Szigeti pólós akció: 15 év után újra meghódítani Európát!

KIS MAGYAR EB-TÖRTÉNELEM

Miközben vízilabdában a világbajnokságok története csak 1973 óta íródik, addig az Európa-bajnokságoké számottevően jelentősebb múltú, hiszen az első kontinensviadalt már 1926-ban megrendezték, hol másutt, mint Budapesten. Már csak ezért is érdemes röviden áttekinteni az Eb-történelmet, másrészt meg azért is, mert míg a vb-k örökrangsorában (3–6–1 a szerbek 4–2–4-es mutatójával szemben) csak a második helyet foglalják el a mieink, addig az Eb-k vonatkozó táblázatát – az olimpiákéhoz hasonlóan – toronymagasan vezetik (12–5–5), és jó sokáig még csak veszélyeztetni sem fogják más nemzetek.

Ezt a fölényt a magyar póló két világháború közti első aranykorszaka alapozta meg, amikor a Los Angeles-i és a berlini olimpia két aranya mellé nem kevesebb mint öt Eb-elsőséget is begyűjtött, magyarul az első öt Eb mindegyikét. Mondhatni, ez volt az amszterdami olimpiát követő 11 éves, 110 meccset számláló veretlenség jól megérdemelt hozománya. Olyan nagyságaink villogtak a kontinensviadalokon, mint a négyszeres győztes Homonnai Márton, Keserű Alajos, Vértesy József vagy a dobogó tetejére háromszor is felálló Barta István, Bozsi Mihály, Keserű Ferenc, Sárkány Miklós, Ivády Sándor (1938-ban már szövetségi kapitányként) és a fél lábbal is zseniális Halassy Olivér, illetve a korszak talán legnagyobb sztárja, Németh János, alias Jamesz.

A második világháború vérzivataros évei ellehetetlenítették a vízi Eb-ket is és rajtahagyták nyomukat a magyar válogatotton: a kilenc év szünet után, 1947-ben újra megrendezett európai „vetélkedőn” a mieink a 4. helyen zártak Monte-Carlóban, három évvel később pedig nem is indultak – ez egyébként az egyetlen Eb, amelyen a magyar pólósok nem vettek részt.

1954-ben viszont fényesre sikerült a visszatérés, ami nem is volt meglepő, mert a mieink olimpiai bajnokként érkeztek, és az új aranygeneráció tagjai – olyan klasszisokkal a sorai közt, mint Gyarmati Dezső, Jeney „Pierre” László, Kárpáti György, Markovits Kálmán vagy Szívós István – a két évvel korábban Helsinkiben még játékosként jeleskedő, Rajki Béla helyére beugró Lemhényi Dezső vezetésével veretlenül nyerték meg a tornát. A magyarok ezekben az években uralták a pólóvilágot: a melbourne-i ötkarikás arany után két évvel a Margitszigeten a külföldi „eltávon” lévő Gyarmati nélkül is fiesztát tartott a csapat. A mieink úgy lettek bajnokok, hogy mind a hét meccsüket megnyerték, mindegyiket legalább két góllal! Ha Rómában nem is lett meg az olimpiai mesterhármas, az Eb-ken megszületett: ’62-ben Lipcsében lett teljes a triplázás Laky Károly irányításával.

A csúcsról törvényszerű volt a visszaesés, ami a tokiói olimpia után be is következett, igaz, válogatottunk maradt a világ élvonalában, és az újabb aranykorszakra sem kellett sokat várni. Egészen pontosan addig, amíg Gyarmati Dezső lett a kapitány: a korábbi aranyegyüttes taktikáját a medencéből Markovits Kálmánnal együtt meghatározó géniusz a parton is hasonló magasságra tört. 1973-ban megnyerte a csapat az első világbajnokságot, egy évre rá pedig a bécsi Eb-t. Ekkor már Szívós mellett ott volt a csapatban Csapó Gábor, Faragó Tamás, Horkai György, Molnár Endre is: ők mindannyian tagjai voltak a ’77-es, Jönköpingben diadalmaskodó gárdának, amibe akkorra beépült Gerendás György – korszakos egyéniségekben nem volt hiány.

A ’80-as évekbe lépve minden idők legnagyobb hullámvölgyébe került a magyar póló, amely egészen a ’90-es évek második feléig tartott: a mélypont az 1986-os madridi vb és az 1989-es bonni Eb 9. helye volt. A kikászálódás mindenki számára ismert: Kemény Dénes 1997-ben első világeseményén Eb-aranyig (20 év után újra arany!) vezette a magyar csapatot, miután a fináléban Kásás Tamás szinte egymaga süllyesztette el a jugoszlávokat (Kásás–Jugoszlávia 3–2), és az újkori magyar pólótörténelem oszlopaira helyezve elkezdte egy elképesztő sikereket elérő aranygárda felállítását.

