Pazar időjárás várta a résztvevőket szombaton, ami főként a pénteki erős szél és nagy hullámok után volt örvendetes. Utóbbi még az úszószámot is veszélyeztette, de végül maradt a klasszikus háromtusa. A nulladik napon – amikor rajtszám átvétel történt, tésztapartival feldobva – rendkívül erős volt a szél a Balaton környékén. A part menti, hullámtörő köveket görgette a víz, és olykor megbillentette a vaslejárót is. Ebből azonban szombatra szerencsére semmi nem maradt.
„Pénteken nem engedtem volna be a vízbe a versenyzőket – mondta határozottan Zelcsényi Miklós versenyszervező. – Ami ilyenkor a pályán történik, az az én felelősségem. Márpedig amikor ezer embert engedek be a vízbe, akkor én látni akarom, ahogyan ezer ember ki is jön onnan. Ilyen szélsőséges időjárás esetén, főként a versenynaphoz közeledve, gyakrabban nézzük az időjárás-előrejelzéseket, sűrűbben hívjuk a katasztrófavédelem szakembereit. Szervezőként lehetőségem van lefújni az egész rendezvényt, változtatni a távokon, vagy egyszerűen kivenni az úszást, és duatlonversenyt rendezni. Mondjuk az időjárás okozta bizonytalanságtól függetlenül pénteken én tudtam aludni, mert ebből nem csinálhatok magamnak érzelmi kérdést. De szerencsénk volt, mert a szombat hajnali, közvetlen a rajtot megelőző pályabejáráson már mindent rendben találtunk. Így nem volt akadálya annak, hogy a tervezett versenyt rendezzük meg.”
A főszervezőtől megtudtuk, hogy a rajt előtt két héttel – a hazai triatlonversenyek közül egyedülállóan – le kellett zárni a nevezést. A nyolcszáz triatlonos – akik kétszáz futóval egészültek ki – rekordnevezést jelentett. A triatlonosok négy távon – középtáv, 40.5, iron és special – mérhették össze magukat, miként az esti, fáklyás futam résztvevői is. Utóbbiak 7 km-re, 14 km-re, félmaratonra és maratonra nevezhettek.
A nap első rajtjára reggel nyolc órakor, az utolsóra este nyolckor került sor. Különlegesség volt a hajóról történt indítás. A tavalyi százas létszám idénre megduplázódott, így kétszázan a Balaton közepéről kezdhették meg a versenyüket. Zelcsényi Miklós tájékoztatása szerint ezt az élményt Európában ezen kívül csak Norvégiában kapják meg a résztvevők. A rendezvény központja, a Balaton keleti oldalán található kenesei Vak Bottyán strand szokásos élete szombaton megpezsdült. A közel 300 méteres partszakasz, ami tematikus miniexpóval fokozta a versenyhangulatot, egyszerre szolgált a sportolóknak és a kikapcsolódásra vágyóknak. Utóbbiak között szép számmal láthattunk családtagokat, barátokat, akik a strandolás mellett szurkoltak is. Ők felváltva igyekeztek információhoz jutni az aktuális állásról és a versenyben induló hozzátartozójuk fizikai állapotáról, majd adtak tájékoztatást a családtagoknak.
„A középmezőnyben volt – mondta a versenyen induló édesapjáról egy húsz év körüli fiatalember édesanyjának és húgának. – Azt hiszem, az volt a középmezőny. Azt hiszem, hogy őt láttam. Ha igen, akkor jól bírta a tempót, nem volt baja.”
Persze, nem minden strandoló élt együtt ennyire a versennyel. Az a három fiatal lány biztosan nem, akik a kordonon átbújva, a futók részére a tó partján lezárt területen gondoltak szelfit csinálni magukról. A figyelmes rendezők azonban gyorsan kitessékelték őket onnan. Szükség is volt a határozott és szemfüles felvigyázókra, akik szakaszosan engedték a vízbe a strandolókat, figyelve arra, hogy akkor éppen ne fusson arra versenyző.
„Teljesen más rendezvényről és más feladatokról beszélhetünk – avatott be a kulisszatitkokba Zelcsényi Miklós. – Az Ultrabalatonon maga a táv, a 220 km és a 45 frissítőállomás jelenti a nehézséget, itt a versenyzők kerékpárhelyeinek létesítése mellett leginkább az, hogy megfelelően tájékoztassuk és kezeljük a helyi embereket, a nyaralókat abban a tekintetben, hogy ezúttal nem a megszokott hétvége zajlik körülöttük. Miközben ők meg pont a megszokott kikapcsolódást keresik.”
A főszervező örvendetesnek találta, hogy a mezőnyben a honi csúcskategóriát jelentő profik mellett a sportot, a kihívást kedvelő átlagemberek is rajthoz álltak, megtalálták a számításaikat. Egy profi általában teljesen más bánásmódot igényel, mint egy amatőr, a szervezők viszont igyekeznek mindenkit egyformán kezelni. Ők leginkább a nagy átlag igényeit próbálják kitalálni, mert egy ilyen rendezvény nem a kívánságműsor kategória. Ettől függetlenül azért az utólagos visszajelzéseket igyekeznek figyelembe venni.
