Dirk Nowitzki 40 ponttal vezette a rutin hadjáratát

Egy kicsit talán lazítottak, fél szemmel már az ötödik meccsre kacsingattak az Oklahoma kosarasai. Vonakodva írjuk le, de volt is rá némi okuk: már csak öt perc volt hátra, végig ők vezettek, azokban a pillanatokban például 15 ponttal (99–84). Fiatalos hevületükben talán meg is feledkeztek arról, hogy a túloldalon mekkora sztárok, mennyire rutinos kosárhéroszok éhezik életük első bajnoki címét.

Például Dirk Nowitzki, aki a dallasiak negyedik negyedet záró 17–2-es rohamából 12 ponttal vette ki a részét, benne azzal a két büntetővel, amelyikkel az addig egyszer sem vezető vendégek egyenlítettek 6.4 másodperccel az alap 48 perc letelte előtt (101–101). A végül 40 pontig jutó Nowitzki küldte a helyére azt a két büntetőt is a ráadás elején, amelyeket követően már csak a Dallas volt nyerő pozícióban.

Aztán ott van természetesen Jason Kidd is, aki a hosszabbítás utolsó percében labdát szerzett Kevin Duranttól, majd a Nowitzkitől visszakapott Spaldinggal csinált egy dobócselt, és miközben Russell Westbrook elszállt, 40 másodperccel a vége előtt a gyűrűbe ágyúzta azt a hárompontost, amelyiket követően a Mavs már nem engedte ki a kezéből a vezetést (108–105). Kidd 17 ponttal zárt, s persze hozta a szokásos kiegészítőit is (hét gólpassz, öt lepattanó, négy lopás).

S ne feledkezzünk meg a 20 pontja mellett szintén négy labdaszerzést elkönyvelő Jason Terryről sem, továbbá Shawn Marionról, aki az amúgy nem túl dicső mutatóit (7 pont, 4 lepattanó) egy rendkívül fontos dobásblokkolással turbózta fel két másodperccel az alap játékidő lejárta előtt, Durant triplakísérleténél.

Pedig a hazaiak szempontjából oly ígéretesen alakult addig a meccs! Az előző hazai találkozó elveszítésén felbőszülő Thunder rögtön az elején magához ragadta az irányítást, játékosai első nyolc dobása a gyűrűben landolt (18–8). A Mavs 12 pontnál jobban ugyan nem szakadt le, a vezetést mégsem volt képes átvenni.

A vendégek egyszer 61–59-re, majd 79–77-re is felzárkóztak, de a Thunder rendre újból leszakította őket, a negyedik negyed elején például egy végzetesnek ígérkező, 20–7-es nekibuzdulással. Az akkortájt egy kétkezes zsákolást és egy támadólepattanót követő triplát bemutató Durant az ellenfelét padlóra küldő pankrátor módjára pózolt, s a mérkőzésállás tükrében ez nem is tűnt szemtelen túlkapásnak.

De mint az eredmény mutatja, a dallasiak nem vették ezt jó néven. Talán éppen csak ez a kis lelki plusz hiányzott soraik lenyűgöző zárásához. A ráadásban már hatástalan Durant 29 ponttal és 15 lepattanóval (no meg kilenc labdavesztéssel), Serge Ibaka 18, 10-zel, Westbrook tripla-dupla közeli teljesítménnyel (19 pont, 8-8 lepattanó és gólpassz) zárt.

Az amúgy irigylésre méltóan tehetséges fiatal legénység számára szerdán Dallasban adódik javítási lehetőség. A feladat nem könnyű: pályaelőnnyel nem rendelkező csapat mindössze kétszer tudott fordítani 1–3-ról a korábbiakban – a Houston Rockets 1995-ben és a Boston Celtics 1968-ban, az a két csapat bajnok is lett.

Ami az idei történet másik szálát illeti, a keleti döntőben a Miami Heat 2–1-re vezet a Chicago Bulls ellen; az a párharc magyar idő szerint szerdára virradóra folytatódik Floridában.