Pólóarany huszonnégy év után – még 79 nap a rajtig

Nem úgy nézett ki, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott Sydney-ben töri meg a 24 éve tartó rossz sorozatot, és a montreali játékok után újra aranyérmet nyer. A mieink három nem túl meggyőző győzelemmel és két vereséggel, mindössze harmadikként zártak a csoportban. A Jugoszlávia ellen dudaszós góllal elveszített utolsó csoportmeccs után az egyébként menet közben két találkozóra eltiltott Kemény Dénes szövetségi kapitány éppen az öltözőbe indult, hogy dörgedelmes beszédet intézzen a játékosaihoz, amikor Kásás Tamás vigyorogva azzal fogadta az ajtóban: „Nyugi, csak most kezdődik az olimpia!”

Mit lehetett erre mondani? Leginkább semmit.

Aztán másnap jött az azóta legendává nemesedett szünnapi kocsmázás. A fiúk este hat körül bementek a városba, útba ejtve előbb egy kínai éttermet, majd egy bárt, ahol nagyjából a nyolcadik kör sör kikérése után a tulajdonos ajándékba kitöltött két felest, amit a játékosok annak rendje és módja szerint belediktáltak a korábbi térdsérülése miatt formán kívül védő és meglehetősen pesszimista Kósz Zoltánba. Utóbb Kiss Gergely azt állapította meg, hogy ezen az estén mérhetetlenül sok negatív energia távozott a klasszis kapusból. Mulatás ide, jókedv oda, amikor Varga Zsolt közölte, hogy öt perc múlva indulás, akkor mind a tizenhárom pólós ott állt az ajtóban indulásra készen. Másnap edzettek, mintha mi sem történt volna, aztán tényleg elkezdték az olimpiát.

A negyeddöntőben 8–5-re legázolták az olaszokat, az újjászülető Kósz mindent védett, Kásás meg lőtt négy gólt. Az elődöntőben ismét jöttek a „jugók”, Kemény Dénes pedig az ellenfél 6–5-ös vezetésénél olyat húzott, mint előtte senki: világversenyen éles helyzetben kapust cserélt. Jött Szécsi Zoltán a maga 22 évével, aki egyébként sem idegeskedős típus, utóbb pedig annyit mondott: „Nem csináltam össze magam. Egyszerűen nem volt rá időm.” Egy gólt kapott, a lövések többségét két kézzel védte, elöl Kiss Gergely ment hatalmasat, a vége 8–7 lett ide.

Az oroszok elleni döntő nagyjából akkor dőlt el, amikor a korábban egyébként döbbenetesen szuggesztív beszédet tartó Varga Zsolt elordította magát a bevonulás előtt. Akkor meg egészen biztosan, amikor Vári Attila nyolc méterről becsavarta, sokkolva ezzel az oroszokat. Benedek Tibor négyet lőtt, nem lett gólkirály, cserébe olimpiai bajnok igen. A félidőben 8–2-re vezettünk, a vége 13–6 lett – legalábbis ennek az olimpiai döntőnek, mert aztán ez a korszakos csapat még nagyon messzire jutott.