„Ez természetes, hiszen nekünk az a célunk, hogy minél jobb versenyt rendezzünk. Amiben tudunk, abban fejlődjünk, előrelépjünk, amiben hibázunk, azt korrigáljuk. Tavaly kaptunk egy olyan kérést, hogy jó lenne, ha jeget tudnánk biztosítani az állomásokon. Idén már volt. Sőt, a meleg miatt a verseny előtti napon pluszban rendeltem még háromszáz kilogrammot és újabb hűtőket is.”
A miniexpóról ezúttal sem hiányozhatott a BioTechUSA standja, ahol Németh Sándor táplálék-kiegészítő specialista, oktatási referens is rendelkezésre állt. Elmondása szerint ezúttal sokkal céltudatosabb érdeklődők, vásárlók keresték fel őket, mint az Ultrabalatonon. Utóbbin jellemző volt az impulzív vásárlás, ellentétben a kenesei viadallal, amelyen ebből a szempontból jóval felkészültebb versenyzők vettek részt. Ők nemcsak ismerték a céget és a forgalmazott termékeket, de saját tapasztalataikból kiindulva már tisztában voltak a hatásukkal is.
A célterületen nem sok pihenője volt a Rigó Katalin vezette masszőrcsapatnak sem, amely a verseny előtt kineziológiai tapaszok felhelyezésével segítette az indulókat. Rigó Katalintól megtudhattuk, hogy pénteken 240 résztvevőt ragasztottak meg a színes szalagokkal, a szombati rajt előtt pedig további százat. A verseny után két műszakban négy-négy szakember nyolc órán keresztül masszírozta a fáradt izmokat, testeket. Például a 40.5 viadalt pályacsúccsal megnyerő Hankó Dávidét.
„Jól sikerült a versenyem – mondta a BioTechUSA által szponzorált triatlonos, aki kerékpárján negyvennégy kilométer per órás átlagot tekert, futásban pedig három és fél perces ezreket tudott. – Az úszásnál annyi volt a plusz, hogy neoprén ruhát kellett felvennem. Ott a más távon induló Csőke Balázs farvízén tudtam menni. Kerékpáron egyenletesen erős volt a tempóm. A folyamatos hűsítésre kellett figyelni, nehogy a nagy meleg miatt napszúrást vagy hőgutát kapjak. A nyeregből már nagy előnnyel szálltam le, amit a futásban még növelni is tudtam. Egy ilyen versenyen a futókhoz képest sokkal több döntést kell meghoznunk. Esetükben a sebesség jóval kiszámíthatóbb, mint nálunk. De erre a sok azonnali döntésre fel vagyunk készülve. Van tervünk, de van a fejünkben több alternatív megoldás is, ha módosítanunk kell. Márpedig nálunk a módosítás a verseny állandó velejárója. Onnantól kezdve, hogy a versenynapon felkelünk, folyamatosan döntési helyzetek előtt állunk. Ma például a melegben a frissítéssel kellett többet foglalkozni, mint amire egy nappal korábban számítani lehetett. A kerékpáron volt nálam két kulacs, egy vízzel, egy pedig izotóniás itallal. De fogytak a gélek, a magnéziumok és a sótabletták is. Utóbbiak futás közben is nagy segítséget jelentettek.”
Hankó Dávid elmesélte, hogy triatlonosként egy nagy család tagjának érzi magát, amelyben az ellenfelek segítik egymást. Még az elitmezőny tagjai is állandó, szinte napi kapcsolatban vannak egymással a felkészülés alatt, a versenyen pedig tudnak egymás sikereinek őszintén örülni. A kenesei verseny után nem sok szabadnapot engedélyezett magának, egészen konkrétan egyet.
„Egy nap semmittevés kell a testnek, az izmoknak. Aztán újra munkába állok. Egy-két napig még visszafogott az edzésadag, körülbelül három-négy órát készülök, utána viszont visszaállok a normális időszakra. A pihenőnap nélküli, napi öt-hat óra gyakorlásra.”
3. BALATONMAN KENESE
Férfiak
Irontáv
1. Janez Ursic (szlovén) 9:52:27 óra
...3. Sipos Balázs 45:30 perc hátrány
Special táv
1. Kis Gyula 5:50:09
2. Weöres 14:35 p. h.
3. Frei 22:25 p. h.
Középtáv
1. Kaufmann Péter 4:33:27
2. Szűcs R. 3:54 p. h.
40.5 táv
1. Hankó Dávid 1:24:30
2. Pajor 8:02 p. h.
3. Zahorecz 17:19 p. h.
Nők
Irontáv
1. Balázs Krisztina 12:38:45
2. Szabolcs E. 29:05 p. h.
3. Kis B. 1:34:04 óra h.
Special táv
1. Malatinszky Zsófia 6:47:27
2. Pék 40:49 p. h.
3. Wirth 47:37 p. h.
Középtáv
1. Kelemen Nóra 5:33:48
2. Zalai 10:03 p. h.
3. Szöllősi 20:44 p. h.
40.5 táv
1. Csomor Erika 1:39:13
2. Lévay 18:27 p. h.
3. Hermann 20:34 p. h.