„A futással ne akarjuk megmenteni a világot!”

 

„Egy ilyen verseny, függetlenül a távtól és a tervezett sebességtől, tervszerű felkészülést kíván. Egy-másfél hónappal a rajt előtt kevés, ha valaki elfutkározgat. Ahogy közeledik a verseny, fizikailag és pszichésen úgy kerülünk egyre közelebb önismereti határainkhoz. Ebbe beletartozik az is, hogy a csapattagok jó előre megbeszélik egymás közt a távok felosztását, a váltás sorrendjét. A felkészülés során célszerű olyan helyet keresni, ahol szimulálni lehet a ránk váró környezetet. A dimbes-dombos vidéket, a nyílt terepet, az erősebb szelet. Persze, erre nincs mindig lehetőség, de aki legalább fejben nem készül fel a megszokottól eltérőre, az kellemetlenségekre számíthat.”

A gyakorlott, profi szemléletű sportembereknél alap, hogy verseny közben a megfelelő frissítésről gondoskodjanak. De mire és hogyan készüljön az, akinek a felkészülés során nincs ilyen jellegű tapasztalata, a versenyen azonban elkerülhetetlenné válik, hogy erről is gondoskodjon?

„A frissítésekre nemzetközi ajánlások vannak, a versenyrendezők ezt veszik figyelembe. Én elsősorban a teljes távot futóknak 25-30 percenként már javaslok valamit, és minél melegebb a hőmérséklet, hosszabb a táv, a pótlás annál fontosabbá válik. Esetükben a belső környezet állandóságát kell megőrizni, mert a sok kis folyadékveszteség a végén nagyot üt. Emellett ügyelni kell a technikára, mert amikor táplálékot veszünk magunkhoz, vissza kell lassítanunk. A profiknak ilyenkor elég a kocogás, másnak viszont a séta. Körülbelül olyan tempó kell, amelynél beszélgetni tud valaki. A különböző gélek és szeletek elfogyasztása előtt és után célszerű pár korty vizet inni. Előbb tisztítjuk a nyelőcsövet, utóbb a megfelelő hígítást biztosítjuk. Nyilván számít minden másodperc, perc, de ezt még a profik sem ússzák meg. Sőt, ők tudják csak igazán: háromszorosan kapja vissza az ember azt, amit jól csinál, de azt is, amit rosszul. Újabb önismereti feladat, hogy a felkészülési időszak során erre is gyakoroljon valaki. Ha kell, írja le a tapasztalatait, és utólag elemezze ki. Hasonlóan fontos a szerepe a cipőnek, egy hónappal a rajt előtt lehetőleg már ne váltsunk.”

A csapattagok önkéntelenül is összehasonlítják egymás idejét. Ez motivál vagy inkább hátráltat?

„Semmiképpen nem tartom szerencsésnek, hiszen nagyon különböző egyénekről beszélünk. Eltérő lehet az alapképzettség, az edzettségi állapot és a terhelhetőség. Lehet, hogy valakinek gyengébb az ideje, miközben közelebb van a saját maximumához. Ezt mentálisan ugyanúgy tudni kell kezelni, mint magát a versenyzést. Jellemző, még a gyakorlottabbakra is, hogy valaki túlizgulja, így elfutja magát. Ez annak az eredménye, hogy sok stresszt visz magával. Ilyen állapotban aztán hiába fut és pótol a megszokott módon, a hatása mégsem lesz ugyanaz. A pszichés ráhangolódás egyik fontos eleme, hogy felismerjük: a célunk a futással nem a világ megmentése.”