Rákóczi Ferenc: Már nem az a kérdés, hogy megcsinálom-e

„Mondhatnám azt, hogy megöregedtem, de nem ez lenne a válasz arra a kérdésre, hogy miért változtattam meg az életmódomat. Nem a semmiből érkezem majd a versenyre, hiszen immár bő fél éve rendszeresen futok. Az egész onnan indult, hogy harminc év után letettem a cigarettát, amit most ideiglenesen szüneteltetek. Szándékosan nem azt mondom, hogy leszoktam, mert azt bármikor számon kérhetik az emberen adott esetben. A cigaretta elhagyásával párhuzamosan viszont sajnos jöttek a plusz kilók. Egy éjszakai hűtőkipakolás után jutottam el arra az elhatározásra, hogy itt valamit csinálnom kell. Méghozzá konkrétan és a gyakorlatban. Ebből lett a futás, amit azóta is kisebb-nagyobb sikerrel művelek. Abból meg már adta magát az, hogy egyszer valami nagyobb dolgot is kipróbáljak. Ezért célként kitűztem magam elé ezt az április végi félmaratont.”

A műsorvezető saját bevallása szerint korábban elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ember akár tíz kilométert is lefusson. Ellenben most eljutott arra a szintre, hogy április végén már nem elsősorban a táv leküzdése jelent majd számára kihívást, hanem az ott elért időeredmény.

„Azért utóbbi szigorúan önmagamhoz mérten. Szeretnék ugyan 1:50 óra alá menni, de akkor sem leszek zavarban, ha csak 2:30 óra jön össze, ami ugye nem egy nagy idő. Versenyen még soha nem indultam, de különösebben nem izgatom magam miatta. Főként nem előtte, talán majd közben. Egyelőre csak arra készülök, hogy ne kövessek el típushibát, vagyis az elejét ne fussam el. Erre már sokan felhívták a figyelmemet. Természetesen szakember irányítását vettem igénybe, szerintem nagyon kevés ember képes magát a saját tudására építve megfelelő módon edzeni. Nagyon fegyelmezetten készülök, van olyan hetem, amikor átlagban napi egy edzésem van. Persze nem mind futás. Arra figyelek azért, hogy ne a gyerekeimtől, a családtól vegyem el az időt, és a felkészülést a munkabeosztásommal is össze kell egyeztetnem. Ezért előfordul, hogy csak 23 óra után tudok edzeni, ami komoly céltudatosságot kíván. Nem tudom, hogy a verseny után miként és hogyan lesz majd. Az is lehet, hogy egy életre meggyűlölöm a versenyzést, de még a futást is. Most inkább arra gondolok, hogy jól sül majd el, és utána találok újabb kihívást. Egy maratont vagy egy triatlonversenyt.”

Ismert emberként Rákóczi Ferenc nem kerülheti el, hogy mások véleményt mondjanak róla, illetve a cselekedeteiről. A félmaratonos kihívással kapcsolatban a szűk életkörében megoszlanak a vélemények, a közeli rokonok vagy éppen a kollégák közül van, aki optimista, van, aki pedig pesszimistán tekint a verseny elé.

„A család természetesen támogat, miként a rádiós kollégák is, utóbbi helyen persze közben meg megy a zrika rendesen. Hozzászoktunk, hogy lényegében egymás előtt élünk, életünk minden fontosabb pillanatát megosztjuk a másikkal. Még úgy is, hogy amit reakcióként visszakapunk, az nem kifejezetten kedveskedés, hanem jó értelemben vett piszkálódás.”