VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG (BUDAPEST, DUNA ARÉNA)
FÉRFIAK, CSOPORTKÖR
3. FORDULÓ C-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–MÁLTA 26–0 (6–0, 7–0, 8–0, 5–0)
Duna Aréna, 6000 néző. V: Rakovics (szerb), Dutilh-Dumas (holland)
MAGYARORSZÁG: NAGY V. – Erdélyi 2, VARGA DÉNES 6, POHL 3, Hárai, Vámos 2, ZALÁNKI 7. Csere: Angyal 1, Manhercz K. 2, Hosnyánszky 1, Jansik Sz. 1, Mezei 1. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
MÁLTA: Grixti – Dino Zammit, J. Camilleri, S. Camilleri, Gabarretta, M. Zammit, Cousin. Csere: Borg Cole (kapus), Plumpton, Galea, Abela, Pace, Darren Zammit. Szövetségi kapitány: Karl Izzo
Gól – emberelőnyből: 8/7, ill. 4/0
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –
MESTERMÉRLEG
Karl Izzo: – Lehetetlen helyzetben voltunk, nem nyerhettünk, és szerintem nem sportszerű, hogy a gólkülönbség döntsön a helyezésekről. A magyar csapat nagy nyomás alá helyezett minket, ráadásul a játékvezetők sem segítettek minket, többször kerülhettünk volna mi is emberelőnybe.
NAGY VIKTOR ÉS ZALÁNKI GERGŐ NYILATKOZATA AZ NSO TV-NEK.
„Simán meglesz a közte húsz!” – örvendeztek a szurkolók az első negyed után, amikor a magyar férfiválogatott már 6–0-ra vezetett a máltaiak ellen. A mieinknek ugyanis legalább húsz góllal kellett nyerniük a csoport első helyének (és a játék nélküli negyeddöntőbe jutás) megszerzéséhez.
Nagy Viktor, a válogatott kapusa: „Elégedett vagyok, igen. Az az érdekes, hogy minden mérkőzés után, bármilyen jól is sikerül, a kapus az esetek túlnyomó részében úgy jön ki a medencéből, hogy kapott gólt, és nem teljesen elégedett. Ez volt a pályafutásom során az egyetlen találkozó, ami után maximálisan elégedett lehetek, nem tudok hibát találni, mert nem kaptam gólt. Ebben nagy szerepe van a jó védekezésünknek, annak, hogy végig komolyan vettük a meccset, s hogy ilyen remek közösséget alkotunk a válogatottban.” |
Erdélyi Balázs, a válogatott szélsője: „Nehéz szakmailag elemezni az ilyen jellegű meccseket, nekünk a célunk az volt, hogy lehozzuk úgy, hogy húsz góllal nyerünk. Fontos volt, hogy nem kaptunk gólt, mert ebben az esetben mindegyik duplán számított volna.” |
Miután a magyar–spanyol rangadó 11–11-es döntetlennel zárult, biztossá vált, hogy a két csapat ugyanannyi ponttal zárja a csoportkört, és a gólkülönbség dönt az első hely sorsáról. Az utolsó forduló egyetlen célja így lényegében a differencia javítása lett.
A spanyolok már a nap első mérkőzésén kénytelenek voltak kiteríteni a lapjaikat: tizenhét találattal, 24–7-re verték a törököket, ennek köszönhetően plusz 33-as gólkülönbséggel zártak. A magyar válogatott plusz 14-ről kezdett a máltaiak ellen, így jött ki, hogy 19 gólos hátrányt kell eltüntetni a spanyolokkal szemben.
Maguk a spanyolok nem voltak túl optimisták a helyzetüket illetően, David Martín szövetségi kapitány szerint előnyt jelentett a magyaroknak, hogy előre tudták, mennyivel kell győzniük.
„Bevallom, idegesek voltunk, mert tudtuk, hogy a lehető legtöbb góllal kell nyernünk – mondta a törökök elleni mérkőzés után Felipe Perrone, a spanyolok klasszisa. – Nem hiszem, hogy elég lesz ez a különbség a csoportgyőzelemhez, a magyar válogatotté ugyanis a világ legjobb támadósora. Úgy készülünk, hogy játszanunk kell a negyeddöntőért.”
