Ugyanaz, mégis más – Lakner Gábor jegyzete

Keresve sem kaphatott volna jobb alkalmat a bizonyításra a női vízilabda-válogatott élére a múlt héten kinevezett Mihók Attila és Cseh Sándor, elvégre a januári Európa-bajnokság csoportkörében ugyanazokkal az ellenfelekkel találkozik a csapat, mint a tavaly őszi kontinensviadalon. Márpedig meggyőződésem szerint Splitben jelentek meg az első repedések a falon, a csodálatos margitszigeti vb-ezüst után nem sikerült újra felpörögni, a görögök elleni leolvadás és a hollandok elleni borzalom után egyenes út vezetett a spanyolok elleni negyeddöntőhöz, ott pedig a szokásos vereséghez. A következő, spanyolok ellen elveszített negyeddöntő – az idei, fukuokai vb-n – már Bíró Attila állásába került, így vette át az irányítást a két társkapitány.

Nos, a januári netanjai Eb-n ismét összecsapunk a görögökkel és a hollandokkal, mi több, még a gyengécske horvátok is ugyanúgy ott vannak a csoportban, szerencsére a divíziós lebonyolítás miatt a németek és a románok szóba sem jöhettek. A két kapitány megmutathatja, mit lehet kihozni gyakorlatilag ugyanabból a helyzetből – remélhetőleg többet, mint legutóbb. A januári kontinensviadal ugyanis a második esély az olimpiai kvalifikáció megszerzésére, ezen kívül már csak egy dobásunk maradna, rögtön ezt követően a februári dohai világbajnokság.

Mihók Attila nem bonyolította túl a kérdést a sorsolás után, nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy mindenkit meg kell verni. A hozzáállás kétségkívül szimpatikus, de magától nem fog menni, a még egymással is ismerkedő, de amúgy összeillő szakemberek mellett kellenek hozzá a játékosok is, akik közül eddig a csapatkapitány Keszthelyi Rita állt ki, és vállalta a vízilabdázók szerepét is a vb-kudarcban. A következő időszakban mindenkinek mindent a kvótaszerzésnek kell alárendelnie, csak így lehet elérni a közös célt. Ha megtörténik, még az is előfordulhat, hogy legközelebb hiába jönnek szembe a spanyolok a negyeddöntőben – vagy éppenséggel elkerüljük őket, amíg eldőlnek a legfontosabb kérdések. Az ellenkezőjére gondolni sem akarok, elvégre elképzelhetetlen, hogy az olimpiai bronzérmes ne legyen ott Párizsban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!