Zágrábi déja vu a két ünnep között

VISSZABILLENTENI A MÉRLEG NYELVÉT – ez lehet férfi vízilabda-válogatottunk célja 2025-ben. A bejglikóstolás után és az újévi fogadalmak előtt gőzerővel készülnek a mieink a január 6-án kezdődő bukaresti világkupa-selejtezőre, Varga Zsolt szövetségi kapitány az idei három világverseny tanulságait levonva építi az új ciklus csapatát.

Két negyedik és egy hetedik hely – ezúttal nem jutott érem a férfiválogatottnak, pedig az olimpián tényleg karnyújtásnyira volt tőle. Az ördög egyrészt Pradát visel, másrészt a részletekben rejlik: miközben a tavalyi világbajnokság egyenes kieséses szakaszában két mérkőzést egy góllal, egyet ötméteresekkel nyertünk meg, az idén nem jöttünk ki jól a kiélezett ütközetekből. Elég csak a párizsi végjátékra gondolnunk: az elődöntőben egygólos fiaskó a horvátoktól, a harmadik helyért szétlövéses vereség az amerikaiaktól – és akkor még nem szóltunk a franciák ellen 11–10-re elveszített vb-negyeddöntőről.

No de ez már a múlt, a srácok azóta lapoztak, lapozzunk hát mi is! Ahogy a honi szövetség újraválasztott elnöke, Madaras Norbert mondta, nem vagyunk nagy lemaradásban, ám az előrelépés, a folyamatos fejlődés a cél. A téli összetartásra meghívott játékosok lendületből érkeztek a Komjádi uszodába, vagyis ezúttal nem vett el időt a fizikai alapozás, már az első napokban a különböző játékelemek, taktikai finomságok csiszolása került előtérbe. Varga Zsolt december elején huszonegyes keretet hirdetett, majd pótlólag a honvédos Ekler Bendegúznak is postázott meghívót.

„Minden időszaknak vannak tanulságai, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk sikeresek. A kudarcokból értékes tanulságokat szűrhetünk le, azon vagyunk, hogy ezeket a tapasztalatokat a lehető legjobban használjuk fel – mondta a szövetségi kapitány az M4 Sporton futó Vízilabda magazinban. – A párizsihoz hasonlóan annak idején az atlantai olimpián is negyedikek lettünk, de az új ciklus első összetartására ugyanazzal a hittel és lelkesedéssel jöttem le az uszodába. Azokat a játékosokat keresem, akik képesek felállni a kudarcokból, leporolják magukat és újrakezdik a munkát. Addig dolgozunk, amíg el nem érjük, amit szeretnénk. Igyekszünk olyan csapatot felépíteni, amelynek tagjai kiváltságként, megtiszteltetésként élik meg, hogy a válogatottban szerepelhetnek.”

Varga Zsolt szótárában ráhangoló keret­edzés nem szerepel, ám a karácsony előtti foglalkozások valójában ezt a célt szolgálták – a két ünnep között jön a java, veretes riválissal gyakorolnak a mieink. Ahogy fél éve az olimpiai felkészülés során, ismét Zágrábba utazik a magyar válogatott, ahol 28-án 18 órától hivatalos mérkőzést is játszik a horvátokkal. Loren Fatovicék mindhárom idei világversenyen döntőbe jutottak, a vb-t megnyerték, az olimpián és a hazai rendezésű Eb-n ezüstöt szereztek – ennél kiegyensúlyozottabb teljesítményt aligha nyújthattak volna.

Erős ellenfelekből éppenséggel Bukarestben sem lesz hiány… A világkupa divízió 1-es selejtezőtornáját rögtön az egyik esélyes, a spanyol válogatott ellen kezdik a mieink, az A-csoportban még a franciák szerepelnek. A lebonyolítás sajátossága, hogy a két csoportmeccsünk között mindössze 18 óra telik el, de ha mindkettőt megnyerjük, legközelebb három nap múlva játszunk – ez van, ezt kell szeretni, ehhez kell alkalmazkodni. A torna második felében biztosan sorozatterhelés vár a csapatra, mert az egyenes kieséses szakaszt szünnap nélkül bonyolítják le, a divízió 2-es továbbjutók mellett Bukarestből hat válogatott jut a nyolcas döntőbe.

Nem szeretnénk kisebbíteni a sorozat jelentőségét, mégis úgy véljük, a csapatépítés legalább annyira fontos lesz, mint az eredményesség. Az utazó keretbe bekerülő fiatal tehetségek tétmeccseken is bizonyíthatják, hogy számolni kell velük a Los Angelesbe vezető úton, amelynek Szingapúr az egyik állomása, elvégre jövő nyáron világbajnokságot rendeznek.

Ott lehet megmutatni, hogy mindenki leporolta magát.