Angyal Dániel: Nem hagyhatunk ki lépcsőfokot

– Kezdjük a legfontosabbal: hogy van a kisujja?
– Most már egész jól, kicsit még fájdogál, de megvagyok – mondta lapunknak a francia Marseille magyar bekkje, Angyal Dániel, aki a Novi Beograd ellen 14–9-re megnyert szerdai BL-rangadón szenvedett ujjsérülést. – Szerencsére nem volt törés vagy szakadás, amely jelentősebb beavatkozást igényelt volna, védekezés közben egy rossz mozdulatnál kiugrott az ujjam helyéről. A ficam miatt még instabil az ízület, szóval figyelnem kell rá, de ugyanúgy tudok úszni és lőni is, a jobb kezemnek nincs baja.

– A sérülése előtt három gólt is lőtt, vezérként pólózott – a különböző mutatók alapján egyre jobb formába lendül. Hihetünk a számoknak?
– Én is azt érzem, hogy jól megy a játék, bízom benne, hogy a bajnokság végéig kitart a formám. Elkaptuk a fonalat, a sikerélményekből tudunk építkezni, az pedig különösen jó érzés, ha a teljesítményemmel segíthetem a csapatot.

– Az újabb győzelemmel karnyújtásnyira kerültek a Bajnokok Ligája négyes döntőjétől, a hátralévő két meccsükből elég az egyiket megnyerniük. Meglepték a mezőnyt?
– Az nem meglepetés, hogy eddig kijött a lépés tavasszal, mert erős a keretünk, az viszont igen, hogy az Olympiakosz valamivel a tudása alatt teljesít – igyekszünk ezt kihasználni és élni a lehetőséggel. Az idény előtt ötven százalék esélyt adtam magunknak a négy közé jutásra: úgy voltam vele, hogy az sem tragédia, ha nem leszünk ott Máltán, de az sem földöntúli bravúr, ha igen. Azért dolgozunk, hogy az utóbbi forgatókönyv valósuljon meg.

– Két éve igazolt a Marseille-be, amely akkor a nyolc közé sem jutott a Bajnokok Ligájában. Hogyan tudtak ilyen gyorsan szintet lépni?
– Szerződtettek engem – nem lehet nem észrevenni az összefüggést… A viccet félretéve nyilván sokat számít, hogy a légiósok minőséget képviselnek, de a fiatal franciák is egyre jobban játszanak, évről évre rengeteget fejlődnek. Profin, tudatosan építkezik a Marseille, nem veszik meg a vezetők a huszonhatodik gólerős átlövőt csak azért, hogy legyen, inkább a hiányposztokon erősítenek, bekket, kapust igazolnak. Már az előző évadban ott voltunk a nyolc között, a Pro Reccóval és a Novi Beograddal is szoros meccset játszottunk, most pedig már meg is nyerjük ezeket a rangadókat, szóval tényleg szintet léptünk, stabilabbak lettünk.

– A nemzetközi porondon erőn felül teljesítenek, a hazai bajnokságban viszont alighanem elvárás a címvédés.
– Hatan vagyunk légiósok, a bajnokságban egyszerre csak négyen játszhatunk, ettől függetlenül nem szabad gondot okoznia a címvédésnek. A Strasbourg az első számú kihívónk, egyedül ellene veszítettünk pontokat, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem készültünk különösebben arra a találkozóra, a Novi Beograd elleni BL-meccs előtt és hosszú utazás után kaptunk ki szétlövéssel.

– Jellemzően tíz gól alatt tartják az ellenfeleiket, ami a modern vízilabdában nem kis fegyvertény. Mitől működik ilyen hatékonyan a védekezésük?
– „Egyszerű” a sport: rengeteget kell gyakorolni, és előbb-utóbb jól mennek a dolgok. Csupán annyi a titok, hogy sok időt töltünk az uszodában, rendszerint két órát edzünk, emellett az elemzésekre is nagy hangsúlyt fektetünk.

– Mernek nagyot álmodni?
– Egyelőre nem tekintünk előre, mert még nem vagyunk ott a négyes döntőben. Az első mérkőzésünket elveszítettük a csoportban, utána azt beszéltük, hogy legközelebb muszáj javítanunk. Megtörtént, de akkor már arra gondoltunk, hogy megint nyernünk kell, ha lendületben akarunk maradni. Ez is sikerült, viszont ha a hátralévő mérkőzéseinken botlunk, semmit sem ér az eddigi menetelésünk. A Bajnokok Ligája már csak ilyen, nem hagyhatunk ki lépcsőfokot.