– Az előző idényekben az volt a jellemző, hogy a válogatottal töltött nyár után pihenőt kap, majd alapozó jellegű munkát végez, miközben a váltótársa véd az első néhány mérkőzésen. Ezzel szemben már a Magyar Kupa négyes döntőjében a vízbe ugrott, könnyen felvette a fonalat a világbajokság után?
– Azért ez nehéz kezdés volt, rövid pihenő után rögtön fontos meccseket kellett játszanunk. Emiatt nem is alapozó edzésekkel kezdtünk a Fradiban, hanem pörgős és tétmeccsekre felkészítő edzéseink voltak az első naptól fogva – mondta a Nemzeti Sportnak Vogel Soma, az FTC-Telekom kapusa a sorozatban hatodik Magyar Kupa-győzelme után. – Megvolt annak a nehézsége is, hogy világbajnokként le kellett szállnunk a földre, úgy kellett vízbe ugranunk a négyes döntő mindkét mérkőzésén, hogy ebben az idényben még semmit sem nyertünk a Fradival. Nincs egyetlen trófeánk sem, és el kell kezdenünk építkezni.
– Elég jól kezdődött az építkezés, az elődöntőben és a döntőben is csak hat gólt kaptak...
– A védekezésre Varga Zsolt irányításával is jelentős hangsúlyt fektettünk, és ez Nyéki Balázzsal sem változott meg. Nagyon jó látni, hogy a srácok mekkora odaadással blokkolnak, és a teljes testükkel beugranak a kapu elé. Az elődöntőben több mint tíz blokkunk volt, a döntőben is megközelítette ez a szám a tízet, így lehet megnyerni az igazán fontos meccseket. Ez nekem is óriási könnyebbséget jelentett, le voltak szűkítve a lövősávok, tudtam, hogy hová érkeznek a lövések.
– Mindig szerényen fogalmaz a saját teljesítményét illetően, azért elismeri, hogy voltak bravúrjai is? Ezek nélkül nem védett volna hatvankilenc százalékkal a döntőben.
– Voltak, de ez mind abból ered, hogy az elején megszerzem a magabiztosságot egy-egy olyan lövésnél, ami az én oldalamra jön. Ha akkor elkapom a fonalat, tudom hozni a bravúrokat is, de nemcsak én, hanem alapvetően ilyen a kapuslét.
– A lábtempója is eléggé rendben lévőnek tűnt, a döntőben Burián Gergely ziccerénél úgy tűnt, sosem fog elsüllyedni, akármennyit lóbál is a válogatottbeli csapattársa – ki is védte a lövését. Jó állapotban van?
– Nem érzem még magamat százszázalékosnak, de egy mérkőzésbe azért bele lehet tenni ennyit. Ha sorozatterhelésben lennénk, és egymás után jönnének a fontos bajnoki és Bajnokok Ligája-meccsek, ez még kevés lenne, az állóképességen és a formán is van mit javítanom. Szerencsére erre most lesz egy kis időnk.
– Milyen érzés volt ismét a telt házas Hajós uszodában játszani?
– Érdekes, éppen beszélgettük Varga Dumival az elődöntőt megelőzően, hogy bár világbajnokságot nyertünk a nyáron, ahogy beléptünk a Hajósba, még mindig a tavalyi vébé és az ahhoz kapcsolódó rossz élmény ugrott be nekünk először. Most azt érzem, hogy a kupagyőzelem felülírja azt a kudarcot. Összességében nagyon jól éreztem magamat, a külföldi játékosok is azt mondják, mennyire szeretnek itt játszani, és mekkora élmény nekik, hogy ennyi ember előtt vízilabdázhatnak a Margitszigeten – ezzel én sem vagyok másként.
– Ez a győzelem berúghatja a motort a Fradinak erre az idényre?
– Bízom benne, hogy igen. Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy elég korán, mindössze három hét edzés után megízlelhettük a sikert. Pozitív visszajelzést kaptunk, és most úgy érzem, hogy ha három hét edzéssel ilyen jól tudtunk játszani, mi lesz akkor, ha szépen, folyamatosan haladunk, egyre jobban összeszokunk, és taktikailag is részletesebben felépítjük a játékunkat? Lendületet adhat ez a siker, és vannak még nagyon szép célok előttünk.