Cseh Sándor: Óriási csapda lenne, ha csak az eredményt néznénk

Hazatért női csapatunk és a férfiegyüttest irányító stáb Sydney-ből, a vízilabda-világkupadöntő helyszínéről – a férfiválogatott még néhány napig Ausztráliában lazít. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a családtagok várták a női válogatott játékosait kedd délután, akik vágytak már a kiadós pihenésre a torna, valamint az összesen nagyjából huszonhét órányi hazautazás után.

A felkészülési időszakkal együtt körülbelül két hónapot töltött együtt a női vízilabda-válogatott, miközben végig élvonalbeli ellenfelekkel nézett szembe. Június végén előbb Szolnokon, aztán néhány nap múlva már a Margitszigeten játszott hivatalos felkészülési mérkőzést még a bő keret, előbbi győzelemmel (14–10), utóbbi vereséggel (11–12) zárult az elmúlt két Európa-bajnokságot megnyerő Hollandiával szemben. Keretszűkítés után, már a vk-döntő helyszínén, a torna előtti héten újabb két barátságos találkozó következett, mindkettő ötméteresekkel dőlt el a javunkra, előbb a 2024-es párizsi olimpián ezüstérmes, házigazda Ausztrália (13–13, szétlövésben 17–16), majd az Egyesült Államok ellen (10–10, szétlövésben 6–5); az amerikaiak lettek a világkupa-győztesek, 13–9-re legyőzve a regnáló Európa-bajnok Spanyolországot.

A vk-döntő negyeddöntője és a 5–8. helyért folyó meccs is éles csatát hozott, mindkettőn volt esély, hogy a mieink örüljenek. A spanyolok egyetlen góllal, 8–7-re nyertek. Hollandiával szemben nagy felzárkózás és 11–11 után ötméteresek következtek, a szétlövés az ellenfélnek kedvezett. A kínaiak elleni, összességében sima 12–8-as sikerrel fejeződött be a torna, hetedik lett női csapatunk.

És hogy mi van az eredményeken túl, azt Cseh Sándor szövetségi kapitány fogalmazta meg: már az utolsó mérkőzés után közvetlenül, a Magyar Vízilabda-szövetségnek azt mondta, többet kapott a csapattól játékban a megelőző két hétben, mint várta, és látja folyamatában, mik a mozgások a csapaton belül a posztokon, a játékban.

„A legutóbbi olimpia mind a négy elődöntősével játszottunk Sydney-ben – mutatott rá Cseh Sándor a Nemzeti Sportnak. – Ha a konkrét helyezést vesszük figyelembe, az természetesen nem jó, ám egyáltalán nem játszottunk rosszul. A spanyolok elleni meccsünkön szerintem ötven-ötven százalék volt az esély mindkét csapatnak, az utolsó negyedben valamelyest inkább nekünk állt a zászló. Egygólos vezetéssel mehettünk bele a hajrába, három lövésünk a kapufán csattant, ha közülük egy is bemegy, valószínűleg nem veszítünk. Ez akkor borzasztóan fájt, mintha kitépnék az ember szívét, hiszen sokára lesz, hogy ismét téthelyzetben bizonyíthassunk. De másnap reggeltől ismét a feladatunkra összpontosítottunk, és hogy miért dolgoztunk egész nyáron. Már nem azzal foglalkozom, hogy azon az egy mérkőzésen mi történt a hajrában, hanem azzal, hogy az Európa-bajnokság után ismét átalakult együttes végig a topcsapatok szintén játszott. Az utolsó meccsünket leszámítva csak a legjobbak közül való ellenfelekkel találkoztunk, vagy nyertünk, vagy döntetlen lett a rendes játékidőben, vagy csak egy góllal kaptunk ki. Kimondottan hasznos év volt, a befektetett munka egy-két év múlva mutatkozik meg igazán.”

A szövetségi kapitány elmondta, tisztában voltak vele, hogy a sydney-i vk-döntő az utolsó, amely nem kvalifikál a 2028-as Los Angeles-i olimpiára, így volt lehetőség a kísérletezésre, a szinte még újonc játékosok szerepeltetésére.

„Nyilván szerettünk volna messzebbre jutni, akár meg is nyerhettük volna a mérkőzéseinket a mutatott játék alapján, emiatt fájdalmasak voltak a vereségek, de nem nyomták agyon a csapatot. A Kínával szembeni mérkőzést megelőző este azt beszéltük a csapattal: akkor látszik valóban, hogy a legjobbakkal egy szinten vagyunk, ha megnyerjük azt a meccset, amelyen jobbnak kell lennünk, és örömteli, hogy ez sikerült. Óriási csapda lenne, ha csak az eredményt néznénk – ez sokszor akkor is igaz, ha jó eredményt érünk el, most a fordítottja érvényes. Nem szabad magunk alatt lennünk, hiszen formában voltunk, jó meccseket játszottunk.”

Cseh Sándor hozzátette: „Tavasszal sok fiatal mutathatta meg magát, hamarosan visszatérnek a sérülésből az idősebbek, megnézzük ősszel, ki milyen formában lesz, majd mindenképpen szűkíteni kell a keretet, és onnantól leginkább az egyéni teljesítmények fejlesztésén lesz a hangsúly.”