Manhercz Krisztián: Látható a fejlődésünk, de csalódottság van bennünk

Alig szálltak ki a Beogradszka Aréna medencéjéből, hétfő délután már a Duna Aréna konferenciatermében jelentek meg férfi vízilabda-válogatottunk tagjai, hogy részletesen beszámoljanak a sajtó képviselőinek arról, milyen út vezetett az Európa-bajnoki ezüstéremig, egyáltalán, miként lehet összességében értékelni ezt az eredményt.

A srácokat tapsvihar fogadta a teremben, egyenként köszöntötték őket, virágcsokorral és emlékfotóval.

A sajtótájékoztató protokolláris részén az Eb álomcsapatába választott Manhercz Krisztián mellett Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, Madaras Norbert, a hazai szövetség (MVSZ) elnöke, valamint Varga Zsolt szövetségi kapitány ragadott mikrofont.

„Szeretnék gratulálni a csapatnak, az én megközelítésemből ez megnyert ezüstérem. Ahogyan a vb-ezüst után tettem, most is távolabbról vizsgálom meg az eredményt: Párizs után megbeszéléseket folytattunk a szövetségi kapitánnyal, s megnéztük, milyen út vezetheti a csapatot a Los Angeles-i olimpiáig. Egy fontos adat, csak a tegnapi döntőről: a válogatottunkban nyolc olyan játékos volt, aki 2000-ben vagy azt követően született, míg a szerbeknél két ilyen volt. Nálunk generációváltás, fiatalítás zajlik, ennek a csúcsosodását Los Angelesben várjuk. Addig lesz még egy nagyon fontos állomás, a 2027-es világbajnokság, mégpedig nálunk, és az MVM Dome-ban tizenegyezernéhány ember biztosan nem a szerbeket, hanem a mieinket támogatja” – fogalmazott Schmidt Ádám.

Madaras Norbert leszögezte, a mondandója felének Schmidt Ádám már hangot adott, majd úgy folytatta: „Le a kalappal a srácok előtt! Sajnálom, mert döntőt elveszíteni soha nem egyszerű, de ebből lehet építkezni. A meccs utolsó másfél negyedét sajnálom, de az azt megelőző teljes időszakot egyáltalán nem. Egységes, kedvelhető csapat a miénk, amely nem mellesleg vízilabdázni is tud. A fiatalok és az új játékosok beépítése fontos, ők nem csak lehetőséget kaptak, hanem éltek is a lehetőségekkel, bizakodóak lehetünk tehát a következő két, két és fél évben. A négyéves olimpiai ciklus első fele mondjuk, hogy lezárult, jöhet a pesti vébé és az olimpia, nem elfelejtve, hogy addig nagyon sok munka vár még ránk. Van hova fejlődnünk, de fél éven belül két döntőt játszottunk, ez fantasztikus, ezt másfél évvel ezelőtt egészen biztos, hogy aláírtam volna.”

Manhercz Krisztián felemás érzésekkel értékelte az Európa-bajnokságot: „Annak ellenére hogy elmondjuk, ez megnyert ezüstérem, jelenleg mindenkiben van elkeseredettség, ami egyébként jó jel, mert így fejlődhetünk. Olyan két és fél hetet tudhatunk magunk mögött, amelyikben nagyon jó egyéni teljesítményeket láthattunk, és rengeteg kiváló, magas intenzitású meccset tudhatunk magunk mögött. Hiszem, hogy ezekből a pofonokból tudunk tanulni, azok az igazán jó csapatok, amelyek képesek erre. Tudtuk, hogy tizenkétezer ember fütyül ki minket a döntőben, de azt gondolom, ez nem zavart meg minket, egyszerűen eljutottunk fizikailag és lelkileg egy olyan pontra, amelyben kimerültünk kicsit. A döntő előtt azt beszéltük, hogy ha tíz gólon tartjuk a szerbeket, megnyerhetjük a meccset – az egyik fele sikerült a tervnek, sikerült tíz gólon tartanunk azt riválist, amelyik tizenöt-tizenhat gólt átlagolt a tornán, ez nagyon nagy dolog, ebből kell építkeznünk. Látható a fejlődésünk, de csalódottság van bennünk, mert szerettük volna a szerbeket megverni Eb-döntőben Szerbiában.”

A csapat tagjai a csoportkép elkészültét követően nehéz búcsút vettek egymástól, majd a sajtó rendelkezésére álltak, egyéni interjúk készítése végett. A Nemzeti Sport Fekete Gergővel, Vigvári Vincével és Vogel Somával egyaránt beszélt, ezeket hamarosan megtekinthetik oldalunkon, lapunkban.