A fontos pillanat – Lakner Gábor jegyzete

Tavaly novemberben elképesztő izgalmak közepette 8–8-as döntetlennel zárult a női vízilabda Magyar Kupa döntője, majd szétlövéssel 5–4-re győzött az UVSE az FTC ellen. A szokásos ünneplés és díjátadó ceremónia után arról kérdeztem Magyari Aldát a nagyjából kiürült Laky uszodában, hogy beleért-e abba a kimaradt ötméteresbe, vagy csak simán a kapufán csattant a labda. Azonnal elismerte, hogy csak akkor érte a kezét a labda, amikor már kifelé jött a kapufáról, de azért széles mosollyal hozzátette, adjam csak nyugodtan neki a védést. Aztán rögtön arról kezdett beszélni, hogy már nagyon szeretne egy fontos pillanatban valóban kivédeni egy ötméterest. Úgy, hogy az tisztán és egyértelműen az övé, és nem kérdés, ki miatt nem lett gól.

Hát most nem volt kérdés.

Az olimpiai kvótáról is határozó vb-negyeddöntő ugyanúgy 8–8-as döntetlennel zárult a hollandok ellen, mint az a bizonyos kupadöntő, a mérkőzés sem volt kevésbé izgalmas, és ugyanúgy 5–4 lett a szétlövés, csak most nem az első kísérlet maradt ki, hanem az utolsó, és most nem kellett megkérdeznem Aldát, hogy beleért-e a lövésbe. Most ő védte ki, és ez a mozdulat olimpiai részvételt ért. Tisztán és egyértelműen, a pillanat fontosságához pedig kétség sem férhet.

Ezek után az első mondata az volt a medencéből kiszállva, hogy ez a meccs mindenen, csak nem az utolsó védésen múlt. Na jó, valóban nem csak azon, de éppenséggel ez zárta le, úgyhogy nyugodtan elteheti magának ezt az emléket, ha már úgyis vágyott erre a pillanatra. De Alda csapatember, és ez most valóban csapat, ebben pedig elévülhetetlen érdeme van a kapitánypárosnak.

Cseh Sándor és Mihók Attila azzal a vállalással vette át az irányítást szeptember elején, hogy kivezeti a válogatottat az olimpiára. Mélyről indultak, két elrontott világverseny után, kissé hitehagyottnak és szétesőnek tűnő társaságot kellett egységbe forrasztani, a kvótaszerzésre pedig már csak két lehetőség maradt. Az első elúszott, a második nem. Méghozzá úgy, hogy Dohában az első adandó alkalommal meglett a párizsi repülőjegy, nem az utolsó kvótás helyre csúsztak be a mieink, hanem magukhoz ragadták a lehetőséget. Pont, mint Magyari Alda a labdát az utolsó védésénél.

Valami azt súgja, lesz még fontos védése ezen a világbajnokságon, például a görögök elleni elődöntőben. Aztán még ki tudja…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!