Perrone jól látta, mi következik este.
A magyar válogatott egyáltalán nem görcsölt rá arra, hogy muszáj minél többször betalálnia, ezt
Erdélyi Balázs 28. másodpercben lőtt gólja bizonyította. A csapat támadásban tetszés szerint dobálta a gólokat, még ha a máltaiak kapusa, a kiszolgáltatott helyzetben lévő Nicholas-Kane Grixti olykor találkozott is a labdával.
A mieink védekezésben sem lazsáltak, persze olyan nagyon nem is lettek próbára téve, viszont szemlátomást arra is koncentráltak, nehogy megrezdüljön Nagy Viktor hálója, mert minden kapott gólra kettőt kellett volna lőni válaszul. A magyar együttesből Zalánki Gergő és Varga Dénes vette ki leginkább a részét a góltermelésből, de Pohl Zoltán (amúgy fájós) keze is sült rendesen.
Az természetesen látszott a játékosok testbeszédén, hogy csöppet sem élvezik a gyengébb ellenfél megalázását, ám ha már magukat sodorták ilyen helyzetbe a spanyolok elleni iksszel, akkor igyekeztek legjobb tudásuk szerint megoldani a feladatot. Az senkiben ne merüljön fel, hogy a máltaiak feladták a meccset: küzdöttek ők, ahogyan bírtak, kapura is lőttek becsülettel, de Nagy Viktor mindent védett.
A harmadik negyed végére a magyar válogatott elérte a húszas különbséget, Mezei Tamás góljával már a mieink álltak jobban, Zalánki Gergő hatodik találatával (hat lövésből, jegyezzük meg) pedig már huszonegy volt közte. És hátravolt még nyolc perc...
Märcz Tamás együttese a záró negyedben már visszavett az iramból, ám így is 26–0-ra győzött – a fiúk még túl is teljesítették a célt. A magyar válogatott így megnyerte a csoportját, aminek köszönhetően egyből a szerdai negyeddöntőbe került, amelyben az Oroszország–Grúzia párharc továbbjutójával találkozik.
– Milyen utasításokkal küldte vízbe a csapatát? – Talán ez volt a legrövidebb mérkőzés előtti megbeszélésünk. Egyszerű dolgokat kértem, melyeket azonban nem olyan egyszerű megvalósítani, mint ahogy esetleg kívülről tűnhetett. A játékos-pályafutásomat is beleértve nagyon el kell gondolkodnom azon, mikor fordult elő utoljára, hogy egy csapat nullára hozza a meccsét. Nagyon fontos volt, hogy kevés gólt kapjunk, mert még Máltának sem könnyű huszonhat gólnál többet lőni. – Az eredmény alapján betartották a taktikát... – Rendkívül fegyelmezettek voltak, tényleg mindent betartottak a megbeszéltekből. Csapatként funkcionáltak, mindenki ott segített a másiknak védekezésben, ahol csak tudott. Igyekeztek kiszorítani a máltai játékosokat a lövőhelyzetekből, így is elég jó lövések zúdultak a kapunkra, de Nagy Viktor ragyogóan védett. Amit benne hagytunk a spanyolok elleni találkozóban, azt a máltaiak ellen összeszedtük. – A negyeddöntőre készülnek a folytatásban vagy már előretekintenek? – Semmiképpen sem fogunk előreszaladni, lesz elég pihenőnk a reménybeli elődöntő előtt. Természetesen figyeljük az összes mérkőzést, ám elsősorban arra koncentrálunk, hogy mi történik az orosz–grúz nyolcaddöntőn. A papírforma alapján az oroszoknak kellene beérkezniük a negyeddöntőbe, de bármi előfordulhat a ki-ki meccsen. Akárki következik, készen állunk rá. |