1999-ben Firenzében címvédés következett (a döntőben minden idők egyik legjobb meccsén 15–12 a horvátok ellen), ám a Kemény-éra csillagzatán nem a kontinensviadalok voltak a legfényesebb pontok, hiszen azóta nem született újabb elsőség. Ha fájhat bronzérem, akkor nyilván a 2001-es az, amikor nem sikerült a Szigeten tartani az aranyat, és az olaszok elleni vesztes elődöntő után a 3. hely lett a vigaszdíj. Ezzel egyidejűleg kezdődött meg a kontinens felett a délszláv uralom, mivel az elmúlt hat Eb-n egyaránt valamelyik balkáni válogatott ért elsőként a célba. A következő két hétben azonban adva van a lehetőség, hogy a magyar válogatott 15 év után ismét elfoglalja Európa trónját. Már csak kell egy csapat…

A MIEINK

Egy csapat, amely egy éve a barcelonai világbajnokság megnyerésével bizonyította, hogy sokra hivatott és nem kell tartania az érmektől roskadozó nehéz örökségtől sem. Benedek Tibor a tavalyi világbajnokok közül két játékosra nem számít az Eb-n: kikerült Bedő Krisztián és Bátori Bence. A center helyén a pályafutását a Szolnokban folytató Tóth Márton bizonyíthat, míg Bátori helyére az Egyesült Államokban tanuló, az ősztől az Egert erősítő Erdélyi Balázs került be, rá és Vámos Mártonra vár a szélsőjáték megoldása.

A csapat „rutinos rókája” Madaras Norbert, az egyetlen kétszeres olimpiai bajnok a csapatban. Mellette a 2008-as ötkarikás győztesek, a válogatott fizikai és mentális motorját jelentő Varga Dániel, Varga Dénes, Hosnyánszky Norbert trió köré épül a csapat. Főszerep vár még a kapus Nagy Viktorra – remélhetőleg sokszor lesz „ma nem!” napja –, a center Hárai Balázsra, továbbá Szivós Mártonra, aki a tavaszi riadalom ellenére szerencsére ott lesz az Eb-n.

A vb-győztes csapat másik testvérpárja, Decker Attila és Ádám is tagja maradt a keretnek, előbbi Nagy Viktor válláról vehet le terhet, míg utóbbira Gór-Nagy Miklóssal egyetemben bekként várnak emberpróbáló feladatok. A dubai világliga-megmérettetésen második helyen végző csapathoz képest Benedek Tibor csupán egy poszton változtatott: Angyal Dániellel ugyan elégedett volt a kapitány, ám végül ismét Decker Ádámnak szavazott bizalmat.

RIVÁLISOK

A válogatott a csoportkörben 14-én Spanyolország ellen kezd, amelynek keretében ott van Szirányi Balázs is, hiányzik viszont az utóbbi évek meghatározó embere, Felipe Perrone. Ugyan a 2009-es vb-ezüst óta olimpián, vb-n, Eb-n nem szerepelt dobogón, nyitásként kellemetlen ellenfél. Másnap jön Franciaország, amely épp a budapesti 2001-es Eb óta nem járt kontinensviadalon (sőt olimpián és vb-n sem).

Július 16-án pihenőnaposak lesznek a mieink, amire szükség is lesz, ugyanis következik a mumus, Szerbia három szolnokival és két leendő egri játékossal a keretében. A dubai világliga döntőjében 10–6-ra nyert a világbajnok ellen Dejan Szavics alakulata, amelyről maga Benedek Tibor mondta azt, hogy a mércét jelenti, az egyedüli csapat, amely kiemelkedik a mezőnyből.

AZ NSO AJÁNLJA:
MENETREND, EREDMÉNYEK
A FÉRFI VÍZILABDA-VÁLOGATOTT EB-KERETE, PORTRÉK
A NŐI VÍZILABDA-VÁLOGATOTT EB-KERETE, PORTRÉK
JEGYRENDELÉS AZ EB-RE (JEGYED.HU)
AZ EURÓPA-BAJNOKSÁG HIVATALOS HONLAPJA

Újabb pihenőnapot követően a németek sorakoznak fel a mieink ellen, akiket a montenegróiakhoz hasonlóan legyőzött a Benedek-csapat a vb-felkészülés utolsó állomását jelentő düsseldorfi, győztes tornán. A csoportkör záró napján újabb kemény csata borítékolható, Horvátország lesz az ellenfél, amelyet nagy meccsen 11–10-re győztünk le a tavalyi vb-elődöntőben.

A másik, A jelű hatosban alighanem Montenegró és Olaszország küzd az első helyért, amelynek megszerzése azért lehet fontos, mert a csoport győztese automatikusan bejut az elődöntőbe, míg a második és harmadik helyezettek a negyeddöntőben keresztbe játszanak egymással a legjobb négy közé jutásért. Azok a csapatok, melyek nem jutnak be az egyenes kieséses szakaszba, a helyosztókon (7–12.) folytatják szereplésüket. A döntőt július 27-én este 20.30 órakor rendezik.