A család lenyűgöző művészi hagyományai dacára lett bajnok, akaratból. A víz legnagyobbja, a csendes, kedves, a medencén kívül talán kissé törékeny ember.”