Bronzba vert sporttörténelem

Kerülővel kezdtem, de csak azért, hogy összeköthessem Siklóssy tanulmányával Takács Ferenc 2006-ban megjelent könyvecskéjét, a Régi idők sportérmeit, amelynek Bemelegítés cím alatt rögzített előszavában a szerző ismerteti, hogy az ókori olimpiáktól kezdve miként változtak a sportdíjak, egyúttal kis magyar éremművészet-történettel is felvértezi az olvasót. A kötetet több mint hetven fotó díszíti, s mert kis alakú könyvről beszélünk, illetve a téma jellegéből fakadóan a betűk helyett ezúttal a látványnak kell vinnie a prímet, az egyes medáliák és plakettek képei teljes oldalt foglalnak el (összességében a 130 oldalas kiadvány több mint felét). A fotók aláírása tartalmazza az érmek feliratait, az évszámot, méretüket, anyagukat és – ha feltüntették – a készítők szignóit. Megszámoltam, és arra jutottam, hogy a Berán fivérek szerepelnek a legtöbb, 14 alkotással, ebből hét Lajosé, három Nándoré, míg négy alkalommal pusztán a Berán név jelzi az eredetet. Feltűnést kelt egy idegen hangzású alkotói név, ráadásul a svájci Huguenin családi műhely követi Beránékat kilenc éremmel.

A háromszoros Ezüstgerely-díjas, megannyi könyvet jegyző kiváló sporttörténész, esztéta, egyetemi tanár, a 2018-ban elhunyt Takács Ferenc 24 sportág éremdíjaiból ad ízelítőt, egyúttal rövid sportágtörténeti anekdotákkal szórakoztat. Két alkotás szó szerint színesíti a fémes repertoárt, mindkettő Berán Nándor műve. Az egyik a Pénzintézeti Sportegyletek Ligája 1935-ös zománcbetétes sárgaréz sakkérme (fekete-fehér pepita mezőben fekete bástya), a másik a Pénzintézeti Sportegyletek Ligája 1934-es futtatott, zománcdíszítésű bronz úszóérme. Üdítő látvány, ahogy az égszínkék háttér előtt a méregzöld hullámokba veti magát az úszó, nem véletlenül került az alkotás a könyv borítójára.

Még két relikviát emelnék ki. Az egyiket azért, mert az egyetlen, amelyen mérkőzésre utaló párosítás (N. S. C.–P. T. S. E.) szerepel, és az 1912-es esemény kiderítésére sarkallt. A megjelenített uszodai közeg segített a megfejtésben, a megoldást a Herkules 1912. május 15–30-i számában találtam meg: a Nemzeti Sport Club és a Postatakarékpénztári Tisztviselők Sport Egyesülete május 5-én a Rudas-fürdőben tartotta klubközi úszóversenyét… A másik megemlítendő ereklye a Manno Miltiades tervezte, Nemes György szobrász által megvalósított, több mint nyolc centi átmérőjű, az MLSZ alapításának 25. évfordulójára különböző kivitelben, csaknem ötszáz példányban megrendelt 1926-os bronzplakett.

A könyv záró sorait olvasva pedig egyetértőleg állapíthatjuk meg, hogy Takács Ferenc és „a muzeális magyar sportérmek »válogatottja«” mozgásba hozta a klasszikus sportágak történetekben és emberi nagyságokban gazdag múltját.

(Takács Ferenc: Régi idők sportérmei, Tandem Grafikai Stúdió, 2006)

A gyaloglás a testmozgás talán legtermészetesebb és legegészségesebb módja, rendszeres formában sokak szerint egyenesen a hosszú, nyugodt élet titka. Ha pedig a tempós séta környezetre nyitott, kíváncsi szemlélettel párosul, a tevékenység kézenfekvő alkalmat kínál a világ megismerésére. A Nagy-Britanniában elismert rádiós szerkesztő, a BBC Radio számos kulturális adását jegyző Duncan Minshull ezúttal páratlanul izgalmas antológiát állított össze a világirodalom neves szerzőinek gyaloglós írásaiból. Mark Twain, Rabindranath Tagore, Vernon Lee és társai betűik segítségével barangolásra hívják az olvasót Londontól Rómáig, Kairótól Melbourne-ig, Pekingtől Tokióig. (Globetrotting – Writers Walk the World, Notting Hill Editions, 2024) CS. P.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 27-i lapszámában jelent meg.)