„Ezen a mérkőzésen minden úgy történt, ahogy a csapat eltervezte, nem lehet hibát találni annak a feladatnak a végrehajtásában, amit egy ilyen helyzet megkívánt. Lőttünk kapura annyit, amennyit kellett, ebből talán több is bement, mint amire számítottunk, de elsősorban a védekezés volt a kulcs. Azzal, hogy nem kaptunk gólt, s azt a kevés lövést, ami kapura ment, Nagy Viktor kivédte, megteremtettük a lehetőségét, hogy húsznál többel nyerjünk. Ez most azt jelenti, hogy hétfőn pihenőnapja van az együttesnek, ami legalább annyira fontos egy ilyen tornán, mint az, hogy az elődöntőben, ahová szerintem eljutunk, nem a szerbekkel, hanem a papírforma alapján az olaszokkal találkozunk. Mi az orosz–grúz csata győztesével játszunk először szerdán, míg a másik három párharcban két-két nagyon erős gárda csap majd össze, ez is előny. Mert egy kicsivel nagyobb esélyünk van a négybe kerülni, mint a többi élcsapatnak.” |
A Nemzeti Sportot az eseményről tudósította: Lakner Gábor, Fazekas Zoltán (szöveg), Török Attila (fotó), Pusztai Viola (videó)
1. MAGYARORSZÁG | 3 | 2 | 1 | – | 56–16 | 7 |
2. Spanyolország | 3 | 2 | 1 | – | 58–25 | 7 |
3. Törökország | 3 | 1 | – | 2 | 25–53 | 3 |
4. Málta | 3 | – | – | 3 | 17–62 | 0 |
ESEMÉNYEK
32. perc: még egy máltai időkérés Karl Izzótól.
27. perc: Varga labdát szerez, két magyar játékos úszik meg egyetlen védővel, ám Varga egyedül végigviszi az akciót. 23–0.
18. perc: Cousin próbálkozása elkerüli a magyar kaput, a fordulás után Matthew Zammit kiáll, néhány passz után Zalánki tüzel óriási erővel a bal sarokba. 15–0.
17. perc: folytatjuk a harmadik negyeddel – és máltai cserekapussal Alan Borg Cole személyében –, Manhercz elhozza a labdát a ráúszásnál.
„Nehéz meccs volt, bevallom, idegesek voltunk, mert tudtuk, hogy a lehető legtöbb góllal kell nyernünk – mondta a mérkőzés után Felipe Perrone, a spanyolok játékosa. – Nem hiszem, hogy elég lesz ez a különbség a csoportgyőzelemhez, a magyar válogatotté ugyanis a világ legjobb támadósora. Úgy készülünk, hogy játszanunk kell a negyeddöntőért.”
„Nyilvánvaló, hogy a magyar válogatott hazai pályán mindent megtesz Málta ellen, annyi előnyt kapott, hogy tudja, mennyivel kell nyernie – fogalmazott David Martín spanyol szövetségi kapitány. – Nincs ezzel gond, bárki ellen harcba szállunk. A nehezebb ágra készülünk, játszanunk kell a negyeddöntőért, amelyben Szerbiával találkozunk.”
Ami a ma esti ellenfelet illeti: rendkívül csalódott máltaiakkal találkozik a férfi válogatott a csoportkör utolsó fordulójában. Karl Izzo szövetségi kapitány együttese a nyolcaddöntőbe szeretett volna jutni, de miután kikapott a törököktől, csak a 12–16. helyért folytathatja az Eb második hetében. A törökök ráadásul végtelenül simán verték meg a máltaiakat, és ha nincs az öt gólig jutó Ben Plumpton, akár kiütéses győzelmet is arathattak volna – persze a 13–10-es sikerért is ugyanúgy három pontot adtak. A pont nélkül álló máltaiak csak a tisztes helytállást tűzhetik ki célul a magyar válogatott ellen, még akkor is, ha több játékosuk az olasz élvonalban pólózik. Eddig azonban a spanyolok és a törökök ellen is a várakozáson alul játszott a máltai csapat, amely kijelenthető, nincs egy súlycsoportban a mieinkkel. A győzelem tehát nem lehet kérdéses, de ezen a mérkőzésen nem csupán nyerni kell, hanem kiütni az ellenfelet.
Märcz Tamás szövetségi kapitány úgy fogalmazott, nem kell különleges taktikát kitalálni, egyszerűen csak jól kell játszani, keményen védekezni, és minimalizálni a kapott gólok számát. Arra ugyanis nyilván képesnek tartja a csapatát, hogy legalább tizenöt-húsz gólt lőjön ellenfelének – bármennyire is küzdenek a máltaiak.