Huszonhat év után újra Pittsburgh a fociváros

Minden idők ötödik legeredményesebb runningbackje, a pittsburghi Jerome Bettis szülővárosában, Detroitban tehette fel a koronát 13 éves, csodálatos pályafutására és nyerhetett Super Bowlt. Ben Roethlisberger, a Steelers irányítója 23 évesen és 11 hónaposan minden idők legfiatalabb irányítója lett, aki kezdőként nagydöntőt nyert csapatával. A Pittsburgh lett az első gárda, amely hatodik kiemeltként a playoffba jutva elmasírozott a fináléig, és ott nyerni is tudott, ráadásul minden meccsét idegenben vívva meg. Bill Cowher, az acélvárosiak edzője az aktív edzők közül a legtovább posztján maradva 14 a Steelers élén eltöltött esztendő után nyert Super Bowlt, miután tíz éve már elbukott egyet. A gárda másik futója, Willie Parker pedig 75 yardos futásával javította meg a nagydöntő-rekordot. Az NFL legodaadóbb szurkolótábora (mármint a pittsburghi) 26 év után örülhetett újra az áhított trófeának, ahogyan a 70 esztendeje családi vállalkozásként, a bizalom és az egyetértés jegyében üzemeltetett klub alapító atyjának fia, Dan Rooney is apja halála, 1988 óta dolgozott azért, hogy újra bajnokot faragjon csapatából.

És ez mind szép és jó. Mindenki álma valóra vált, csodálatos pillanatokkal gazdagodtunk (Bill Cowherről például ember nem gondolta, hogy sírni fog valaha), nagy egyéniségek előtt tiszteleghetünk.

A Pittsburgh azonban a védelem kitartása és két valóban remekbeszabott támadó-formáció mellett a szerencsének és a Seahawks szarvashibáinak köszönheti a győzelmet, a Super Bowlt, a rekordokat, a filmbe illő befejezést - mindent.

Első félidő – a gyenge Steelers

A találkozót a Seattle kezdte, és remekül használták ki, hogy a Steelers védelme inkább középen erős, így a szélre kihelyezett gyors, rövid passzokkal nem tud mit kezdeni. A kulcspillanatokban, a harmadik kísérleteknél azonban kétszer is hibázott az NFC bajnoka, így első két labdabirtoklásából csak lassú előrehaladásra futotta.

A Pittsburgh még ennyit sem tudott felmutatni: háromszor is gyakorlatilag értékelhető kísérlet nélkül adták vissza a labdát az ellenfélnek az első negyedben, amelynek 15 percéből tizet a Seahawksnál volt a labda, és a Sólymok 85 yardot gyűjtöttek a Steelers 17-je ellenében. A Seattle összehozott egy meg nem adott touchdownt is (legjobb elfogójuk, Darrell Jackson – úgy tűnt – valóban szabálytalankodott védőjével szemben), és végül egy mezőnygólt azért összekapartak az első negyedórában.

A Pittsburgh a második negyedben is pocsékul muzsikált: a futójáték nem állt össze, a csapatot eddig a playoffban a hátán vivő Ben Roethlisberger pedig összevissza hajigálta a labdát, épp csak saját elfogóinak nem. Mikor húsz perc után végre megszerezték első first downjukat (gúnyos ovációt kiváltva a Seattle drukkereiből), másodpercek múlva Big Ben valami irdatlan rossz dobással varázsolta egy ellenfél kezébe a labdát, de az ellentámadásból a Seahawks sem hozott ki semmit. Az ezt követő akciót viszont végre sikerrel zárta a Steelers: Roethlisberger lehetetlen helyzetből 3 és 28-nál megtalálta az egyedül hagyott elfogót, Hines Wardot egy hosszú passzal, majd kisvártatva a Seattle hármasáról ő maga be is futott a labdával – pontosabban centikkel,de túlhaladt vele a gólvonalon, mielőtt kinyomták onnan. A félidőből hátralévő két percben pedig olyan ügyetlenül bánt a Seahawks az órával, hogy rúgójuk, Josh Brown 54 yardról kényszerült próbálkozni a lefújás előtt, de hibázott – bár előtte egy passzukat csak véleményesen nem ítélték meg TD-nek… ---- & ---- A