Vízilabda: Szlobodan Nikics a hierarchia híve

– Jöhet az első jelentős erőfelmérő?
– Igen, készen állunk rá – mondta határozottan az A-Híd VasasPlaket vezetőedzője, Szlobodan Nikics, akivel a csapat csütörtök délelőtti edzése után beszélgettünk a Komjádi uszodában. – Július közepe óta dolgozunk, több mint két hete már a válogatott kerettagok is velünk készülnek, s elégedett lehetek az edzésmunkával. A Magyar Kupa szombati elődöntője lesz az első alkalom az évadban, amikor megmutathatjuk, fontos mérkőzésen is képesek vagyunk győzni. Az OSC erős csapat, Varga Dániel jó edző, úgyhogy nehéz rangadóra számítok, de szeretnénk döntőbe jutni.

– A májusi bajnoki elődöntőből az újbudaiak jutottak tovább. Azóta változtak
az erőviszonyok?
– Szerintem igen, mert mindkét együttes kerete átalakult. Az előző két idényben más szintet képviselt az OSC, de sokszor jól játszottunk ellene. A nyáron meghatározó játékosok távoztak, Burián Gergely, Lévai Márton és Dala Döme éppen hozzánk igazolt, viszont ahogy nálunk, az OSC keretében is vannak fiatal tehetségek, akik képesek váratlan megoldásokra. Optimista vagyok, de hiába mondom, hogy jók vagyunk, ha aztán a mérkőzésen nem játszunk úgy, ahogy elvárom. A medencében kell bizonyítania a csapatnak.

– A selejtezőben és a negyeddöntőben már bizonyított, a Kaposvárnak két mérkőzésen lőtt negyvennégy gól igencsak jól mutat...
– Valóban sokat számít, hogy a Kaposvár ellen jól játszottunk, hatékonyan fejeztük be a támadásainkat, de korai lenne arról beszélni, milyen lesz a Vasas ebben az évadban. Heten távoztak és érkeztek, idő kell, hogy összecsiszolódjunk, ebből a szempontból minden mérkőzés fontos. A tizenöt játékosból mindig csak tizenhármat nevezhetünk, mondtam is a srácoknak, hogy az edzéseken kell megmutatniuk, helyük van a meccskeretben. Szeretem, amikor motivált játékosokkal dolgozhatok.

– Az említett hét érkező között van két rutinos szerb klasszis, Sztrahinja Rasovics és Nikola Dedovics. Milyen szerepet szán nekik?
– Mindketten vezérei lehetnek a csapatnak. Rasovics az idei vébé gólkirálya volt, tapasztalt játékos, Egerben is megfordult, míg Dedovics támadásban és védekezésben egyaránt jó teljesítményre képes. Hozzáállásukkal példát mutatnak a fiataloknak, akik látják, mennyit kell tenniük azért, hogy felnőjenek melléjük. Hiszek a hierarchiában, kellenek olyan rutinos klasszisok, akiktől tanulhatnak a többiek. Egyébként Lévai Márton is ilyen, nemcsak jó kapus, hanem a védekezést is kitűnően irányítja, és akkor még nem említettem Szava Randjelovicsot, aki szerintem a legjobb bekk a magyar bajnokságban.

– Eurokupa-győzelem fantasztikus hangulatban, elveszített bronzpárharc a bajnokságban. Milyen tanulságokkal szolgált az előző idény?
– Nagyon fontos volt, hogy megnyerjük az Eurokupát, a döntő visszavágóján két­ezer néző előtt jól játszottunk. A siker után nem volt könnyű motiválni a csapatot a bajnoki elődöntőre, de nem hibáztatok senkit, az én felelősségem, hogy csak negyedikek lettünk a bajnokságban. Szeretnék változtatni a koncepción, a Bajnokok Ligájában edződött új játékosok lendületet adhatnak, a háttér pedig továbbra is stabil. Dolgoznunk és fejlődnünk kell, máshogy nem lehetünk sikeresek.

– Más az öltözői hangulat, mint korábban?
– Eddig sem volt okom panaszra, de valamiért azt érzem, hogy jobbak az energiák, nagyon egységes a társaság. Motiváltak a srácok, megcsinálják, amit kérek tőlük, és bár tudom, hogy nem tartunk még ott, mint, mondjuk, a Barceloneta vagy az Olympiakosz, idővel szeretnénk felérni a legjobb európai csapatok szintjére. Arra törekszünk, hogy modern vízilabdát játsszunk gyors mozgásokkal, sok úszással.

– Még csak negyvenéves, de ez már a harmadik idénye a Vasas kispadján. Változott a felfogása az elmúlt két évben?
– Nagyon sokat tanultam és tapasztaltam, de a szemléletem változatlan: mindennap úgy tartok edzést, mintha az lenne az utolsó a klubban. Nem foglalkozom a jövővel, a mában élek, arra koncentrálok, hogy az adott feladatból kihozzam a legtöbbet. Azt mondják, jó játékos voltam, ám ez nem sokat számított, amikor az edzői pályára léptem. Új szituációkkal szembesültem, sérülések, betegségek hátráltatták a csapatomat, meg kellett tanulnom kezelni a játékosok lelkiállapotát, és elviselni a felelősséget, ami azzal jár, hogy a Vasast irányíthatom. Mint mindenki, én is hibáztam, de ahogy a srácoknak is szoktam mondani, a hozzáállás a legfontosabb, folyamatosan fejlődni szeretnék. Nem én vagyok a legrutinosabb edző, viszont az elmúlt két évben sokkal magabiztosabb lettem.

– Ha már felelősség: az erősítések láttán a közvélemény is sokat vár a Vasastól. Elbírják a nyomást?
– Muszáj elbírnunk, az élsport velejárója a stresszfaktor, de inkább én vállalom a felelősséget, igyekszem minél kevesebb terhet helyezni a játékosok vállára. Az Eurokupa döntőjében megtöltöttük a Komjádi uszodát, akkor erőt merítettünk a fokozott várakozásból, ám ez már a múlt, mostantól csak az számít, mit érünk el az új idényben. A Ferencváros kiemelkedik a magyar mezőnyből, olyan, mint Olaszországban a Pro Recco, de mindent megteszünk, hogy a Vasas legyen a második legerősebb csapat itthon.