Hangpostafiók... – Borsos László jegyzete

Tizenkét forduló van hátra az NB I küzdelmeiből, korainak tűnhet elkönyvelni, hogy a benn maradó, tizedik helytől nyolc pontra lévő Mezőkövesdnek, valamint az Újpest mögött héttel lemaradó Kisvárdának már megpecsételődött a sorsa, az idény végén kiesnek a Merkantil Bank Ligába, mégis megkockáztatom, a Mezőkövesd a következő évadot egy osztállyal lejjebb kezdi el.

A borsodiak idén mutatott játéka nem enged okot a derűlátásra, a csapat Kuttor Attilával is szenvedett, annyiban időszerű volt szerződést bontani a szakemberrel, hogy jól láthatóan elfáradt a kapcsolat a klub és a tréner között. Csakhogy a kövesdiek reménytelennek tetsző helyzetében rossz döntésnek tűnik olyan szakvezető kinevezése a vezetőedzői posztra, aki nem ismeri töviről hegyire az ellenfeleket, a játékosokat és a honi futballközeget. Milan Milanovics felett egy (vesztes) mérkőzés után nem lenne tisztességes pálcát törni – lehet, hogy jó edző, ám nem várható el tőle, hogy csettintésre kihúzza a csávából a szétesett társaságot. Mint azt lapunknak adott szombati interjújában megemlítette, szerinte is időre van szüksége ahhoz, hogy megismerje csapatát, és futballistái elsajátítsák az elképzeléseit, ám éppen időből van a legkevesebb, nyugodt munkakörülményekről még csak álmodoznia is felesleges. Ezért nehezen érthető, hogy a klub vezérkara miért olyan szakembert talált leginkább érdemesnek, alkalmasnak az amúgy is rettentően nehéz feladatra, aki most kapott először megbízatást a magyar labdarúgásban – arról nem beszélve, hogy Milan Milanovics edzői pályafutása amúgy sem bővelkedik hatalmas sikerekben, átlagosan kevesebb mint hat hónapnyi türelmet kapott korábbi munkáltatóitól. Az elmúlt napokban többször is próbáltuk elérni Tóth László szakmai igazgatót, mondja el, miért éppen a szerb trénerre esett a választás, de bánatunkra csak a hangpostafiókjáig jutottunk, választ nem kaptunk a kérdésünkre.

A Kisvárda elleni bajnoki ráerősít a benyomásra, hogy a mezőkövesdi fejekben nagy a baj. A csapat egy perc után tizenegyest kapott, értékesítette a büntetőt, mégsem tudta meglovagolni a mentális előnyt, s vereséget szenvedett az idény egyik legfontosabb mérkőzésén a közvetlen riválisától. Ha a társaság a papírforma szerinti legkönnyebb kihívását sem tudja teljesíteni, aligha harcolhatja ki a bennmaradást.

Persze, az untig ismételt frázis tartja magát: a remény hal meg utoljára.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!