Férfi vízi: „Tíz éve eldöntöttem, hogy Magyarországon szeretnék játszani”

Könnyű helyzetben vagyunk, ha az idény legjobb légiósát akarjuk kiválasztani, már csak azért is, mert a rájátszásba jutó négy csapat fele kizárólag magyar játékosokra épített, az ezüstérmes OSC és a negyedik BVSC sem foglalkoztatott légióst. A végső győztes Szolnoki Dózsa Filip Filipovics érkezése után vált jó csapatból bajnokesélyessé, majd a remeklésének köszönhetően esélyesből bajnokká. A szerb balkezes játéka élményszámba ment az egész idényben, ő olyan vízilabdázó, akitől rengeteget tanulhattak a csapattársak – és talán az ellenfelek is.

„Három szóval tudnám leírni az elmúlt idényt: veni, vidi, vici – mondta a Nemzeti Sportnak Filip Filipovics, és ebben semmi túlzás nem volt, valóban jött, látott és győzött. – Több mint tíz éve eldöntöttem, hogy valamikor szeretnék Magyarországon játszani, mert kétségkívül itt van a legerősebb és legkeményebb bajnokság Európában. Nagyon örülök, hogy végül éppen a Szolnokban adódott rá lehetőségem, hiszen jó csapatunk volt, telis-tele olyan fiatalokkal, akik véleményem szerint még válogatott szinten is sokra vihetik – de ehhez folytatniuk kell a munkát.”

A Szolnok hosszú utat járt be, és bár az idény első fele nem alakult a legjobban – szétlövésben elveszített Magyar Kupa-döntő és kudarc a Bajnokok Ligája selejtezőjében –, a zárás remek volt az Eurokupa-győzelemmel és a bajnoki cím elnyerésével.

„A nyár végén az volt a benyomásom, hogy nem tekintettek ránk esélyesként, főleg a külföldi edző és játékosok miatt – folytatta Filipovics. – Pedig a légiósok csak színesítik és erősítik a nemzeti bajnokságokat. Rengeteg nehézséggel küzdöttünk meg az elmúlt egy évben a pandémia miatt, ennek ellenére diadalmaskodtunk, úgyhogy kimondhatatlanul boldog vagyok.”

Tavaly nyáron három olyan légiós is elhagyta az ob I-et, aki kétségkívül emelte a színvonalat, ám Andrija Prlainovics (Marseille), Angelosz Vlahopulosz (Brescia) és Aaron Younger (Pro Recco) távozását valamelyest feledtette Filipovics érkezése, hiszen személyében világklasszissal erősödött a magyar élvonal. Játékát azonban csak egy idényen át élvezhettük testközelből, honfitársaihoz, a Novi Beogradhoz csatlakozó Radomir Drasovicshoz és Dusko Pijetlovicshoz hasonlóan ő is távozik Szolnokról. A balkezes pólós természetesen válogathatott az ajánlatok közül, végül a görög Olympiakoszhoz igazolt, ahol átmeneti visszaesés után újra nagycsapat épül, többek között a montenegrói Djuro Radoviccsal, valamint a horvát Marko Bijaccsal és Andro Busljéval.

„Úgy érzem, az Olympiakosz a megfelelő klub, hogy elérjem a céljaimat, és higgyék el, vannak még bőven – mondta beköszönésként Athénban a 34 éves, válogatott és klubszinten is mindent megnyerő világklasszis. – A csapat összetétele és a fogadtatásom alapján biztos vagyok benne, hogy pályafutásom újabb nagyszerű fejezete előtt állok.”

Mielőtt azonban Filipovics belevetné magát a görög bajnokságba, vár rá az olimpia – legalábbis reméljük –, amelyen a szerb válogatottal lényegében az utolsó nagy dobására készül.

„Szerintem lesz olimpia – szögezte le a szerb világklasszis. – Nagyon szeretném már látni társaimat küzdeni a győzelemért. Nem tudnék másik olyan sportágat mondani, amelyben hét-nyolc csapat szinte egyenlő eséllyel száll harcba a végső győzelemért, de vízilabdában most ez a helyzet. Végső soron az fog dönteni, hogy fejben ki az erősebb, ki bírja jobban a jó kéthetes karantént és az ebből fakadó nehézségeket.”

Filipovics természetesen abban bízik, hogy ez a szerb válogatott lesz – mi pedig nyilvánvalóan másban reménykedünk.