Kásás Tamás a vízilabda élő legendája klub- és válogatott szinten is minden trófeát megszerzett, gyakorlatilag kijelenthető, hogy amit nem tud a vízilabdáról, az nem is létezik. A Kemény-korszak zsenije ennek ellenére nem akart a sportágon belül elhelyezkedni a visszavonulása után.
A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo a tizenegy tagú szakmai grémium szavazatai alapján összeállította minden idők tíz legjobb magyar vízilabdázójának rangsorát, amelyen Kásás Tamás a második helyen végzett Faragó Tamás mögött. |
A 45. születésnapját július 20-án betöltő „Kása” 2012-es visszavonulása után – ebben az évben lett ötödik a válogatottal a londoni olimpián – elvétve áll a nyilvánosság elé, állítása szerint sohasem szeretett magáról beszélni, de az Elviszlek magammal című műsorban beismerte, hogy rengeteg a mondanivalója, amit a jövőben egy könyv formájában közölne.
Kásás legutóbb a 2017-es budapesti masters-világbajnokságon ugrott medencébe, amikor korábbi válogatottbeli csapattársaival játszott, akikre állítása szerint büszke, és elmondta, nem féltékeny, amiért a többiek a vízilabda berkeiben találták meg számításaikat.
„Sohasem volt jellemző, hogy irigyek legyünk egymásra, minket már életünk végéig összeköt valami – mondta Kásás Tamás. – Legutóbb 2017-ben fogtam labdát a kezemben, igaz, utána volt egy pár, amit alá kellett írnom. 2012-ben vonultam vissza, igyekeztem formában tartani magam, ugyanakkor sohasem lehet pótolni azt az edzésmunkát, amit korábban végeztünk. Jó élmény volt a masters-vb, de utána teljesen elvágtam magam a vízilabdától.”
A válogatottal zsinórban három olimpiát (2000, Sydney; 2004, Athén; 2008, Peking) megnyerő exjátékos arról is vallott, hogy a legjobban a csapattársaival alkotott közösség hiányzik neki a sportból.
„Az hagyta bennem a legnagyobb űrt, hogy nincsenek velem a fiúk, akikkel nap mint nap hülyültünk, bármit meg tudtunk beszélni, s ott volt az a láthatatlan dolog, hogy egy közös célért küzdünk.”
Kásás megjegyezte, hogy játékosként is sokat kellett törődni a lelkével – amiről állítása szerint Kemény Dénes tudna a legjobban mesélni –, és az utolsó éveiben már nem igazán élvezte a játékot.
„Már az olimpia előtt tudtam, hogy nem fogok többet játszani, és amikor kiszálltam a medencéből az utolsó meccsemen, rögtön tudatosult bennem, hogy vége. Öt-hat évet úgy nyomtam végig, hogy már nem igazán volt meg a „szerelem”. Egyfajta zsoldosszerepet töltöttem be Olaszországban, ahol anyagi szempontból megalapoztam a jövőmet. A végén volt bennem egy bizonyosság, hogy valami mást kell csinálnom, de azt pontosan nem tudtam, hogy mit. Habár imádom Magyarországot, utazni akarok, be akarom járni a világ összes országát.”
Született: 1976. július. 20., Budapest |
Magasság: 200 cm |
Klubjai: 1994 Központi Sportiskola, 1994–1995 Ferencváros, 1995–1997 Újpesti TE, 1997–2003 Posillipo (olasz), 2003–2004 Vasas SC, 2004–2006 RN Savona (olasz), 2006–2012 Pro Recco (olasz) |
Válogatottság: 1994–2012 |
Kiemelkedő eredményei: háromszoros olimpiai bajnok (2000, 2004, 2008), olimpiai 4. (1996, Atlanta), vb-győztes (2003), 3x vb-2. (1998, 2005, 2007), 2x világliga-győztes (2003, 2004), 2x világkupa-győztes (1995, 1999), 2x Eb-győztes (1997, 1999), 2x Eb-2. (1995, 2006), junior világbajnok (1995), junior Európa-bajnok (1994), ifjúsági Európa-bajnok (1993), 3x BL-győztes (1998. Posillipo, 2007. Pro Recco, 2010 Pro Recco), BL-3. (2002. Posillipo), KEK-győztes (2003. Posillipo), LEN-kupa-győztes (1997. UTE). LEN-kupa döntős (1995. FTC) |
A vb-aranyérmes, kétszeres Eb-győztes elmondta, már másként gondolkozik a múltbéli sikerekről.
„Egy buborékban voltunk. Nem akarom, hogy az emberek megbélyegezzenek, mint Kásás Tamás, a vízilabdázó. Az egy szerep volt. Nem érzem, hogy hősök lettünk volna. Számomra az fontosabb, milyen ember vagyok, mit közvetítek az emberek felé, mint hogy sportolóként megnyertem három olimpiát.”
A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja szerint – akinek édesapja, Kásás Zoltán, szintén vízilabdázó és edző – ki volt kövezve az útja a vízilabda felé, nem érezte, hogy választása lett volna (ugyanakkor nem presszionálta senki), utólag azonban inkább a teniszt választaná mint sportot.
„Valószínűleg nem volt más út számomra. Nem tudom, hogy én akartam-e a vízilabdát választani, vagy csak belecsöppentem, és mivel jó voltam benne, ezért megszerettem a sportágat. Visszamenőleg nem pólós lennék, hanem teniszező, vagy hamarabb elkezdtem volna bejárni a világot.”
Korábban a Nemzeti Sport Online-on is összegeztük a magyar pólólegenda pályafutását – a cikket ITT tudja elolvasni.
A Kásás Tamással készült beszélgetés D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal című